Kérjük a Tisztelt Kúriát, mivel a folyamatban lévő ügyben a közösségi jog rendelkezéseinek értelmezése relevánsak, az EUMSZ 267. cikke alapján kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást. Az alperes a felperes keresetével szemben a pénztermékre és a pénzszolgáltatási szerződésre alternatív tényállást és bizonyítást nem terjesztett elő. Ezért a fogyasztóvédelem szabályai szerint a bíróságnak a pénzszolgáltató kötelező tényállítási terhét, bizonyítási kötelezettségét akként kell számon kérnie, hogy a szolgáltató nem vitatta a felperes tényállításait a felek jogviszonyára vonatkozóan.
Egy másodfokú ítéletből ideidézett két bekezdés, alapvetően téves a pénzszolgáltatási kötelmi jogviszony fogalmára, mert releváns: miben állapodott meg valójában a bank és adósa És amiben megállapodtak a szolgáltató azt a pénzszolgáltatást nyújtja-e? A tartós jogviszony alatt a hitelt folyamatosan nyújtja a szolgáltató bank. Az valóban irreleváns az adós szempontjából, hogy a számvitel (Szám. tv. és 250/2000. Kormány rendelet) számlanyilvántartási szabályai szerint, a Hpt. szerinti hitelpénz-szolgáltatást a magán szerződés megkötésével induló tartós jogviszonyban, mint hitelszámla-követelést hogyan tartja fenn és követeli a pénzszolgáltató bank.
A Luxemburgi Bíróság tárgyalni fogja előzetes döntéshozó eljárás keretében, egy konkrét ügyben azt, hogy a magyar deviza-nyilvántartású Ft- hitel befektetés-e?
Véleményünk erről…
A “devizaalapú” Ft-hitel is hatféle. A deviza-nyilvántartású Ft-hitel is alapvetően kétféle, jelzálogalapú-e vagy sem? Utóbbi is alapvetően kétféle, pénzügyi vállalkozás által nyújtott Ft-kölcsön, és annak likviditását refinanszírozó deviza-nyilvántartású hitel van-e a vállalkozás és a refinanszírozó bankja között; vagy bank által nyújtott devizanyilvántartású hitelről van-e szó? ad 1.