A bankok swapállománya 2012 elejére történelmi csúcsra emelkedett, amiben jelentős szerep tulajdonítható annak, hogy a devizafinanszírozás biztosításában 2008 óta elfogadott üzleti modell a devizaswapok használata. A magas devizaswap-állomány ugyanakkor jelentős pénzügyi stabilitási kockázatokat hordoz − nem csak azért, mert a múltban a swappiacok többször is „lefagytak”. Funkcionálisan megfelelően működő swappiac mellett is jelentős kockázatokat lehet azonosítani. Egyrészt a megújítási kényszeren, illetve a letéti követelmény- („margin call”) kötelezettségen keresztül a bankok érzékennyé válnak az árfolyam-ingadozásra, ami csökkenő likviditást eredményezhet.
A bankok alapvetően rövid és szintetikus forrásból refinanszírozták hosszú lejáratú deviza-jelzáloghitelezésüket. Ez a technika nem elhanyagolható megújítási kockázattal járt, amely elsősorban költségként realizálódott az ügyfelek számára (7. ismérv). A magyar bankrendszer a svájcifrank-hitelezéshez szükséges svájcifrank-forrást nem tradicionális módon – svájcifrank-devizabetét gyűjtéséből, illetve hosszú lejáratú devizakötvény-kibocsátásból vonta be, hanem a mérlegén belül forint- vagy euróbetétből finanszírozta meg. Az ebből adódó, mérlegen belüli nyitott devizapozíciót a bankok jellemzően külföldiekkel kötött, mérlegen kívüli (származtatott) ügyletekkel fedezik.
A többlet devizaeszköz lefedezésének nettó hatásaként tehát a bankok valójában látszólagos devizaforrást állítanak elő. Mivel azonban a bankoknak alapvetően a devizahitelezésből eredően egyre inkább svájci frankban denominált ügyleteket kell fedezni, ehhez egy eurósvájci frank ügyletet is beiktatnak, a svájci frankforint piac alacsony likviditása miatt.
Jelentés a pénzügyi stabilitásról−2005. április MNB
A devizaswapok folyamatos megújítása szükséges a bankok számára a mérlegen belüli nyitott pozíció mérlegen kívüli zárásához.
Banai Ádám−Kollarik András−Szabó-Solticzky András:Az egynapos FX-swappiac topológiája
Az FX-swap egy származtatott pénzügyi piaci ügylet, mely két lábból áll. Az ügylet induló (vagy azonnali, spot) lábán a partnerek két különböző devizát cserélnek el egymással, amelyet a lejáró (vagy határidős, termin) lábon visszacserélnek. Az induló és határidős árfolyamokról egyaránt megállapodnak már az ügylet megkötésekor. Az FX-swapot szokás egyszerű devizaswapnak is hívni, hiszen a névértékek cseréjén túl nem történik több tranzakció a partnerek között, szemben a kamatozó devizacsere- ügylettel (currency interest rate swap, CIRS), ahol kamatokat (is) fizetnek egymásnak a felek a futamidő során.
A swap tehát lényegét tekintve nem más, mint egy azonnali konverzió és egy azzal egy időpontban megkötött ellentétes irányú határidős ügylet. Ez azt jelenti, hogy a swap két oldalán álló felek egy adott pillanatban megveszik és el is adják a szóban forgó devizákat, így devizapozíciókat nem nyitnak , nem hozzák magukat olyan helyzetbe, hogy a két deviza (kereszt-) árfolyamának elmozdulása nyereséget vagy veszteséget okozhasson nekik.
Jelentés a pénzügyi stabilitásról – 2003.
A devizaopciók lehetőséget nyújtanak nekik arra, hogy árfolyam-pozíció nyitása nélkül „fogadjanak” a várt volatilitás változására, illetve, hogy összetett opciós kombinációkkal az árfolyam-, hozam- és volatilitás elmozdulásra tetszőlegesen érzékeny pozíciókat építsenek fel.
Jelentés a pénzügyi stabilitásról – 2003. december MNB
FX-swappal finanszírozott spot devizapozíció felvétele (szintetikus határidős pozíció)
Ennek keretében az elsősorban devizapozíciót felvenni kívánó szereplő (jellemzően egy spekuláns) pozíció nyitására a sima határidősnél (outright forward) likvidebb spotpiacot használja, azonban, mivel a kérdéses devizában eszközt nem kíván szerezni (nem akar mérlegében változást látni), köt egy ezt finanszírozó swapügyletet is, melynek spotlába ellentétes irányú az eredeti spotügylettel. Így nettó pozíciója a swap forward-lábára korlátozódik, mely tehát az eredeti spotügylettel (a kívánt pozíciónyitási iránnyal) megegyező irányú, míg a spotlábon nincs pénzmozgás, mérlege változatlan.
A bankrendszer forrásoldali likviditását vizsgálva, a 2003 során negatívvá váló – az ügyfélhitelek és ügyfélbetétek közötti – finanszírozási rés nyílása 2005 második felében is folytatódott. A finanszírozási rés forintra és devizára bontása alapján kitűnik, hogy a forint betéti többlet (pozitív rés) növekedése nem tudta ellensúlyozni a negatív deviza finanszírozási rés erőteljes nyílását (2-23. ábra).
A finanszírozási rés a jelentésben korábban használt hitel/betét mutatóhoz hasonló tartalmú, bár kissé eltérő értelmezésű. Finanszírozási résként a nem monetáris pénzügyi intézményektől származó betétek és nem monetáris pénzügyi intézményeknek nyújtott hitelek közötti különbség hitelekre vetített arányát értjük.
A hazai bankok forrásoldali likviditási kockázatát elsősorban az határozza meg, milyen mértékben tudják stabil forrásokkal finanszírozni az utóbbi években gyors növekedést mutató, hosszabb lejáratú ügyfélhitelezést. A likviditási kockázat egyik alapvető mérleg alapú indikátora az ügyfelekkel szembeni finanszírozási rés. Az elmúlt évek egyik markáns folyamata a betétek és hitelek közötti finanszírozási rés negatívvá válása és kinyílása, mivel a belföldi ügyfélbetétek egyre kevésbé bizonyultak elégségesnek a gyors hitelexpanzió finanszírozásához (5. ábra). Finanszírozási résen a nem bankoktól származó betétek és a nem bankoknak nyújtott hitelek különbségét értjük, amelyet a hitelállományra vetítünk.