Jogegyenlőség és a koncepciós eljárás

„Haza csak ott van, hol jog is van,
S a népnek nincs joga.” (P.S.)

Ne féljetek! 2016. december 13-án, csak annyi történt, hogy a devizalapú Ft-hitel, és az – egyébként nem létező devizaalapú kölcsön – pénztermékeket értékesítő pénzszolgáltatási szerződések tárgyában, egy másodfokú bíróság kimondta egy egyedi ügyben – amelynek elsőfokú ítélete szerint az adósnak igazsága lett –, hogy :

  1. Ilyen szerződés tartalmát nem vizsgálhatja az elsőfokú bíróság, és bizonyítást sem folytathat le a valós, és a szerződési okiratból le nem vezethető olyan körülményekre, amelyek a bank követelés jogát, és annak összegét ténylegesen létrehozták az adóssal szemben a bank könyveiben, a tartós jogviszony alatt.
  2. Erre vonatkozó kereseti kérelmet tárgyaló eljárásban, az elsőfokú bíróság bírája, a kereset tényállításaira, bizonyítékai alapján, sem bizonyítási eljárást, sem a bizonyítékok mérlegelését nem végezheti el hivatása gyakorlásakor. Azért nem, mert egy jogegységi döntés ezekre a tényekre vonatkozóan megdönthetetlen bírói vélelmet állított fel minden ügyre vonatkozóan. Dogmát a tényekre, és dogmát a valóság helyettesítésére.
  3. A vélelem az, hogy DH tv-ek már minden érvénytelenségi okot, és az érvénytelenség minden jogkövetkezményét levonva, létrejötté és érvényessé tettek minden ilyen szerződést. Adós ezt a dogmát sem vitathatja.
  4. Ezért amit a pénzintézet az adósától követel, az létrejött, és érvényes szerződési okirat, és kötelmi jogviszony keretében jogos, és pontosan annyi, amit a pénzintézet követelhet adósától jogosan, ha az adós a követelés elszámolásában hibát nem tud bizonyítani, és az adós a szerződési okiratot aláírta. Tehát egy pénzintézet állítása ebben az esetben nem szorul bizonyításra, állítása maga a bizonyíték, és ezt az adós sikerrel vitássá nem teheti. És bíró sem vizsgálhatja ezt meg kereset alapján. Lényegében ilyen kereset eredményre nem vezethet, bírósági úton nem érvényesíthető. E dogma megdönthetetlen bírói vélelem, a magyar jog része.
  5. Kizárólag a szerződési okirat lehet a per tárgya, az a szerződés, és csak az a szerződés és nem más, a tartós kötelmi jogviszony egyetlen körülménye sem vizsgálható az elszámolási kérdéseken kívül. Az adós és a pénzintézet között létrejött szerződés(okirat) pedig nem lehet akarati hibás, és nem lehet semmis, vagy érvénytelen. Bármilyen következménnyel járt is az, mindenképpen jog szerint való. Az adós mindenképpen szerződés alapján fizetni tartozik a pénzintézet állítása és követelése szerint, ha aláírta a pénzintézet által szerkesztett szerződési okiratot, és a pénzintézettől pénzeszközt kapott. A juttatott összeg, és a befizetett törlesztés elszámolását teheti csak vitássá egy adós.
  6. Mindez a jogegységi döntés alapján azért nem sérti a törvény előtti egyenlőséget, mert a Kúria ekként döntött.

Csak megjegyezzük, hogy a bíróságok a fenti dogmákba ütköző keresetek tárgyalását idézés kibocsátása nélkül is elutasítják most már sorozatban, némi hiánypótlási trükköt alkalmazva.

Continue reading