Előzetes döntéshozatali inditvány

Kérjük a Tisztelt Kúriát, mivel a folyamatban lévő ügyben a közösségi jog rendelkezéseinek értelmezése relevánsak, az EUMSZ 267. cikke alapján kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást. Az alperes a felperes keresetével szemben a pénztermékre és a pénzszolgáltatási szerződésre alternatív tényállást és bizonyítást nem terjesztett elő. Ezért a fogyasztóvédelem szabályai szerint a bíróságnak a pénzszolgáltató kötelező tényállítási terhét, bizonyítási kötelezettségét akként kell számon kérnie, hogy a szolgáltató nem vitatta a felperes tényállításait a felek jogviszonyára vonatkozóan. Az alperes köteles a pénzszolgáltatására, annak a banknál meglévő pénzszámla forgalmára (mind a Ft-hitelszámlára, mind a devizatőke nyilvántartási számlára vonatkozóan) adatokat és bizonyítékokat szolgáltatni, valamint tényállást előterjeszteni, milyen pénzterméket szolgáltatott és hogyan az adósnak, és ennek bizonyítását. Szemben az adós tényállításaival és bizonyítékaival, és bizonyítási indítványaival. Ez a perbeli kontradikció feltétele. Fogyasztóvédelmi perben nem elegendő az adós keresetének tagadása, a szolgáltató köteles az ellenkező tényállításra és bizonyításra, mivel a bizonyítási teher megfordul.

Álláspontunk szerint a magyar jog, az EU jogával összhangban a felperes tényállításait, amit a keresetben előadott, alátámasztják. Nem kívánjuk megismételni a pénzterméknek a pénzszolgáltatási szerződéssel kapcsolatos viszonya, a pénztermék megvalósulásának, mint jogviszony megvalósulásának az aláírt szerződéshez való viszonyát. Azt sem, hogy a felek által aláírt szerződésben nem szerepel a pénztermék valamennyi eleme, vagyis a bank könyveiben vezetett követelés jog és az adós tartozáskötelezettsége a szerződésből le nem vezethető, és ezért kölcsönös és egyező akaratot nem közvetíthet és nem tartalmaz a szerződési akaratot kinyilvánító aláírt okirat. Az abban foglaltaknál több, lényegesen több valósul meg a pénztermék jogviszonyában, és ez nem vezethető le a szerződés szövegéből, mert NINCS BENNE. De ehhez tudnia kellene a bíróságnak, a valóságban hogyan teljesült a felek közötti tartós jogviszony.

Az adósi tényállás és felajánlott bizonyítás alapján, kérdések intézhetők a Luxemburgi Bírósághoz jogértelmezést kérve, a magyar bíróság által.

A kérdés, a devizaforrású Ft-hitel, és a befektetéssel vegyes (devizaforrást helyettesítő származtatott árnyékszámlával, azaz a devizakövetelés egyidejű megnyitásával végzett, mérlegen kívüli banki befektetés, mint a szintetikus deviza banki prudenciáját illetően) Ft-hitel jogkövetkezményeire vonatkozhatnának. A felperes mindezeket a Lantos ügy (C-312/14), a Genil (C-604/11) ügy összehasonlításával a felülvizsgálati kérelmében elvégezte, azt is, miért mellőzendő a vonatkozó jogegységi döntésnek a befektetési elemre vonatkozó bíróságokra kötelező tiltása, és mi a devizaalapúság a pénztermékben, miben különbözik a devizaforrású, és a szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel, a perben a bíróság, alperesi értékelhető ellenkérelme hiányában is döntést hozhatott volna.

Tovább az olvasáshoz

A szintetikus deviza az adós kivédhetetlen kockázata

A bíróságok általános vélekedései a hibrid-pénztermék kereseti tényállításairól és a jogviszony értelmezéséről többnyire az alábbi megalapozatlan feltételezésen alapulnak.

„A konkrét, egyedi ügylet gazdasági céljához kapcsolódó causának, jogcímnek, motívumnak a feltüntetésére a szerződés létrejöttéhez nincs szükség, ezért a magyar kötelmi jog rendszerében többek közt a kölcsönszerződés is tipizált, ebben az értelemben jogcímhez nem kötött absztrakt jogügylet.

Ezért nincs jelentősége annak – azokat az eseteket kivéve, amikor a jogszabály, vagy a felek megállapodása szerint meghatározásra került, vagy kell hogy kerüljön – hogy mi a kölcsön célja, azt miért kéri az adós, mire használja fel. Ebből eredően a kölcsönszerződés két szerződő fele viszonylatában az is teljességgel érdektelen – jogszabályi rendelkezés és szerződési kikötés hiányában – hogy a kölcsön összegét a kölcsönadó (hitelező) milyen pénzből nyújtja, honnan teremti elő annak fedezetét, a pénzintézet azt deviza, avagy forintforrásból eredően származtatja-e.

Más kérdés, hogy a bank működésének átláthatósága, a prúdens pénzpiaci tevékenységhez kötődő előírások alapján a pénzintézetnek a kölcsön fedezetét képező forrásokat szigorú módon könyvelnie kell a forrásszerkezet követhetőségének biztosításával, melynek elmulasztása azonban nem a felek közötti jogviszonyra kiható jogkövetkezménnyel, hanem közigazgatási jellegű szankciót eredményező bankfelügyeleti intézkedések foganatosításával járhat.

Ellenkező, felperesi értelmezés mellett az adósoknak egyébként más okból hibátlan akaratnyilatkozatuk esetén is azzal kellene számolniuk, hogy a banküzem általuk át nem látható nem prúdens működése miatt szerződésük létre sem jött, avagy érvénytelen, emiatt a szolgáltatott összeg azonnali visszatérítésére kötelesek, amely nyilvánvalóan a hitelezésbiztonságot adósi oldalról aláásó, ezért abszurd jogértelmezési eredményre vezetne”

Az adósnak nem kell ismernie a banküzem, más néven a hitel számszaki és jogi feltételeit biztosítani köteles banki prudencia teljesülését. Kivéve, ha a hitel feltételének számszaki és jogi feltételei megteremtése eredményeként az adósra olyan ügyleti deviza-árfolyam kockázat keletkezik, amelyet a pénzintézet maga állít elő, és azt köteles az adósra terhelni (250/2000 Korm. rend). És erről az ügyleti kockázatról nem tájékoztatja az adóst a szerződés három szakaszában. Nem következik a devizaalapú Ft-hitelek esetében az adósnak az, ahogy láthatóan a bíróságoknak sem, hogy nem elegendő egy pénztermék devizaelemére való utalás a szolgáltató részéről a szolgáltatási szerződésben. Tudnia szükséges az adósnak, hogy az a devizaelem rá vonatkozó tartalma az, hogy nem csak a törlesztő részleteknek van devizaárfolyamkockázata, hanem a megfizetendő tőkének is. És a piaci devizakockázat sem árfolyamingadozás, hanem a termék ajánlásakor érvényben lévő piaci árfolyamot mérséklő csúszó leértékelési szabály hatálya alatt áll az árfolyam, és a rendelkezés eltörlése esetén, a piaci árfolyam eltérítésének időszaka előtti devizaárfolyam trend azonnal fog érvényesülni, az ügyleti kockázatokkal együtt, és a deviza azonnal eléri a devizaárfolyam valós piaci értékét, és az nem árfolyamingadozás lesz akkor, hanem a valós trend. Ez be is következett 2008. második felében, és elérte a pl. a CHF, EUR, YEN, USD azt a piaci értéket, amelyet elért volna, már a csúszó leértékelés idején. A pénzintézetek minden tájékoztatásukban ennek ellenkezőjét állították, holott tudták, hogy ez nem igaz.

Tovább az olvasáshoz