pénzszolgáltatás

Deviza alapú pénztermék

Szemelvényeket közlünk a nemrég megjelent könyvben közreadott tanulmányunkból. Kötetünk írásaiból a Tisztelt Olvasó megismerheti azt a „speciális banki termék”-et, amit a közbeszédben „devizahitelnek” neveznek, és tájékozódhat a „devizahitelezés” történetéről, hazai és nemzetközi gyakorlatáról, jogszabályi hátteréről és annak változásairól egyaránt. Hazai és külföldi szerzőink között találhatunk jogászokat (ügyvédeket, bírákat), közgazdászokat, pénzügyi szakértőket, egyetemi oktatókat, de újságírót, politológust, szociológust, civil jogvédő szervezetek elkötelezett képviselőit is. Bízunk abban, hogy a szerzők eltérő látásmódja, megközelítési szempontjai tovább gazdagítják és pontosítják azt a meglehetősen ellentmondásos képet, amely eddig kialakult hazánkban arról a „deviza alapú kölcsön”-ként eladott „pénzügyi termék”-ről, ami mára sokszázezer honfitársunk számára súlyos anyagi-egzisztenciális gondok forrása lett.

A polgári jog által nem vizsgálandó …

A bíróságok általános vélekedései a hibrid-pénztermék kereseti tényállításairól és a jogviszony értelmezéséről többnyire az alábbi megalapozatlan feltételezésen alapulnak. „A konszenzus-disszenzus megállapításakor logikailag teljesen kizárt a meg nem tett nyilatkozatok figyelembe vétele, mivel az összehasonlítás alapja csak két kinyilvánított akarat tartalma lehet, így nem vizsgálható az, hogy a pénzintézetnek milyen tényleges, de ki nem nyilatkoztatott akarata lehetett a megtett ügyleti nyilatkozatán túl.” A hibrid-pénztermék kereset nem szerződési nyilatkozati eltérést állít a konszenzus hiányaként.

A "kölcsön-alapú" számolgatás tévedései

Megjegyzéseink az interneten fellelhető íráshoz. TÖRVÉNYESEN NEM MINŐSÍTHETŐ KERESKEDELMI CÉLÚVÁ A KÖLCSÖN. Miért kell értékelni a devizaalapú kölcsön egyenlegét a futamidő alatt? Azért, mert a 2000. évi C. törvény a számvitelről nem engedélyezi a kölcsönt kereskedelmi célúvá minősíteni, így az nem tartható nyilván valós (értsd: piaci) értéken, hanem a valódiság elvének megfelelően csak szerződéskori árfolyamon értékelhető. (59./A § (7) és (8), 60 § (1) . Devizaforrás fedezetű hitelnél van így.

Pénzszolgáltatási jogviszony

A magánjogi szerződések jogviszonyának általában szokásos értelmezése során, a jogalkotó és jogalkalmazó a szerződésből indul ki a felek jogainak, és kötelezettségeinek megítélésekor. A pénzszolgáltatási szerződések során azonban az a különleges egyedi helyzet, hogy az ilyen szerződés során hitelpénz, közpénz jön létre olyan jogi kiváltságokat élvező pénzszolgáltató (pénzügyi intézmények: hitelintézetek, és pénzelosztó pénzügyi vállalkozások) és adós között, amelyek magánjogi szerződések. De ezeknek a tárgya maga is követelésjog, és tartozáskötelezettség együttese, amelyben hitelpénz keletkezik: közpénz, Ft-hiteltőke a semmiből (a banknak előbb keletkezik követelése az adóssal szemben, mielőtt ehhez bevételi forrása lenne: „levegőpénz”-hitelszámla).

Szélmalmok 1.0 - A makacs jog, és a banküzem flörtje

Az előző részben leírtuk, hogy a pénzintézetek és adósok között létrejövő pénzszolgáltatási szerződések, nem csupán pénzeszköz juttatását teszik lehetővé az adós számára, hanem hitelpénz-tőke, közpénz létrehozásának a magánjogi szerződés keretében történő létrehozásához is elengedhetetlen, a hitelintézet számára. Vagyis az a fogyasztói igény, hogy az adós pénzeszközt kér egy pénzintézettől, az ad lehetőséget arra, hogy egy hitelintézet a semmiből hitel-számlapénz formájában közpénzt hozzon létre. Olyan tőkeként funkcionáló számlapénzt, amely az adóssal szembeni követelésjog nyilvántartásával, a számvitel szabályai szerint, mint követeléspénz jelenik meg a banküzem könyvelésében.