Szélmalmok 1.0 – a makacs tények

I. A makacs tények

A honlapon a mesénk közlését a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról felfüggesztettük. No nem véglegesen… Csak most a mesélés időszaka helyett, másféle feladataink vannak. Három részben szókimondóbbak leszünk: a makacs tényekről, a jogalkotásról, és a jogalkalmazásról. Különösen az utóbbiak aktív, de lekicsinylő megjegyzései miatt. A tényekkel a bankoknak üzenünk elsősorban. A jogalkotásnak majd a következő II. részben, miként, és miért írták át az anyagi, és eljárásjogot a banklobbi kedvére gyevi törvényeikkel. Hogyan szolgálták ki az ügyetlen bűvészt silány jogi asszisztenciával 2004-től. A III. részben a jogalkalmazóknak üzenünk, miként szolgálják ki ők is, tisztelet a kivételnek, hazánk és az adósok kifosztását. Hisszük, hogy a jogalkotóknak és jogalkalmazóknak van lelkiismeretük… is. A pénzintézeteknek csak érdekeik vannak. És lobbistáik. Mindhármuknak üzenünk az adósoknak szóló három résszel.

„Ha Don Quijotenak állsz, la Manchában, szembejönnek majd a szélmalmok.”

Óriásokat reméltünk pedig, eredetileg… Akik próbára tesznek minket saját fegyvereikkel, hitükkel, és igazságaikkal. Tisztességes lovagi küzdelmet, a lovagiasság szabályai szerint. Csalatkoztunk, mert ellenfeleink nem azok, és nem is óriások. Mert mit is tudnak előadni a viták színpadán, 4 éves ekhós szekerezésünk alatt?

„Érthetetlen.”

„A földön kell járni! Úgy sem értik a bírák, mi a hitel és a kölcsön közötti különbség, vagy mi az a szintetikus deviza.”

„Végül is hazavitte a pénzét az adós, nem? Mit érdekel minket, hogy mit csinált a bank, az adós aláírta a szerződést!”

„Elhíresült, sőt hírhedt internetes portál, ellenőrizetlen szövegeivel nem lehet keresetet indokolni.”

„Internetről leszedett szövegekkel nem lehet hiányokat pótolni.”

„Nem pótolják a kereseti tényállás hiányát általános vélekedések bemásolása elhíresült internetes portálokról.”

„Olyan hogy szintetikus deviza, nincs.”

„Minden devizahitel devizaforrású, különben mitől lenne devizaalapú.”

„Aki azt állítja, hogy egy devizaalapú hitelszerződés mögött nincs devizaforrás, alkalmatlan és internetről leszedett szövegek alapján, az visszaél a jogaival.”

„És joggal való visszaélés azt állítani egy végrehajtás megszüntetési perben, hogy a szerződés nem jött létre, és az adós nem tartozik, amikor nyilvánvaló, hogy aláírta a szerződést, és megkapta a banktól a kölcsönt. A végrehajtás megszüntetési per nem erre való!”

„Nem mentesíti az adóst a szerződés alapján történő elszámolás, és önmagát is kötelező fizetési kötelezettség előterjesztése alól az, hogy azt állítja, hogy a szerződés nem jött létre. Akkor is köteles előterjeszteni a szerződés alapján elszámolást, ha a szerződés nem jött létre. És megállapítási kereset előterjesztését a törvény kizárja az ilyen perekben.”

„Az nem érdekel, hogy mi van az EU jogszabályaiban, én a magyar jog szerint ítélek csak. A Luxemburgi Bíróság ítéletei sem érdekelnek, az egy úri klub, úgy döntenek, ahogy akarnak, engem nem érdekel!”

És hasonlók… Soha, senki sem cáfolta, állításaink tartalmát, logikáját. De számon kérték, és kérik azt, hogy a honlapunkról ered, pedig éppen a fordítottja az igaz. Hogy lektorálatlan és ellenőrizetlen minden állításunk, pedig minden állításunkat tőlük, a bankok közgazdászaitól tanultuk, az ő forrásaikból. Minden állításunk eredetét, és minden esetben a forráshely, oldalszám és bekezdés, és szerző megjelölésével alá is támasztottunk. Vagyis sosem mi mondtuk eredetileg, hanem ők mondták eredetileg, amit megjelentettünk a honlapunkon, és „A Hibrid” című kiadványban és monográfiánkban.

Ha hiteltelen és kétes a honlapon bármi, akkor nem velünk vitatkoznak, hanem a saját szakembereikkel. Mi csak összeolvastuk a mozaikokat, hogy teljes képet kaphassunk egy pénzügyi termékről, ami a kifosztásunkra született. És ezt a teljes képet mi a nevén nevezzük, és leleplezzük, míg az eredeti források rendes banki működés részleteiként elemzik.

A pénzintézetek az egyedi pénzszolgáltatási szerződésekben (hitel, kölcsön, lízing, stb.) annak a módját adják el pénzügyi termék formájában, hogy egy hitelintézet HOGYAN állít elő a semmiből hitelszámla-pénzt, PÉNZT: követelésjogként, az adós tartozáskötelezettségével szemben. A pénzszolgáltatási szerződésben az adós EZT a pénzügyi terméket „veszi” meg: hitelszámlapénz előállítási módozatot. Tartozáskötelezettsége nem a szerződés jogából és kötelezettsége meghatározásaiból, szövegéből következik és keletkezik, hanem a szerződés valódi tárgyából, amely maga is jogviszony: követelésjog és tartozáskötelezettség egysége. Ezért a pénzszolgáltatási szerződés az a különleges szerződés, amelynek a tárgya nem a szerződésben, hanem az ÁSZF-ben meghirdetett, és a valóságban végbemenő pénzügyi terméknek, a számvitel által szabályozott pénzforgalmi adataiban testesül meg. A pénzintézetek jogi felelőssége ezekben a tény- és valóságfolyamatokban érhető tetten.

Ez a devizaalapú (pénzintézetek által devizában nyilvántartott) Ft-pénzszolgáltatások Achillesz-sarka, a gyenge és támadható pontja. Mert vagy levezethetők a szerződésből, az ilyen pénzforgalmi tényeknek- és valóságfolyamatoknak a jogszerűsége, vagy nem? Egy ilyen egyedi szerződés előkészítése, megkötése, és érvényesülése a pénzintézet könyveiben jogszabály szerinti számvitellel jelennek meg az egyedi pénzforgalmi adatokban, vagy sem?  Az ilyen pénzügyi termék jogszabályszerűen lett-e értékesítve az adósnak, vagy jogellenesen, mert az adós nem tudta milyen pénzügyi terméket értékesítettek a számára a pénzszolgáltatási szerződésben, vagy tudomással bírt róla?

És ha döntően csak ilyen devizaalapú hitelt kívántak 2004-től értékesíteni a pénzintézetek a hitelpiacon, tudták-e, tudhatták-e, hogy ennek milyen következményei lesznek az adósokra, az adósok hazájának gazdaságára? És ha a bankrendszer ebben a pénzügyi termékben a hitelpénzt nem devizaforrásból állítja elő, hanem szintetikus devizával ellentételezi, az miért befektetéssel vegyes hitelviszony? És akkor az adós miért válik akaratán kívül befektetővé, és miért terheli rá, és követeli tőle a bank egy befektetés devizaárfolyam-veszteségét? Hogyan teszi meg ezt egy bank, mire hivatkozhat, ha a pénzszolgáltatási szerződésből ez a követelésjog nem következik, abból nem levezethető? És ha nem is hivatkozik erre bank soha, miért hallgathatja el, és miért nem leplezi le önmagát, miért képes a szerződés szövegére hivatkozással a követelését érvényesíteni?

Az utóbbi kérdésre már itt megadjuk a választ. Azért, mert azt feltételezi, hogy sem az adósok, sem a jogalkotók, sem a jogalkalmazók nem tudják, hogy mit tett. Nem tudják majd a jogalkotók, jogalkalmazók, adósok, hogy mi a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás közötti különbség. Nem tudják majd, hogy mi a hitel, és a kölcsön közötti különbség. Nem tudják, majd, hogy az adós által hazavitt pénz csak ürügye a valóságban vállalt tartozáskötelezettségnek, de sem összegében, sem minőségében nem hordozza azt a terhet, amit ezért az eszközért az adós magára vállalt, a szerződéséből le sem vezethető mértékben és formában. Bíznak abban a bankok, hogy sosem tudjuk meg, mi a különbség a devizaforrásból való hitelezés, és a szintetikus devizával ellentételezett hitelezés között. Nem tudjuk meg a valóságot, amit tettek, és Magyarországon is vetíthetik tisztességük hamis képét, mert itt sem fogják rajtuk számon kérni, ahogyan a világon sehol,  illúziókeltésük bűvésztrükkjeit. Magyarországon fognak megbukni! Itt lepleződtek le birodalmak gyengeségei a történelemben. Most történik meg velük is! Mert mohóbbak, számítóbbak, és lenézőbbek voltak Magyarországon a kereskedelmi bankok, minden más országgal, és polgáraival szemben. És a politika laboránsként és kollaboránsként kiszolgálta a pénzhatalmat.

A honlapunkon a „Mozaikok” menüben megtalálhatók mindazon tanulmányok, amelyeket a pénzügyi rendszer irányítóinak szakemberei, a számunkra is feltártak. Jogalkalmazók és pénzintézeti képviselők ezzel, és velük vitatkozzanak, ha állításainkat hiteltelenné, kétes értékűvé, és alkalmatlanná akarják tenni, vagy jelentéktelenné akarják minősíteni konkrét perekben.

http://nemtartozunk.hu/kategoria/mozaik_deviza-nyilvantartasu/

Idézzük fel itt szélmalmainknak, néhány tanulmánycím és egy-egy szövegrészük ide idézésével a „Mozaikok”-ból, néhány „kétes” állítást! (Valamennyinek a szerzője, a tanulmányok eredeti teljes tartalma a honlapunkon megtalálható. Egyetlen perben sem cáfolta senki ezeket a hivatkozásokat! De ennek hiányából sem vonta le MÉG egyetlen jogalkalmazó sem, azt a perbeli következményt, amit a saját eljárásjoga ilyen esetekben előír a számára.

Bár Isten valódi malmai, ha lassan őrölnek is, de megszülik az életet. És nem a szélmalmoknak. Jusztitia elfogulatlanságának szemkendője alól, olykor jumurdzsákosan kikandikál az ítélkező szem, és bénulttá teszi a mérleg nyelvét a misztikus pénzcsinálók jelenléte, konkrét ügyekben. De a talárosok tiszteletre méltó testületében is ott vannak Justitia felkentjei is, nem csak a pénzcsinálók lobbistái, vagy a csinovnyikok.)

Mi ennek az UFO-közgazdaságtannak csak magyarra fordítói vagyunk, és összeszerkesztői. És megítélői is, a teljessé vált képnek…

Mozaikok

Valójában mi a deviza nyilvántartású hitel? A devizahitelek, vagy deviza nyilvántartású hitelnek nevezett, a valóságban hibrid-szerződések (forinthitellel vegyes befektetési szerződések). A bankok, bankárok, pénzügyi kutatók nyilatkozatai, MNB tanulmányok, hivatalos közlemények és feltárt nyilvános adatok, az alábbi pontok mindegyikét tartalmazzák részleteiben. A mozaikokból összeáll a deviza nyilvántartású hitel eltitkolt valósága. A mellékelt bizonyítékok alapján nem mi állítjuk mindezeket, ezért nem feltételezések. Maga a bankrendszer leplezi le önmagát …

Látszólagos devizaforrás

„A többlet devizaeszköz lefedezésének nettó hatásaként tehát a bankok valójában látszólagos devizaforrást állítanak elő. Mivel azonban a bankoknak alapvetően a devizahitelezésből eredően egyre inkább svájci frankban denominált ügyleteket kell fedezni, ehhez egy eurósvájci frank ügyletet is beiktatnak, a svájci frankforint piac alacsony likviditása miatt.”

Költségként realizálódott az ügyfelek számára

„A bankok alapvetően rövid és szintetikus forrásból refinanszírozták hosszú lejáratú deviza-jelzáloghitelezésüket. Ez a technika nem elhanyagolható megújítási kockázattal járt, amely elsősorban költségként realizálódott az ügyfelek számára (7. ismérv). A magyar bankrendszer a svájcifrank-hitelezéshez szükséges svájcifrank-forrást nem tradicionális módon – svájcifrank-devizabetét gyűjtéséből, illetve hosszú lejáratú devizakötvény-kibocsátásból  vonta be, hanem a mérlegén belül forint- vagy euróbetétből finanszírozta meg. Az ebből adódó, mérlegen belüli nyitott devizapozíciót a bankok jellemzően külföldiekkel kötött, mérlegen kívüli (származtatott) ügyletekkel fedezik.”

Megújítási kényszer

„A bankok swapállománya 2012 elejére történelmi csúcsra emelkedett, amiben jelentős szerep tulajdonítható annak, hogy a devizafinanszírozás biztosításában 2008 óta elfogadott üzleti modell a devizaswapok használata. A magas devizaswap-állomány ugyanakkor jelentős pénzügyi stabilitási kockázatokat hordoz − nem csak azért, mert a múltban a swappiacok többször is „lefagytak”. Funkcionálisan megfelelően működő swappiac mellett is jelentős kockázatokat lehet azonosítani. Egyrészt a megújítási kényszeren, illetve a letéti követelmény- („margin call”) kötelezettségen keresztül a bankok érzékennyé válnak az árfolyam-ingadozásra, ami csökkenő likviditást eredményezhet.

A hazai bankrendszer mérlegen belüli devizapozíciója és nettó devizaswap-kitettsége 2011. március−december között trendszerűen (mintegy 6 milliárd euróval, 1800-1900 milliárd forinttal), a 2009 márciusában megfigyelt historikus csúcs szintjéig emelkedett a swappiac jelentős mértékű törékenysége mellett.”

Folyamatos megújítás

„A devizaswapok folyamatos megújítása szükséges a bankok számára a mérlegen belüli nyitott pozíció mérlegen kívüli zárásához.”

Névérték cseréje

„Az FX-swap egy származtatott pénzügyi piaci ügylet, mely két lábból áll. Az ügylet induló (vagy azonnali, spot) lábán a partnerek két különböző devizát cserélnek el egymással, amelyet a lejáró (vagy határidős, termin) lábon visszacserélnek. Az induló és határidős árfolyamokról egyaránt megállapodnak már az ügylet megkötésekor. Az FX-swapot szokás egyszerű devizaswapnak is hívni, hiszen a névértékek cseréjén túl nem történik több tranzakció a partnerek között, szemben a kamatozó devizacsere- ügylettel (currency interest rate swap, CIRS), ahol kamatokat (is) fizetnek egymásnak a felek a futamidő során. A forinttal szemben kötött FX-swapok esetében a piaci konvenció szerint a devizaösszeg megegyezik a spot és a forward lábakon, s ennek az azonnali, illetve határidős árfolyamon vett forintértékeként adódik a fizetendő két forintösszeg.”

Devizapozíciókat nem nyitnak

„A swap tehát lényegét tekintve nem más, mint egy azonnali konverzió és egy azzal egy időpontban megkötött ellentétes irányú határidős ügylet. Ez azt jelenti, hogy a swap két oldalán álló felek egy adott pillanatban megveszik és el is adják a szóban forgó devizákat, így devizapozíciókat nem nyitnak, nem hozzák magukat olyan helyzetbe, hogy a két deviza (kereszt-) árfolyamának elmozdulása nyereséget vagy veszteséget okozhasson nekik.”

Árfolyam-pozíció nyitása nélkül

„A devizaopciók lehetőséget nyújtanak nekik arra, hogy árfolyam-pozíció nyitása nélkül „fogadjanak” a várt volatilitás változására, illetve, hogy összetett opciós kombinációkkal az árfolyam-, hozam- és volatilitás elmozdulásra tetszőlegesen érzékeny pozíciókat építsenek fel.”

FX-swappal finanszírozott spot devizapozíció felvétele

„FX-swappal finanszírozott spot devizapozíció felvétele (szintetikus határidős pozíció)

Ennek keretében az elsősorban devizapozíciót felvenni kívánó szereplő (jellemzően egy spekuláns) pozíció nyitására a sima határidősnél (outright forward) likvidebb spotpiacot használja, azonban, mivel a kérdéses devizában eszközt nem kíván szerezni (nem akar mérlegében változást látni), köt egy ezt finanszírozó swapügyletet is, melynek spotlába ellentétes irányú az eredeti spotügylettel. Így nettó pozíciója a swap forward-lábára korlátozódik, mely tehát az eredeti spotügylettel (a kívánt pozíciónyitási iránnyal) megegyező irányú, míg a spotlábon nincs pénzmozgás, mérlege változatlan.

Ez tulajdonképpen egy szintetikus határidôs ügylet létrehozását jelenti. E taktikának az előnye a sima határidős (outright forward) ügylettel szemben, hogy a swappiac sokkal likvidebb és sokkal rugalmasabb a lejáratok tekintetében. A pozíció lezárása vagy egy ugyanilyen, de ellentétes irányú tranzakciópárral (spot + swap), vagy pusztán egy a pozícióval ellentétes irányú spotügylettel és az eredeti swap kifuttatásával (lejárni hagyásával) történhet. E taktikának az előnye nem pusztán a nagyobb likviditásban és a mérleg megkímélésében rejlik, hanem abban is, hogy gyakorlatilag tetszés szerint „beállítható” az így létrehozott szintetikus határidős pozíció futamideje, azaz a devizapozícióval vállalt kamatkitettség mértéke. A piac igen nagy likviditása miatt a pozíció tetszés szerint újítható meg, vagy zárható le a kívánt pillanatban.”

Negatív deviza finanszírozási rés

„A bankrendszer forrásoldali likviditását vizsgálva, a 2003 során negatívvá váló – az ügyfélhitelek és ügyfélbetétek közötti – finanszírozási rés nyílása 2005 második felében is folytatódott. A finanszírozási rés forintra és devizára bontása alapján kitűnik, hogy a forint betéti többlet (pozitív rés) növekedése nem tudta ellensúlyozni a negatív deviza finanszírozási rés erőteljes nyílását (2-23. ábra).

A finanszírozási rés a jelentésben korábban használt hitel/betét mutatóhoz hasonló tartalmú, bár kissé eltérő értelmezésű. Finanszírozási résként a nem monetáris pénzügyi intézményektől származó betétek és nem monetáris pénzügyi intézményeknek nyújtott hitelek közötti különbség hitelekre vetített arányát értjük. A negatív finanszírozási rés azt mutatja, hogy a hitelek mekkora részét kell a bankoknak finanszírozni piaci (pl. tőkepiaci, bankközi) forrásokból.”

Finanszírozási rés

„A hazai bankok forrásoldali likviditási kockázatát elsősorban az határozza meg, milyen mértékben tudják stabil forrásokkal finanszírozni az utóbbi években gyors növekedést mutató, hosszabb lejáratú ügyfélhitelezést. A likviditási kockázat egyik alapvető mérleg alapú indikátora az ügyfelekkel szembeni finanszírozási rés. Az elmúlt évek egyik markáns folyamata a betétek és hitelek közötti finanszírozási rés negatívvá válása és kinyílása, mivel a belföldi ügyfélbetétek egyre kevésbé bizonyultak elégségesnek a gyors hitelexpanzió finanszírozásához (5. ábra). Finanszírozási résen a nem bankoktól származó betétek és a nem bankoknak nyújtott hitelek különbségét értjük, amelyet a hitelállományra vetítünk. Ezen értelmezés szerint, a pozitív finanszírozási rés betéti többletet, a negatív finanszírozási rés „betéthiányt” jelent.”

A bankoknak nincs szükségük devizaeszközre

„E hitelek nyújtásához a bankoknak nincs szükségük devizaeszközre, egy ún. belső konverzióval érik el azt, hogy a mérlegükben megjelenő forintban denominált hitel devizaeszközként viselkedjen.”

Belső konverzió

„A devizaalapú hitelek esetében a hitel nyújtásakor a forintra váltást, törlesztéskor a devizára váltást a hitelnyújtó bank automatikusan, közvetlenül végrehajtja – vagy a saját, vagy az ügyfél nevében. Ha a kihelyezett devizaösszeget az ügyfél javára egy másik bankkal kötött spotügylet révén váltja forintra, akkor az átváltáshoz használt spotügylet az adott bank mérlegében nem jelenik meg. Ha a bank saját maga váltja a devizaösszeget forintra az ügyfél számára (belső konverzió), akkor az FX-swap spot lábán szerzett devizát a bank az azonnali devizapiacon (saját nevében) eladja és forintot vesz érte, s ekkor a spotügylet megjelenik a bank mérlegében (az utóbbi esetet illusztrálja a 4. ábra). Ez a spotügylet ellentétes irányú az FX-swap ügylet spot lábával (ekkor a bank tehát egy spot- és egy swapügyletet is köt). A devizaalapú hitel törlesztése során ezzel ellentétes irányú tranzakciókra kerül sor.”

Egy finanszírozási eszköz devizaneme megváltoztatható

„A devizaswapügyletek felhasználásával egy finanszírozási eszköz devizaneme megváltoztatható, ennek megfelelően az ügylet alkalmas a hazai bankrendszer forint forrásból történő devizahitelezése miatt keletkező mérleg szerinti devizapozíció fedezésére. A rövid futamidejű FX-swap ügyletekkel való fedezés azonban likviditási és megújítási kockázatot tartalmaz.”

FX-swap + forint állampapír stratégia

„A szintetikus devizaforrás szerzése esetén a külföldiek FX-swap + forint állampapír stratégiája tekinthető szintetikus devizahitel nyújtásának. A külföldiek spot + FX-swap stratégiája gyakorlatilag szintetikus határidős (rövid forint) pozíció felvételét jelenti.”

Egy adott devizanemű finanszírozási eszköz szintetikusan előállítható

„Az FX-swap ügylet felépítéséből adódóan lehetővé teszi egyrészt a különböző devizanemben fennálló likvid eszközök (készpénz,számlapénz) cseréjét a spot lábon keresztül, ezzel egyidejűleg az emiatt változó devizapozíció fedezését a termin lábon keresztül. Ennek köszönhetően az ügylettel a szükséges denominációjú likviditás biztosítható az eredeti devizapozíció változtatása nélkül. Vagy másképpen: a devizaswapügylet felhasználásával egy finanszírozási eszköz devizaneme megváltoztatható, illetve egy adott devizanemű finanszírozási eszköz szintetikusan előállítható (hitel/betét + devizaswap). ugyanakkor az FX-swap és spotügyletek együttes alkalmazásával a piaci szereplők szintetikus határidős devizapozíciót tudnak felvállalni, illetve ennek révén a meglévő árfolyamkitettségüket zárni tudják: ekkor az FX-swap ügylet spot lába és az azzal ellentétes irányú spotügylet semlegesíti egymást, a megmaradó határidős láb pedig egy határidős ügylettel egyenértékű.”

Származtatott termék

„Az FX-swap ügylet alapvetően nem egy finanszírozási eszköz, hanem egy adott finanszírozási eszköz (pl. hitel, betét) devizanemének cseréjét lehetővé tevő származtatott termék, így alacsonyabb hitelkockázatot tartalmaz, mint a fedezetlen bankközi kihelyezés.”

Árfolyam-kockázati kitettség

„Ha a bank a devizalikviditást egy egyszerű azonnali devizaügylet (konverzió) segítségével biztosítja, akkor az árfolyamkockázati kitettsége fennmarad, s ez pótlólagos tőkekövetelményt vonhat maga után.
Ha a teljes nyitott devizapozíció meghaladja a túllépések levonása előtti szavatoló tőke két százalékát, akkor az összesített nyitott pozíció nyolc százaléka után kell tőkét képezni.”

Az FX-swap ügylet piaci értéke

„Az FX-swap ügylet piaci értéke csak a devizakamatra, és – szemben a határidős ügyletekkel – nem a teljes tőkére vetítve függ a devizaárfolyam lejáratkori alakulásától. Az FX-swap ügylet így önmagában lényegében egy zárt pozíciónak tekinthető abban az értelemben, hogy csak a devizakamatra eső árfolyamkockázatot tartalmazza.”

A folyósító bank fedezeti ügyletének lezárása

„Egy devizahitel visszafizetéséhez devizára van szükség. Ez igaz a devizaalapú hitelek esetében is, jóllehet ott a deviza nem közvetlenül a hitel visszafizetéséhez, hanem az azt folyósító bank fedezeti ügyletének lezárásához kell.” 

A devizaforrás nélküli devizahitezés

„A devizahitelezés elmúlt évben tapasztalt gyors felfutása nem hagyta érintetlenül a bankrendszer mérlegstruktúráját: a devizaeszközök devizaforrásokhoz mért többlete 2004. végére korábban soha nem látott szintre, a mérlegfőösszeg 6,3%-ra (kb. 1000 Mrd forintra) emelkedett.
A mérlegen belüli devizapozíció felépülését az utóbbi időszakban fokozatosan a devizaforrás nélküli devizahitezés magyarázza.” 

FX-swapokkal való fedezés

„A rövid forintforrásokból hosszabb lejáratú, de változó kamatozású devizaalapú hitelek nyújtásának rövid lejáratú FX-swapokkal való fedezése tehát (tőke- és Szerk. beszúrása) )árfolyamkockázatot és kamatkülönbözet-kockázatot nem, de megújítási kockázatot tartalmaz.” 

Egy forinthitel és egy kockázatos befektetés kombinációja

„A devizaalapú, változó kamatozású adóspozíciót egy forinthitel és egy kockázatos befektetés kombinációjaként állítja elő.”

A törlesztések a forint gyengüléséhez vezetnek

„A hazai devizahitelek banki finanszírozásának következtetései: a hitelezés felfutása a forint erősödéséhez, a törlesztések a forint gyengüléséhez vezetnek.” 

A devizaforrás nélküli devizahitelezés

„A mérlegen belüli devizapozíció felépülését az utóbbi időszakban fokozatosan a devizaforrás nélküli devizahitezés magyarázza.” 

A hazai bankszektor így jelentős FX-swap pozíciót görget

„A hazai bankszektor így jelentős FX-swap pozíciót görget, ahol az azonnali lábon devizához jut. Ez a swapállomány meglehetősen magas, a Lehman-csődöt megelőző egy évben 7 és 13 milliárd euró között ingadozott (névértéken kifejezve).”

Nehogy egy másik bank szövege sokkal jobban feltárja a kockázatot

„A két kockázatfeltáró nyilatkozattal kapcsolatosan az merült fel, hogy a hitelezés kapcsán – a vételi jogon és az árfolyamkockázaton kívül – még sok hasonlóan nagy kockázat (kamat-, törlesztési-, kezesi-, óvadéki kockázat) éri az ügyfelet, mégsem lehet az összesről külön nyilatkozatot készíteni. A bankok mindenesetre fontosnak tartották, hogy e nyilatkozatok minden banknál egységesek legyenek, nehogy az ügyfél utólag – bukás esetén – azt mondhassa, hogy egy másik bank szövege sokkal jobban feltárta a kockázatot, s annak alapján nem vette volna fel a hitelt.” 

Devizakötelezettsége azonban ebből adódóan még nem keletkezik

„A bank tehát devizát követel ügyfelétől, devizakötelezettsége azonban ebből adódóan még nem keletkezik.” 

No ennyi… Aki velünk vitatkozik, velük vitatkozik, aki minket hiteltelennek tart, az a MNB, a Bankszövetség szakembereit tartja hiteltelennek… Aki a honlapunkat tekinti kétes értékűnek, elhíresültnek és szakmaiatlannak, ezeknek a tanulmányoknak a megjelentetőit és hivatalos lapjait tekintik annak. Igaz, mi a mozaikokból teljes képet formáltunk, és az adósok szempontjából értékeltük is ezt a megdöbbentő képet. A „Publikációk” című menüpontban.

És tessenek figyelni! EZ nem szerepel sem a jogi, sem a közgazdasági tankönyvekben. Még csak a „devizaadósok” tudják:-) De ők már tudják, és ezt nyilvánosan is!

Publikációink végső konklúziója, hogy a bankok pénzügyi terméküket adják el, amelyet az ÁSZF-ben írnak le, mint termékismertetőben. A pénzügyi termék a hitelpénz (semmiből létrejött követeléspénz) számlán történő előállításának valamely módja a hitelintézet által. Ez a valamely módozat a bank követelésjogának, és az adós tartozáskötelezettségének egysége. Ez a pénzügyi termék. Tehát nem a hitelszerződés hozza létre egy/a bank követelésjogát, és egy/az adós tartozáskötelezettségét. A hitelszerződés csak a pénzügyi terméknek a bank részéről történő eladásáról, és az adós részéről történő megvásárlásáról szóló magánszerződés. Az ilyen pénzügyi szolgáltatásról szóló magánszerződés a bank számára, a semmiből történő közpénz (un. puha-jegybankpénz) létrehozását teszi lehetővé, mint követelés-pénz létrehozását az adóssal szemben. Az adós „kölcsönt” kér, de hitelt kap, és azt törleszti, és nem azt a fizetési eszközt, amit kap a banktól a bugyellárisába, vagy a folyószámlájára. (A szerződése is hitelszerződés, és nem kölcsönszerződés egy hitelintézettel, függetlenül annak a szerződésbeli megjelölésétől. A hitelintézet devizaalapú hitelt értékesíthetett VOLNA 2008. január 1-től, ha befektetéssel vegyes hitel pénzügyi termékként értékesítette VOLNA azt. Ha nem így tette, akkor a szerződés nem jött létre, és a felek jogalap nélküli gazdagodással, és nem szerződés alapján tartoznak egymással elszámolni. Szemben a nem prudens pénzügyi vállalkozással, amely viszont csak kölcsönt nyújthat, és az adós csak ezzel tartozik, amit valóságosan kézhez kapott, és nem hitellel. Ezért az ilyen kölcsön nem lehet devizaalapú sem. Csak Ft-kölcsön tartozása keletkezhetett volna az adósnak. Ebben az esetben viszont a pénzügyi vállalkozás nem adott volna „devizaalapú” hitelnek megfelelő Ft kölcsönt. Mert ehhez nem volt joga. Bár történtek ennek a jogosultságnak a megteremtésére alkotmányellenes jogszabályalkotó kísérletek. A pénzügyi vállalkozás által nyújtott kölcsön nyújtása egyszeri aktus, a kölcsön nyújtó tőke-fenntartó pénzügyi tevékenységet a könyveiben, a kifizetést követően már nem végez. Nem így a refinanszírozó bank a pénzügyi vállalkozással szembeni hitelkövetelést illetően. Mert a devizaárfolyam-veszteséggel a pénzügyi vállalkozás hiteltartozás-kötelezettsége emelkedik. EZT a kötelezettségét hárítaná át minden pénzügyi vállalkozás a kölcsönadósára. Csakhogy ezt a devizaalapú követelésjogot pénzügyi vállalkozás nem tarthatja nyilván a könyvelésében az adóssal szemben, nem háríthatja át az adósra a saját hiteltartozását, sem a pénzügyi terméke számviteli követelésjoga, sem a szerződés alapján, mert abban erről külön rendelkeznie kellett volna: a refinanszírozás, és árfolyamkockázat puszta közlése a szerződés szövegében, ÁSZF-ben erre nem elegendő. Mert csak azt követelheti, amit a könyveiben nyilvántarthat az adóssal szemben követelésként.)

 A bank e hiteltőkét a törlesztés végéig „kezeli” azaz fenntartja kamatos kamataival együtt a futamidő végéig, és elszámolja az adós törlesztését akként, hogy az adós által befizetett megtermelt pénzt bevételezi, és ezzel az összeggel csökkenti a levegőpénz (hitelpénz) összegét, vagyis kivonja a közpénzrendszerből, a csak követelés formájában létező „puha” jegybankpénzt, a megtermelt pénzért cserébe. Ezért is, valóságos tőkemozgás a megtermelt pénzhez kapcsolódik, amit az adós befizet. A hitelpénz csak könyvelési nyilvántartás, számla-követelés formájában létezik. A pénzügyi vállalkozások a hitelintézetek által előállított hitelpénz elosztásában vesznek részt, ők nem hitelezők. Ezért hiteltartozást nem követelhetnek, csak a kölcsönadott pénzeszközt, abban a pénznemben, ahogyan nyújtották azt. Ezen néhány alkotmány- és alaptörvény-ellenes jogszabály rést kívánt ütni, a banklobbi kedvére… De erről majd a következő részben.