Röpirat a deviza(követelés)-hatalomról

A deviza hiteleknek nevezett pénzügyi banki termékek szégyent, megalázottságot, és kifosztottságot hoztak a nőknek, férfiaknak, családoknak, közösségeknek. Mégsem találjuk őket az utcán tüntetni a nyilvánvaló helyzetük miatt. 6-7 millió érintett emberről beszélünk, akik megváltásra vártak, miután tőrbe csalták őket, megmentést ígértek nekik, és az új jogszabályok miatt a jogállami, törvényelőtti egyenlőségüktől is megfosztattak a banki önkénnyel szemben.

Ez a banki önkény ma már nem korlátozott a jogállami, törvény előtti egyenlőség garanciáival. Ha van jogállam, törvény előtti egyenlőség, legalább a jogorvoslat terén, kénytelenek az új „megmentő törvények” ellen fordulni előbb, mielőtt a tárgyalótermekben állíthatnák, és bizonyíthatnák, hogy ezek a szerződések mind csalások, mert a bíróságok nem vizsgálhatják a csalás tényét!

A devizahitelek sem a jogviszony tartalma, sem az adósok kötelezettségei, sem a magyar, sem az európai jog szerint nem egyneműek. A jogfosztó szabályok azonban ezt letagadják, és egységesen devizahitelként kezelik, mert a valóság feltárása, hogy mik is ezek, leleplezné azt a politikai elitet, amely laboránsként bevezette ezeket Magyarország és a honpolgárok kifosztására, és a banki, és állami nyereség elérése céljából. Nem más célt szolgáltak, mint az állam rövid távú anyagi céljait, hosszú távú romlás árán. Mindez bizonyítható, de nem akarja sem a kizsákmányoló laboráns politikai elit, sem a megmentő szerepében tetszelgő laboránssá vált új kormányzó elit ennek a feltárását, mert fény derülne a haszonlesésükre, és zsarolhatóságukra.

A kisemmizett tömeg az önkénnyel szemben azért nem tud tiltakozni, amiért a szégyenbe hozott nők, férfiak sem mennek szégyenükkel, és megalázottságukkal a nyilvánosság elé. Önmaguk előtt is titkolják az áldozattá válásukat, szégyellik a szenvedéstörténetüket. Sokan ezért dühüket nyilvánítják ki, vagy dühüket önmaguk ellen fordítják, és öngyilkosságot követnek el.

Amíg önmaguknak, és nyilvánosan is meg nem vallják, még ha anonim módon is, hogy mit tettek velük, addig bűntudatuk miatt racionalizálni, és megtisztultan tiltakozni sem tudnak. Ezért mindkettőnek a feltétele, hogy teret kapjon a racionális feltárása a kifosztásnak, az államhatalom leplező magatartásának, és a tévedés, megtévesztés kimondásának. Elbeszélhetővé kell tenni nyilvánosan a társadalom követelését az állammal szemben: nem tartozunk, mert a szegénységünk árán meggazdagodtak bankok, és az állam.

A deviza-nyilvántartású hiteleket csak összetett pénzügyi termék formájában lehettek volna értékesíthetők, nagyon szigorú európai, és magyar jogi szabályok alapján, és a tőke rendjének védelmére született fogyasztóvédelmi szabályok szerint keresettel követelhetnék az adósok a bíróság jogfeltáró eljárását. Azonban ezt betiltotta az állam, és a Kúria! Magyarország legjelentősebb korrupciójával állunk szemben, amely során rövid távú, és hatalmi érdekből, a saját államunk fosztotta ki a saját társadalmát… És ennek nincs vége, új szakaszába lépett.

A valóság és bizonyítékai olvashatók a nemtartozunk.hu honlapon.

Minden magyar polgár devizahiteles, mert akár aláírt ilyen szerződést, akár nem a korrupció során mindenki közvetlenül és közvetve is fizeti az árát. Ebből származik a szegénységünk java, a bűnbak képződések sikeres folyamata az állam kezében. A társadalom tagjainak és csoportjainak a szembeállítása, és a politikai elit legitimizáló képviseleti többsége, 2000. óta minden kormányzati ciklusban. A félelem nagy úr, és az államhatalom mindenkori szerepével szemben, a társadalom erőtlennek érezte magát, ezért a közjogi választások során megmentő eliteket keresett. De csak tolvajokat talált, és ez sem lett volna nagy baj, ha a tolvajok, még nagyobb tolvajok szolgái nem lettek volna, meggyalázva a nemzetet, és a kenyéradó államukat is.

A társadalom nem hátrálhat saját államával szemben, mert gyönge tolvajok kezébe adta sorsát, és nagyotmondó ripacsoknak adta az igazság kimondásának a jogát, és szavait.

Vissza kell vennie a sorsát a méltatlan hatalomtól, amely haszonlesése ellenére sem védte meg a népet, országunkat. Vissza kell vennie a szavait, és az igazság kimondásának a jogát a devizahitel-csalás feltárásával, a megalázottságból való lelki és ésszerű szabadulással, és a hatalmi elit bűnének kimondásával. Meg kell bélyegeznie a politikai ribanckodást.

A deviza-nyilvántartású hitelek befektetéssel vegyes hitelviszonyok, összetett pénzügyi termékek, amelyek forrás nélküli és fedezetlen hitelek voltak. Ezért kellett a szintetikus tőkeként értelmezett befektetéssel ellentételezni a hitelszámlákat, az adósok devizatőke nyilvántartási számláival végzett pénzügyi műveletekkel, amelyek nem devizaforrások, amelyeket a bankok eltitkolnak, és létezésüket is banki üzemi tevékenységnek bagatellizálják. Pedig az e befektetésekben szereplő valuták, a svájci frank, yen, euró és a dollár árfolyama ezért drágult meg a forinthoz képest. Nem a forint romlott, ezek a valuták drágultak, és devizaként, azaz magyarul követelésként ezekből képződött az adósoknak és az államnak, a társadalomnak is deviza-árfolyamból eredő vesztesége, a bankoknak, a MNB-nak is árfolyam-nyeresége, a korrupt laboráns hatalmi elitnek zsebbe való haszna.

Nem a bank adott devizaforrásból forinthiteleket, hanem az adósok (családok, vállalkozások, önkormányzatok) adtak a hitelszerződésükkel szintetikus deviza-előállításra lehetőséget a bankoknak, amelyek ehhez likvid tőkével nem rendelkeztek, de nem is akartak már emiatt kockázatot vállalni a pénzügyi tevékenységükkel. Inkább minden kockázatot az adósokra, a társadalomra hárítottak a nyereség, a profit, sőt a letagadható, és elrejthető haszon érdekében.

A spontán privatizáció, a nemzeti vagyon átjátszása, a nemzet kiszolgáltatottá tétele az elmúlt 24 év alatt annyi anyagi erőforrást vont el a néptől, hogy csoda: a nép túlélte. És a devizahitel trükk betetőzi, és meghatványozza mindezt. Ha ezek az erőforrások a korrupt és ostoba politikai elit ténykedése nélkül, a rendelkezésünkre állnának ma, nem itt tartanánk, hanem rendszerváltó álmaink szerint, büszke nemzet és ország lehetnénk. A hatalmi elit csődöt mondott, korrupt volt, és ma is az. A nép dolga ennek véget vetni, mert tízezer milliárdokat, ha nem többet játszottak át méltatlan kezekbe, és tettek minket adósrabszolgává, kifosztottá, és tehetetlen társadalommá. Ha ennyit tudtak tőlünk lopni, akkor az államot és a társadalmat is újjá tudjuk építeni. Vissza kell vennünk a sorsunk irányítását. A devizahitel-csalásban minden bűn, amit a terhünkre hungarikumként elkövethetett a hatalom, kimutatható. Ezért félnek attól is, hogy kimondjuk és így lelepleződnek. Még a tárgyaló termekben sem engedik már ezt meg, dicsőségére a törvény előtti egyenlőségnek.

Most azért kell a forintosításhoz a MNB-nak, a tőlünk elrabolt devizatartalékból, devizaforrást adnia a bankoknak, mert eredetileg nem volt devizaforrás. De az adósok terhei nem változnak ezzel, csak növekednek, és fenntartják a bűnnel szerzett követelésállományukat a családokkal szemben.

A deviza-nyilvántartású jelzáloghitelek, és a nem jelzáloggal biztosított deviza-nyilvántartású hitelek devizában nem követelhetőek, mert eltitkolták ezeknek a kötelmeknek a valóságát, így akaratunk nem volt arra, amibe a szerződéskötéssel a bankok belerángattak minket: kárt, szenvedést okozva nekünk, és ezzel önmaguknak, és a kiszolgáló politikai eliteknek pedig hasznot állítottak elő. Mivel a bankok, az államhatalom nekik felróhatóan kárt okoztak ezzel nekünk, megsértve a jogszabályokat, előlünk eltitkolva a deviza-nyilvántartású hitelek valódi tartalmát, ezért ezek a szerződések létre sem jöttek szerződési akarat hiányában, és kártérítéssel tartoznak nekünk, és elszámolással. Ezért nem tartozunk nekik, csak ők tartoznak nekünk!

A társadalomnak van állama, és nem az államhatalomnak kifosztható társadalma. Ideje, hogy megtudják!