Pénzügyi vállalkozások által nyújtott pénzügyi szolgáltatásról, annak devizaalapúságáról, és számviteléről…

A felek jogviszonyában a kölcsön jogviszonynak és a hiteljogviszonynak a megkülönböztetése volt az adósi perbeli előadások célja, indokolásainak célja. Ez ugyanis döntő fontosságú abban a kérdésben, hogy a felek szerződéses jogviszonyában, duális tartós jogviszonyában, megjelenhet-e bármilyen devizaelem (devizaforrás, deviza-nyilvántartás; devizaárfolyam romlásra vetíthető, az adóssal szemben a Ft-tartozását, devizaárfolyam-nyereségként, Ft-ra átszámítható összeggel növelhető „devizaelem”)?

[1.]A jelen perben az adós, a keresetlevele tényállásaként szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel (hibrid jogviszony, befektetéssel vegyes hitelviszony) nyújtását jelölte meg, a végrehajtás alapjául szolgáló szerződés alapján létrejött jogviszonynak. Mert ilyen jogviszonyt számolt el, devizában nyilvántartott Ft-hitelként, a követelés összege és pénzneme alapján a perbeli pénzügyi vállalkozás. Az adós tudatában volt annak, hogy semmilyen hitelt nem nyújthat a vállalkozás, de azt is tudta a kereset benyújtásakor már, mégis hitelviszony során előállított, vagyis előállhatott pénzösszeg a végrehajtást kérőnek a végrehajtás során érvényesített követelése. (És az adóssal szemben ezt a követelést tartja is nyilván jogosnak hitt követelésként).

[2.]Az ellenérdekű pénzügyi vállalkozás azonban hol devizakölcsönként, hol devizában nyilvántartott hitelként jelölte meg a jogviszony lényegét. A szerződésnek a devizakockázatra vonatkozó rendelkezését, mint valamilyen deviza(-hitel) kockázatnak az adósi átvállalását, és devizában nyilvántartott Ft-követelésének az adósi szerződési akarat-nyilvánítása elismeréseként, szerződési kötelezettségeként tüntette fel.

[3.]A felek jogviszonyában a kölcsön jogviszonynak és a hiteljogviszonynak a megkülönböztetése volt az adósi perbeli előadások célja, indokolásainak célja. Ez ugyanis döntő fontosságú abban a kérdésben, hogy a felek szerződéses jogviszonyában, duális tartós jogviszonyában, megjelenhet-e bármilyen devizaelem (devizaforrás, deviza-nyilvántartás; devizaárfolyam romlásra vetíthető, az adóssal szemben a Ft-tartozását, devizaárfolyam-nyereségként, Ft-ra átszámítható összeggel növelhető „devizaelem”)?

[4.]Az adós álláspontját, a keresetlevél pontosításakor akként fejtette ki, hogy a felek jogviszonyában nem állhat elő semmilyen devizaelem a kölcsönszerződés (kölcsönviszony) alapján. A végrehajtás megszüntetésére irányuló keresetünk indokolása módosításaként, a bíróság tévesen értelmezi a keresetünk indokolásának kiegészítését. (Ezért téves a szakértőtől azt az egyet kérdezni, hogy, az adós előlegezett költségére, hogy a perbeli szerződés befektetés-e, vagy van-e befektetési eleme?)

[5.]Az adós álláspontja ugyanis világos. A benyújtott kereset indokolását IS fenntartotta a keresete indokolásának kiegészítésekor, mert az ott – korábban -- leírt hitelviszony, a szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitelviszony alapozná meg a pénzügyi vállalkozásnak a végrehajtásban érvényesített követelését. MÁS NEM! Ugyanakkor, az ellenérdekű pénzügyi vállalkozás azt is kifejtette, hogy kölcsönt nyújtott devizában nyilvántartva. Azt nem állította, hogy devizakölcsönt nyújtott. Ezt utóbbit nem is állíthatná, mert Ft-kölcsönt nyújtott, és Ft-ban törleszt az adós. DE azt állította, hogy azt devizában tartja nyilván. 

[6.]Ez az adós álláspontja szerint jogszabálysértő, ezért semmis. IS! Mert ha a pénzügyi vállalkozásnak erre irányult a szerződési akarata, akkor ez nem volt egyező, és kölcsönös, az adós szerződési akaratával. DE annak kinyilvánítása sem! A pénzügyi vállalkozás által megfogalmazott szerződésből, amely a felek között létrehozni kívánt tartós kölcsönjogviszonyt létrehozta, nem vezethető le a Ft-kölcsön deviza-nyilvántartása, és devizakölcsön sem. Még akkor sem, ha árfolyamkockázatra utaló rendelkezést is tartalmaz. Ha így is lenne, mármint devizában nyilvántartott Ft-kölcsönt nyújtott volna, az semmis lenne, és ellentmondana a Ptk. hatálya alá tartozó kölcsön fogalmának. DE a tényeknek is: Ft-nemben, Ft-összegben Ft-eszközét bocsátotta az adósa rendelkezésére a pénzügyi vállalkozás. Tehát az adós a rendelkezésére bocsátott Ft-kölcsönnel tartozik. (És szóba sem jöhet a régi Ptk. szerinti bankkölcsön, mert az közgazdaságilag sem létezik, beadványunk II. részében kifejtjük, hogy miért, másrészt az ellenérdekű fél nem bank. DE az ellenérdekű fél nem is hitelintézet, hogy Ft-kihelyezését devizában tartsa nyilván. (Ezt is kifejtetjük a beadványunk II. részében.)

Hpt. 2. sz. melléklet
10.2. Pénzkölcsönnyújtás
a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni;

[7.]Ezért, állította az adós, hogy semmilyen devizaelem jelenlétével a pénzügyi vállalkozás, nem emelheti meg az adós Ft-kölcsön tartozását, annak elszámolása, és végrehajtása során sem.

[8.]A bíróság azonban kíváncsi volt arra, hogy mégis a jogviszony valóságában, a szerződés számvitelében, mi lehet a devizaelem. Az adós a keresetében, és kiegészítésében felsorolta mindazon, az ellenérdekű pénzügyi vállalkozáshoz intézendő kérdéseket, amelyek adatszolgáltatására a szolgáltató köteles két okból a perben. 

[9.]És ha ennek nem tesz eleget, a bíróságnak elegendő lett volna ellenérdekű, tartalmú tényállítások, annak bizonyítékai, és az adósi előadást cáfoló bizonyítékok szolgáltatói beterjesztése hiányában azt megállapítani, hogy a perbeli kötelezettségének nem tett soha eleget, többszöri felhívásra sem a pénzügyi vállalkozás. Ezért az adós tényállításait, a felajánlott és előterjesztett bizonyítékok alapján, az ellenfél által vitássá nem tettnek tekinti a bíróság. A pénzintézetnek, fogyasztói szerződés esetén, súlyos, és különleges kötelezettségei vannak a fogyasztóval szemben, a termékértékesítéstől kezdődően, egészen a vele szemben folytatott perekig. Mindenféle perig, melyek minden esetben fogyasztóvédelmi perek is, amelyeket a fogyasztóvédelmi perek szabályai szerint kell lefolytatni, és ezek alkalmazásával kell a végrehajtás megszüntetési pert is lefolytatni. E szabályokat kénytelenek vagyunk megismételni, mert a perben nem érvényesülnek, sem az adatszolgáltatás, sem a bizonyítási teher megfordulása, sem a költségek előlegezése, sem a szolgáltatónak minősülő pénzügyi vállalkozás perbeli kötelezettségmulasztásának perviteli szankciói során. 

[10.](Kereset III./a része, amit egyszerűbb kezelése érdekében, mellékletként nyújtunk be. A III/b) részben pedig kifejtjük, hogy jelen perben miért nem lehet végrehajtás korlátozása iránti kérelem tárgyalásának, és miért nem lehet elszámolni a felek között a 2014. XL. tv. alapján.) 

[11.]Tehát adatszolgáltatására a szolgáltató köteles két okból a perben: A) fogyasztói szerződés esetén a bizonyítási teher megfordul, az adós állításait a szolgáltatónak kell kontradikcionáló tényállással, ellenbizonyítással, és saját állításai bizonyításával megcáfolni. (Mindezidáig ez nem történt meg, és szankcionálása sem.) B) Ha nem lenne fogyasztóvédelmi per, a szolgáltatni kért adatok, amelyek adós állításának bizonyítékai, többszöri bírósági felhívás ellenére, a pénzügyi vállalkozás, szankcionálás nélkül elmulaszthatta.

[12.]Megjegyezzük azt is, hogy az alperes általi eddigi perbeli tevékenység nem minősül, nem minősíthető a felperes tényelőadásának vitatásának. Valaha a Legfelsőbb Bíróság a kontradikciót perben megkívánta...

Legfelsőbb Bíróság, Gfv. I. 32.397/1998. sz.; közzétéve: BH1999. 565. szám alatt

Mi minősül az alperes részéről a felperesi tényelőadás vitatásának?

 Az alperestől ugyanakkor –már csak a jóhiszemű és így szakszerű pervitel követelménye miatt is – elvárható, hogy a perben érdemben vegyen részt, és a felperesi tényelőadásokat ne egyszerűen csak vitassa, hanem részletesen azt is fejtse ki, mely felperesi előadást miért és mennyiben vitat, illetőleg a felperes által szolgáltatott bizonyítékokat miért és mennyiben nem fogadja el. Ha a felperes a tényállításait bizonyítékokkal is alátámasztja, akkor az alperes a felperesi előadások egyszerű, mondhatni kötelező vitatásán túl köteles a felperesi bizonyítékokra is érdemben reagálni annak érdekében, hogy a vitatása alkalmas legyen a felperesi állítások kétségessé tételére. Az alperes peres szerepének ezen felfogása egyértelműen elősegíti a hatékony és szakszerű pervitelt, a jogvita megoldásában az alperestől is érdemi közreműködést vár el. Ha pedig az alperes ezen érdemi, szakszerű közreműködésre nem hajlandó, akkor – ha a felperes a maga feladatát elvégezte – annak következményeit az alperesnek kell viselnie. Nem elegendő tehát perjogilag sem egy olyan – még mindig nem ritka, és a bíróságok által még mindig nem következetesen szankcionált – alperesi pervitel, amely a teljes passzivitáson alapulva a felperesi előadások egyszerű, formális vitatásában merül ki. Helyesen mondta ki ezért az ügyben a Fővárosi Bíróság, hogy a felperes állításainak kétségessé tételéhez nem elegendő a felperesi követelés általában való vitatása, hanem az alperesnek az elsőfokú bíróság felhívásában is megjelölt tényállításokat, nyilatkozatokat és bizonyítékokat is elő kell adnia. A Polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 5. pontja ezzel összhangban rögzítette, hogy a bíróságnak az ellenérdekű felet, ha a bizonyító fél által előterjesztett bizonyítási eszközök bizonyító erejét vitatja, erre vonatkozóan a bizonyításra kötelezett féllel azonos körben kell tájékoztatnia.

Ha viszont a bíróság vonatkozó tájékoztatását követően az alperes a Pp. 141. § (2) bekezdése alapján ezen kötelezettségének egyáltalán nem tesz eleget, akkor a felperesi bizonyítás – hacsak az nem szenved olyan belső fogyatékosságban, amely miatt azt a bíróság nem tudja ítélete alapjául elfogadni – sikeresnek tekinthető. Természetesen ennek megítélése során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a szóban forgó, konkrét felperesi állításokra és azok bizonyítékaira is; nyilvánvalóan vannak olyan peres helyzetek, amikor az alperes részéről elegendő lehet a felperesi állítás egyszerű vitatása ahhoz, hogy azt a felperesi állítást a bíróság ne fogadja el valónak. 

[13.]Fogyasztóvédelmi perben a pénzügyi szolgáltatónak ennél sokkal súlyosabb kötelezettségei vannak!

[14.]Ezeknek az adatoknak, az adós által bizonyítási indítványban megjelölt adatoknak, a szolgáltató részéről történő benyújtása esetén, a bíróságnak szakértőt sem kellett volna kirendelnie, főleg nem – a fogyasztói perek bizonyítási kötelezettségei alapján, amelyek felülírják az adós bizonyítási kötelezettségét, a szolgáltatóra terhelve azt kötelezően – az adós költségére. Mégis megtettük, e per precedensértékű bírói feltáró munkáját elősegítve. Bár erre kötelességünk nem lett volna!!! A bank a devizaelemre vonatkozóan konzekvens, koherens nyilatkozatot a perben soha nem tett, és nem szolgáltatott adatokat felhívás ellenére.

[15.]Ezért a bíróság kirendelt pénzügyekre szakértőt. Előlegezte az adós a költségeit. Majd a szakértő előzetes munkafelmérése alapján, megdupláztuk azt. Majd a szakértő a megduplázott összeg duplájának előlegezését kérte, a már letett összegen felül. Álláspontunk szerint, a költségek előlegezése nem az adós, hanem az ellenérdekű pénzügyi vállalkozás kötelessége lett volna, és jogszabálysértő az adóst kötelezni erre. Ráadásul, ha az adós által kért adatokat, melyeknek a szolgáltatására a bíróság kötelezte többször is a pénzügyi vállalkozást, az ellenérdekű fél szolgáltatta volna, akkor a szakértőnek ezeket az adatokat nem kellene kigyűjteni, az eredeti kirendelés és kérdések alapján. Ebben az esetben, nyilván a szakértőnek sem kellene ezt a perbeli ellenfél helyett elvégeznie, amely nyilvánvalóan költségeit növeli!

[16.]Ehelyett a Tisztelt Bíróság azt az egy kérdést teszi fel a szakértőnek, amely az adós kereset-kiegészítése alapján, ha nem is irreleváns, de jogi kérdés, hogy befektetés-e a felek szerződése alapján a jogviszony, vagy befektetési elemet tartalmaz-e? Ahogyan kifejtettük, a szerződés befektetési elemet nem tartalmaz, a refinanszírozása viszont tartalmazhat, amennyiben a szintetikus deviza, befektetési ügylet önmagában. És ha a pénzügyi vállalkozás, a kölcsön forrását, nála eszközét, Ft-hitelkerettel vegyes szintetikus devizával ellentételezetten a refinanszírozó bank így teremtette elő, annak van befektetési eleme (szintetikus deviza). Ahogyan kifejtettük, az adós valójában ennek a törlesztésének megfelelő összeget törlesztette, brutto értékben, egy refinanszírozónál vezetett Ft-számlára. Hogy ez a számla a pénzügyi vállalkozás számlája-e, vagy a hitelszámlájának alszámlája, azt nem tudjuk. Azt sem, hogy kinek a nevén van. 

[17.]A feltett kérdés alapján, kérjük, hogy a tisztelt bíróság a beadványunk alapján értékelje majd a szakértő válaszát, és az ellenérdekű fél költségére kérjük, hogy a szakértőt a korábbi kérdéseinkre is nyilatkoztassa meg. A jogviszony értékeléséhez, a jogviszony elemzésére, a számvitellel való kapcsolatára, a jelen beadványunkban előadjuk. Ahogyan, álláspontunk szerint, a pervitelre vonatkozó fogyasztói perekben irányadó jogértelmezésünket is megismételjük. 

[18.]Kérjük, szíveskedjen a bíróság beadványunkat a szakértőnek, és perbeli ellenfelünknek is eljuttatni. Ettől függetlenül kérjük, hogy a bíróság a szakértőt a tárgyalásra idézze meg, és szakvéleményét elektronikusan is emailben, illetve papír alapon is juttassa el az adós képviselőjéhez, az idő rövidsége miatt.

[19.]A régi Ptk. a fogantatása idejében ismerte még a bankkölcsönt. A kétszintű bankrendszerben, amelynek alapját 1974-ben rakták le, de csak a rendszerváltoztatással teljesedett ki, a bank kölcsönt nem ad, nem adhat csak hitelviszonyban létrehozott hitelszámlapénz, hitelviszony keretében hozhat létre tőkepénzt, amelyet – és csak ezt a hiteltőkét – bocsáthatja az adós rendelkezésére, vagyis hitelt nyújt. Ennek, a hiteltőkének a terhére a kölcsönkérő adósnak „kölcsönzi” a hiteltőkéje csereeszköz egyenértékesét. De ez nem bankkölcsön, annak közgazdasági és jogviszony értelmében. Mert az adós nem ezzel, hanem a hitel törlesztésével tartozik felemészteni, a rendelkezésére bocsátott hitelszámla tartozását. Kölcsönt kér, de hitelt kap, azt bocsátja a bank a rendelkezésére. A szerződéskötésre az adósnak átutalt, vagy készpénzben kifizetett összeg, jogi és közgazdasági értelemben nem kölcsön, bár azt is rendelkezésére bocsátja a bank. Azonban EZT NEM törleszti, csak a hitelszámláján rendelkezésére bocsátott hiteltartozást és kamatos kamatait.

[20.]A bank tehát hitel-tőkét bocsát az adós rendelkezésére, tőkét hitelez, hitelszámla-pénzt hoz létre az adós számára, és az adós tőkéjének terhére fizeti ki a kölcsönkért összeget a bank. Tehát az adós kölcsönt kér, de hitelt kap, mert a bank nem a saját pénzét adja oda az adósnak, hanem az adós hitel tőkéjét fizeti ki csereeszköz formájában, vagy írja jóvá a folyószámláján.

[21.]E hiteltőke számlapénz feltételeit vagy devizaforrásból, vagy szintetikus deviza-ellentételezéssel teremti meg.

[22.]Ezért és ennek alapján ad a jogalkotó a `250/2000` Kormány rendeletében felmentést a banki könyvelésben a Számviteli törvénybe foglalt valódiság elve alól a „deviza alapú” forinthitelezés esetén (ugyanis a hitelezést tekinti a valós gazdasági eseménynek és nem a forint „kölcsönzését”, ami a valóságban megtörténik).

[23.]Ha a bank által az adósnak nyújtott pénzügyi hitel-szolgáltatás deviza alapú, deviza fedezetű, abban az esetben a `250/2000` Kormányrendelet 9.§. 19. pont alapján, még ha a bank azt a devizahitelt amit nyújt az adósnak pénzügyi szolgáltatásként, forintban is fizetik ki és forintban is várja annak a törlesztését – ennek a folyósítását devizahitelként kell nyilvántartásba vennie és devizahitel-számlaként kell megnyitni, Ft-hitelszámla mellett (bár ezt külön nem említi a jogszabály) azt az adós nevén vezetve. Mert valójában MINTHA EZT BOCSÁTANÁ, ezt bocsátja az adósa rendelkezésére. Természetesen a VALÓSÁGBAN A FT-HITELT, A FORINTHITEL-SZÁMLAPÉNZT BOCSÁTJA AZ ADÓS RENDELKEZÉSÉRE, DEVIZÁBAN CSAK DEVIZASZÁMLAPÉNZEN IS NYILVÁNTARTJA. (ENNEK A MÁSODIK, NYILVÁNTARTÓ DEVIZA-SZÁMLAPÉNZNEK A MÉRLEGEN KÍVÜLI VITELÉVEL A BANK, EGYSZERRE KEZELI ANNAK KOCKÁZATÁT, ABNORMITÁSÁT, HOGY VALÓJÁBAN EGY KÖVETELÉSRE KÉT SZÁMLAPÉNZT HOZ LÉTRE A MÉRLEGBEN, EGYSZER DEVIZÁBAN, EGYSZER Ft-BAN. MÁSRÉSZT EZZEL A DEVIZATŐKE NYILVÁNTARTÁSI SZÁMLÁVAL, EGYBEN BEFEKTETÉST HAJT LÉTRE, VAGYIS SZINTETIKUS DEVIZA ESZKÖZT ÁLLÍT ELŐ, (A HITELBŐL SZÁRMAZTATOTT DEVIZASZÁMLÁVAL, AMELY AZ ADÓS NEVÉN NYILVÁNTARTOTT BANKI KÖVETELÉS) DERIVATÍVÁVAL, FORRÁSPÉNZHELYETTESÍTŐVEL, A HIÁNYZÓ VALÓDI DEVIZAFORRÁST HELYETTESÍTI, MAGA A BEFEKTETÉS IS DEVIZAESZKÖZ, ÉS SZINTETIKUS DEVIZAESZKÖZ ELLENTÉTELEZÉSE IS A MÉRLEGBEN MARADT, UGYANAZON KÖVETELÉSRE LÉTREHOZOTT FT-HITELSZÁMLAPÉNZNEK. 

[24.]EZT KÖVETŐEN, ITT NEM RÉSZLETEZETT KÖNYVELÉSI TRÜKKÖKKEL, EZEKEN A PÉNZÜGYI ESZKÖZÖKÖN KERESZTÜL, BANKKÖZI KÜLSŐ FT(HITEL)-FORRÁSSAL IS ELLÁTJA A MÉRLEGBEN A FT-HITELSZÁMLA-PÉNZT, UGYANEZZEL A FT-FORRÁSSAL A BANK KIEGYENLÍTI AZ ADÓSSAL SZEMBENI DEVIZASZÁMLANYILVÁNTARTÁSI-PÉNZT IS, EZZEL A MÉRLEGEN KÍVÜL TARTÓZKODÓ DEVIZAKÖVETELÉST AZ ADÓSSAL SZEMBEN KIEGYENLÍTI, MAJD EZZEL EGYIDEJŰLEG, a FT-HITEL A VALÓSÁGOS KÖVETELÉS AZ ADÓSSAL SZEMBEN, MERT forintban folyósít és abban várja a devizahitel törlesztését, a banknak azt is meg kell nyitnia. Megjegyezzük, hogy jelen ügyben ennek jelentősége ugyan közvetett, de a deviza alapú, és a szintetikus devizával (befektetéssel) ellentételezett – nálunk deviza nyilvántartásúnak elnevezett hitel – valójában kétféle pénzügyi termék, és ez nem a bank magánügye, mivel a szintetikus deviza, az ügyfél devizatőke nyilvántartásával mérlegen kívül végzett olyan banki befektetés, amelyhez az ügyfélnek, az adósnak hozzá kellett volna járulnia. 1. Az ügyfél nevén vezetett devizatőke nyilvántartási számlájával végzik. 2. Az összetett pénzügyi termék részét, attól szervesen le nem választható szintetikus devizát (= forrás-devizaszámlapénzt helyettesítő, a hosszútávú Ft-hitelt ellentételező rövid lejáratú befektetési ügylet), csak összetett pénzügyi termékként értékesíthették volna a bankok, enélkül a szerződés létre sem jöhetett volna. 3. Az összetett pénzügyi termék értékesítése során, az adóst nem csak hiteladósi, hanem befektetői minősítése során, kellett volna tájékoztatni a hitele befektetői kockázatairól. Az adós valós befektetői kockázatát azonnal kezelnie kellett volna a Ft-deviza árfolyam romlásakor, nem pedig bezsebelni az adós árfolyamveszteségét, banki árfolyamnyereségként.

[25.]Egészen más a helyzet egy pénzügyi vállalkozás esetén. Amely vállalkozás hitelt nem nyújt, és engedély hiányában nem is nyújthat. A pénzügyi vállalkozás engedély hiányában a hozzá fordulóknak nem nyújt hitel-szolgálatot. Hanem azt a pénzügyi eszközét bocsátja az adósa rendelkezésére, amivel ő az ő készleteiben tulajdonol. Ezért ez a pénzügyi szolgáltatás akkor devizaKÖLCSÖN, ha a pénzügyi vállalkozást, azt devizában nyújtja az adósának. FT-KÖLCSÖNT DEVIZÁBAN NEM TARTHAT NYILVÁN, EZ A NYILVÁNTARTÁS HITELNYILVÁNTARTÁS LENNE, A PÉNZÜGYI VÁLLALKOZÁS PEDIG NEM HITELEZHET.

[26.]Ezért még a számvitele is kizárt annak, hogy egy pénzügyi vállalkozás deviza alapúnak tekintse az adósnak nyújtott forint pénzkölcsönét. Ugyanis a `250/2000` Kormányrendelet 9.§. /19/ bekezdésének alkalmazása kizárt pénzügyi vállalkozás esetében.

[27.]Hiába „védekezik” egy pénzügyi vállalkozás azzal, hogy ezt követeli az ügyfelétől mert ebben állapodott meg vele. De a megállapodás az ügyfelével csak arra a pénzügyi szolgáltatásra vonatkozhat, amelyre engedélye van. 

[28.]Hiába is „mondja” a pénzügyi vállalkozás, hogy a devizát követeli az ügyfelétől a megállapodás alapján, VAGY A Ft-KÖVETELÉST DEVIZÁBAN TARTJA NYILVÁN és ezért azt devizaeszköznek tekinti könyvelésében AZ ADÓSNAK NYÚJTOTT PÉNZSZOLGÁLTATÁST, ha CSAK az ügyfeleknek nyújtott pénzügyi szolgáltatásból eredő követelést tekintheti annak. Devizahitelt pedig nem szolgáltatott az ügyfelének, engedély hiányában pláne nem. DEVIZAKÖLCSÖNT SEM. MERT AKKOR EZT KELLETT VOLNA, DEVIZÁT A RENDELKEZÉSÉRE BOCSÁTANI. A PERBELI SZOLGÁLTATÁS AZONBAN, FT-HITELT KAPOTT A REFINANSZÍROZÁS SORÁN, AMELYNEK FELTEHETŐEN DEVIZANYILVÁNTARTÁSÚ, SZINTETIKUS DEVIZA ALAPÚ (ELLENTÉTELEZÉSŰ) VOLT.

[29.]A magyar számviteli törvényben az alább számviteli alapelveket fektették le (2000. évi. C. törvény, 15-16. §):

[30.]Valódiság elve - a számvitel során képzett és a beszámolóban szereplő tételeknek meg kell felelniük a valóságnak.

[31.]`Sztv. 60.§ (7)` Amennyiben jogszabály lehetővé teszi, hogy devizabelföldi ügyfelek szerződéses kapcsolataikban az ellenértéket, illetve annak törlesztő összegeit devizaalapon állapítsák meg, akkor ezen szerződések alapján a devizaalapú követelések, illetve kötelezettségek forintértékben történő könyvviteli nyilvántartásba vételénél, továbbá mérlegfordulónapi értékelésénél az (1)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

[32.]A „deviza alapú” kifejezés legelőször a `250/2000`. (XII. 24.) Korm. rendelet a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 9. § (19) bekezdésében jelenik meg:

[33.]„A devizaalapon forintfizetéssel teljesítendő, szerződésből eredő követelések és kötelezettségek (ideértve a devizaalapú forinthitelezésből adódó devizaalapú forintkövetelések, illetve forintkötelezettségek) esetében a Tv. 60. §-ának (7) bekezdését alapul véve, a követelés, illetve a kötelezettség nyilvántartásba vétele és törlesztése a felek által a szerződésben meghatározott irányadó árfolyam folyósítás, illetve törlesztés napján érvényes értékén forintosított összegben történik. Az ilyen követelések és kötelezettségek alapösszegét, törlesztését és kamatait a szerződésben rögzített devizában is nyilván kell tartani és az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni, mintha devizaeszközök, illetve devizakötelezettségek lennének”

[34.]A devizaalapú forinthitelezésből adódó devizaalapú forintköveteléseket kell úgy kezelni, mint devizaeszköz.

[35.]A hitelintézet hitelt nyújt a deviza-nyilvántartásra szolgáló, mérlegben létrehozott devizaszámla-hitelpénz formájában (külföldi pénzeszközre szóló követelés) - a `250/2000` Kormány rendelet 9.§ 19. bekezdése ennek számviteli alakja - ennek a terhére folyósítja majd a „kölcsönt”.

[36.]Ez a „mintha devizaeszköz” számviteli alapelv alóli kivétel! Ez „az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni” pedig a valódiság elve alóli kivétel!

[37.]Mindezek a szabályok a hitelintézeti tevékenységre, a hitelezésre feljogosított pénzintézetek számára lehetséges: bankokra, amelyek betétgyűjtéssel és hitelezéssel foglalkoznak, és az erre, külön engedéllyel rendelkező pénzügyi vállalkozások, quasi hitelintézetek.

[38.]Ezekkel szemben a pénzügyi vállalkozások – külön engedély nélkül – az általános szabályok szerint, nem hitelintézetek. Nem pénzteremtő, nem számlapénz-teremteremtő intézmények! Ezért nem is hitelezhetnek, nem lehet hitel-követelésük az adósokkal szemben, sem Ft-ban, sem devizában nyilvántartva! A deviza alapú (devizában nyilvántartott) Ft-hitel esetén is, és (forintban nyilvántartott) Ft-hitelezés esetén is, a pénzügyi vállalkozásokat az ilyen pénzügyi szolgáltatásra vonatkozóan a szabályozás kizárta az ilyen számlapénz létrehozásának lehetőségéből (`250/2000`. (XII. 24.) Korm. rendelet 28.§. a) pontja.) Valójában a pénzforgalmi szolgáltatás hiányában eleve bármilyen hitelpénz-számlapénz létrehozásának lehetőségéből ki van zárva. Így hitelkövetelése sem lehet a pénzügyi vállalkozásnak az adósával szemben.

[39.]A `250/2000` Kormány rendelet 28.§-a:
„Pénzügyi vállalkozások sajátos előírásai
 28. §. 138. (1) bek. A hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak nem megfelelő pénzügyi vállalkozás e rendeletnek a következő előírásait köteles alkalmazni: 1. és 2. §. 3. §. (1)-(10) bekezdés; 4. §. 5. §. (2)-(12) bekezdés, (13) bekezdés b)-c) pontja, (14) bekezdés; 6. §. (1)-(3) bekezdés, (4) bekezdés első mondata, (5)-(8) bekezdés;.7. §. (1) bekezdés a)-b), e), g) pontja, (2) bekezdés, (3) bekezdés a), c) pontja, (4)-(6) bekezdés, (7) bekezdés első mondata, (8)-(11) bekezdés, (14) bekezdés a)-c) pontja, (15) bekezdés a), c) pontja, (16)-(17) bekezdés;.8. §. (1), (3)-(4), (6)-(7) bekezdés; 9. §. (10)-(11), (13)-(14), (17) bekezdés; 9/A-9/F. §. 10. §. (1)-(6), (8)-(14) bekezdés; 11. §. (1) bekezdés c), e) pontja, (2) bekezdés első két mondata, (3)-(12) bekezdés; 12. §. (1) bekezdés, (2) bekezdés a)-b), e)-g), i)-j) pontja, (3)-(8), (11) bekezdés; 13. §. (1), (3)-(5), (9)-(10) bekezdés; 14. §. (1)-(3)bekezdés; 15. §. (3)-(6) bekezdés, (10)-(17) bekezdés; 16. és 17. §.; 20. § (1)-(7) bekezdés; 21-24. §.; 25. §. 2-3., 6-19., 21., 23-24., 28-33., 37-43. pontja; 26-30. §.; 31. §. (3), (7)-(8) bekezdés. „

[40.]Megjegyezzük külön is, hogy a rendelet 9.§.-ból csak a (10)-(11), (13)-(14), (17) bekezdés alkalmazható pü. vállalkozás esetén! Ahogyan arra itt külön felhívjuk a figyelmet, hogy kiesik a Rendelet 9.§. 19) bekezdése:

[41.] „A devizaalapon forintfizetéssel teljesítendő, szerződésből eredő követelések és kötelezettségek (ideértve a devizaalapú forinthitelezésből adódó devizaalapú forintkövetelések, illetve forintkötelezettségek) esetében a Tv. 60. §-ának (7) bekezdését alapul véve, a követelés, illetve a kötelezettség nyilvántartásba vétele és törlesztése a felek által a szerződésben meghatározott irányadó árfolyam folyósítás, illetve törlesztés napján érvényes értékén forintosított összegben történik. Az ilyen követelések és kötelezettségek alapösszegét, törlesztését és kamatait a szerződésben rögzített devizában is nyilván kell tartani és az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni, mintha devizaeszközök, illetve devizakötelezettségek lennének”.

[42.]Mert ez a rendelkezés, a hitelintézetek „mintha” privilégiuma csupán!

[43.]„(2) A hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozássá minősített pénzügyi vállalkozás az erről szóló felügyeleti határozat jogerőre emelkedésének napjával (az áttérés napjával) köteles főkönyvi számláit lezárni és főkönyvi kivonatot készíteni. Egyidejűleg köteles valamennyi eszközét és forrását a hitelintézeti szabályok szerint értékelni és az ebből adódó értékvesztéseket, értékvesztés visszaírásokat, céltartalék képzéseket és céltartalék felhasználásokat elszámolni.

[44.](3) A hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozássá való minősítés megszüntetésekor az erről szóló felügyeleti határozat jogerőre emelkedésének napjával (a visszatérés napjával) a pénzügyi vállalkozás köteles főkönyvi számláit lezárni és főkönyvi kivonatot készíteni, továbbá minden eszközét és forrását a Tv. általános előírásai szerint értékelni - a hitelintézetekre vonatkozó sajátos értékelési szabályok alkalmazása nélkül - és az ebből adódó értékvesztéseket, értékvesztés visszaírásokat, céltartalék képzéseket és céltartalék felhasználásokat elszámolni. Az általános tartalékot az eredménytartalékba való átvezetéssel kell megszüntetni.

[45.](4) A (2) és (3) bekezdés szerinti pénzügyi vállalkozás az áttérés, illetve a visszatérés üzleti évének éves beszámolójában a kiegészítő mellékletben köteles bemutatni, hogy az áttérés, illetve a visszatérés milyen hatást gyakorol az üzleti év mérlegére, illetve eredményére, a mérleg és az eredménykimutatás egyes tételeire.”

[46.]A Kormány rendelet 28.§ -a többek között kiveszi a pénzügyi vállalkozásokra vonatkozóan a Rendelet 9.§. 1) bekezdésének, és a 19) bekezdésének alkalmazhatóságát.

[47.]A teljes 9.§. címe , mérlegtételek értékelés.

[48.]9. §. (1) A pénzügyi intézménynek a mérlegtételek értékelésekor a Tv. 54-56. §-át és a 60. §.-át (megjegyzés: Sztv) a (2)-(18) bekezdésben foglalt sajátosságok figyelembevételével kell alkalmaznia.

[49.](19) A devizaalapon forintfizetéssel teljesítendő, szerződésből eredő követelések és kötelezettségek (ideértve a devizaalapú forinthitelezésből adódó devizaalapú forintkövetelések, illetve forintkötelezettségek) esetében a Tv. 60. §-ának (7) bekezdését alapul véve, a követelés, illetve a kötelezettség nyilvántartásba vétele és törlesztése a felek által a szerződésben meghatározott irányadó árfolyam folyósítás, illetve törlesztés napján érvényes értékén forintosított összegben történik. Az ilyen követelések és kötelezettségek alapösszegét, törlesztését és kamatait a szerződésben rögzített devizában is nyilván kell tartani és az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni, mintha devizaeszközök, illetve devizakötelezettségek lennének.

[50.]A Rendelet 28.§-a tehát kizárja a Rendelet 9.§. 1) és 19) bekezdését, amely Tv. 60. §-ának (7) bekezdését alapul véve a követelés, illetve a kötelezettség nyilvántartásba vételére vonatkozóan kizárja a valós deviza mozgás nélküli, deviza konverzió nélküli, deviza alapon történő nyilvántartásba vételt pénzügyi vállalkozás esetén. A Tv. 60. §-ának (7) bekezdését alapul véve a pénzügyi szolgáltatás pénzügyi vállalkozás esetén deviza konverzió, deviza mozgás nélkül nem minősül deviza alapú ügyletnek.

[51.]Ez alapján az Sztv. 60.§ (7)-a tartalma, „amennyiben jogszabály lehetővé teszi”, értelmezendő akként , hogy a Rendelet 28.§-a nem tesz lehetővé!

[52.]A pénzügyi vállalkozásnak is, mint a jelen per résztvevőjének is, e megfontolások szerint kell eljárnia. Kellene! Vagyis 1. nem hitelezhet sem Ft-alapon, sem devizaalapon. 2. Nem tarthat az adóssal szemben sem Ft-alapon, sem devizaalapon hitelkövetelést. 3. Ebből következően devizaárfolyamra vetített nyereséget sem könyvelhet be az adós hitelkötelezettségeként. 4. Pénzkölcsönt nyújthat csupán, mindegy hogy milyen forrásból szerzi be, vagy áll rendelkezésére saját kölcsönözhető pénzeszköze, forintban, vagy devizában. 5. Az is mindegy az adós szempontjából is, hogy a pénzügyi vállalkozás a kölcsönözhető pénzeszközét külső forrásból, bankhitel formájában szerzi-e be más pénzügyi vállalkozástól kölcsönbe, de leginkább banktól refinanszírozó hitelből. 6. A külső bankhitel refinanszírozás során a pénzintézetnek ez a refinanszírozásból adódó kötelezettsége, akár devizaalapú (deviza-nyilvántartású), akár Ft-alapú (forint nyilvántartású), a saját kötelezettsége a bankkal fennálló hitelviszonyában, és nem az adós kötelezettsége kölcsönszerződése alapján, a pénzügyi vállalkozással szemben. 7. A pénzügyi vállalkozás által az adósnak nyújtott kölcsön a Ptk. hatálya alatt áll. 8. Az adós tartozása a Ptk. hatálya alá tartozó kölcsön esetén az az összeg, és abban a pénznemben, amit a pénzügyi vállalkozás az adós rendelkezésére bocsátott, annak kifizetése során, és annak szerződéses kamatai. 9. A pénzügyi vállalkozás a saját hiteltartozása terheit, adósi tartozásként semmilyen formában nem követelheti, nem háríthatja át adósára kötelezettségként, a kölcsönszerződés alapján. Bármilyen ilyen rendelkezés, vagy ekként értelmezett rendelkezés a szövegben semmis (árfolyamkockázatra hivatkozás a kölcsönt nyújtó pénzügyi vállalkozás deviza-árfolyamkockázatának adósi kötelezettségként értelmezése, vagy adósi kockázatként értelmezése). 10. A pénzügyi vállalkozásnak, a rávonatkozó fenti szabályok sérelmével jár, ezért jogellenes, a mérlegében a pénzeszközei és mérlegkövetelései „mérlegtételek értékelése” során a Rendelet 9.§-ában írtaktól történő eltérés. Ha hitelként tart nyilván kölcsönt, hiteltartozásként, mintha bank lenne, kölcsöntartozást az adósával szemben is, az ilyen tevékenység nem a polgári jogviszonyokat szabályozó jogág hatálya alá tartozik.

[53.]A perbeli pénzügyi vállalkozás, a saját előadása, és nyilatkozatai, valamint csatolt dokumentumai alapján is, az adós számára Ft-pénzkölcsönt nyújtott, ezt is törleszti az adós, Ft-ban (a Ptk. hatálya alatt.) Ezzel ellentétben, mint kiderült, és kiderül, a perbeli pénzügyi vállalkozás magyarázó mérlegből, nem is a Rendelet 9.§. 19/ bekezdése alapján állapítják meg ezeket a tételeket! És ez jogszabálysértő. Annál is inkább, mert ennek alapján tartja nyilván a perbeli adós tartozását, és ezért jogszabálysértő a követelése, és annak összege az adóssal szemben.

[54.]Tehát nem a 9.§. 19/. bek. alapján, hanem a Rendelet t 25.§. 12) bekezdése alapján !

[55.]A Rendelet 25.§-ának az címe , kiegészítő melléklet, amely szerint:
„25. §. A kiegészítő mellékletnek a Tv. előírásain túlmenően tartalmaznia kell:
A 25. §. 2-3., 6-19. pontok, alkalmazhatók pü. vállalkozás esetében
3. a hitelintézetekkel szembeni követelések, az ügyfelekkel szembeni követelések, a pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelések, valamint a halasztott fizetéssel eladott értékpapírok, részesedések és követelések miatt fennálló követelések, továbbá a befektetett pénzügyi eszközök között és a forgóeszközök között kimutatott értékpapírok, részesedések, valamint a követelés fejében átvett, készletként kimutatott eszközök után – azok bekerülése óta – elszámolt értékvesztés nyitó állományát, tárgyévi növekedését, csökkenését és záró állományát;
12. az összes eszközökön, forrásokon belüli külföldi pénznemre szóló eszközöket, forrásokat forintban kifejezve, külön feltüntetve a külföldi értékpapírokat;”

[56.]„Értelmező rendelkezések között …

[57.]5. devizaeszköz: a 9. §. (2)-(8) bekezdése alkalmazása szempontjából devizaeszköznek minősülnek az MNB-nél, hazai vagy külföldi hitelintézetnél vezetett deviza pénzforgalmi (elszámolási) számlák és devizabetétszámlák, továbbá a külföldi pénzértékre szóló értékpapírok és részesedések (függetlenül attól, hogy a befektetett eszközök vagy a forgóeszközök között szerepelnek a könyvviteli nyilvántartásokban) bekerülési devizaértéken és a külföldi pénzértékre szóló követelések;”

[58.]5. devizaeszköz: a 9. §. (2)-(8) bekezdése vonatkozásában.

[59.]A 9. §. (2)-(8) bekezdése nem vonatkozik pü vállalkozásra.

[60.]Csakhogy itt a fránya „az ügyfelekkel szembeni követelést” használja a jogszabályi szöveg!

[61.]Beszámolási és könyvvezetési kötelezettség

[62.]3. §. (1) bek. 11. pont. A pénzügyi intézmény [ideértve a Hpt. szerint alapítványként működő pénzügyi vállalkozást is] az 1. számú melléklet szerinti mérlegből, a 

[63.]2. számú melléklet szerinti eredménykimutatásból és -- ezeknek az elkészítésében tesz különbséget a Rendelet 28.§-a – pl 9.§. - hogyan kell értékelni a mérlegtételeket.

[64.]A 25. §. szerinti kiegészítő mellékletből álló éves beszámolót, valamint a Tv. 95. §-a szerinti üzleti jelentést köteles készíteni. Az elszámolóháznak az 1. számú melléklet szerinti mérlegét a 6. számú melléklet szerint kell továbbrészleteznie.

[65.]Csakhogy ebben az esetben hogyan érvényesül:

[66.]„Sztv. 60.§ (7) Amennyiben jogszabály lehetővé teszi, hogy devizabelföldi ügyfelek szerződéses kapcsolataikban az ellenértéket, illetve annak törlesztő összegeit devizaalapon állapítsák meg, akkor ezen szerződések alapján a devizaalapú követelések, illetve kötelezettségek forintértékben történő könyvviteli nyilvántartásba vételénél, továbbá mérlegfordulónapi értékelésénél az (1)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.

[67.]A pénzügyi vállalkozásnak a számviteli politikájában rögzítenie kell, ha a Hpt. előírásai alapján hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozásnak minősül. Az ilyen vállalkozásra e rendelet minden olyan előírása kiterjed, amely a hitelintézetekre vonatkozó szabályozást tartalmaz.

[68.]A (11) bekezdés szerinti pénzügyi vállalkozás a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozássá való minősítésről rendelkező felügyeleti határozat kiadására irányuló kérelem benyújtásának időpontjáig köteles elkészíteni számviteli politikájának – a kifejezetten hitelintézetekre előírt sajátos szabályok (a továbbiakban: hitelintézeti szabályok) alkalmazására való áttérésből adódó – módosítására vonatkozó tervezetet, amely a felügyeleti határozat jogerőre emelkedésének napján lép hatályba. A számviteli politikában (annak módosításában) ki kell térni arra, hogy a hitelintézeti szabályok alkalmazására való áttérés, illetve a határozat visszavonása esetén a hitelintézeti szabályok alkalmazásának megszüntetése milyen könyvvezetési és beszámoló készítési feladatokat, rendező tételeket von maga után, hogyan befolyásolja az egyes eszközök és források, bevételek, költségek és ráfordítások nyilvántartását, a beszámolóban való bemutatását és az értékelést.

[69.]A hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozássá való minősítésről rendelkező felügyeleti határozat jogerőre emelkedésének napjával el kell számolni az áttéréssel kapcsolatos rendező tételeket.

[70.]Ha a felügyelet a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozássá való minősítésről rendelkező határozatot visszavonja, akkor a visszavonás hatálybalépésének időpontjával meg kell szüntetni a hitelintézeti szabályok alkalmazását és el kell számolni a visszatéréssel kapcsolatos rendező tételeket.”

[71.]A perbeli pénzügyi vállalkozás nem minősül „hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozásnak”. A fenti tv-i rendelkezések tisztázzák, miért jogsértő a jelen pénzügyi vállalkozás mérlegnyilvántartása, követelései mérlegértékelése (devizaeszköz nyilvántartása, és az adóssal szembeni „devizaalapú” követelése, amely valójában hitelkövetelés ebben a formában.

[72.]„A mérleg tagolása, tételeinek tartalma

[73.]Az ügyfelekkel szembeni követelések között, a pénzügyi szolgáltatásból eredő követeléseken belül kell kimutatni többek között:
a) az ügyfeleknek nyújtott pénzügyi szolgáltatásból fennálló követeléseket;”

[74.]A perbeli esetben pénzügyi szolgáltatás: Ft-ban nyilvántartott, Ft-ban nyújtott, Ft-ban követelhető Ft-kölcsön. Minden más jogsértő, semmis. Ezért végrehajtás során sem érvényesíthető „devizakövetelés”, vagy devizában nyilvántartott, devizaárfolyam-romlásból eredő növekménnyel növelt tőkeösszeg, és kamatai (ahol a kamatos kamat is devizára számított, majd Ft-ra átszámított.)

[75.]Ezért a perbeli végrehajtást megszüntetését kérjük. Nem kérünk végrehajtás korlátozást, és elszámolást. Álláspontunk szerint a pénzügyi vállalkozással kötött, és a pénzügyi vállalkozás által értelmezett tartós kötelmi jogviszony nem jött létre, kölcsönös és egyező akaratnyilvánítással, mert a szerződésből nem vezethető le a tartós kötelmi jogviszony valódi tartalma. Mást akart az adós, mást a pénzügyi vállalkozás. Nem kölcsön jogviszonyként működött és kezdődött el a szerződés aláírásának, de már annak előkészítése során sem. Különösen azért nem, mert az adós által nyújtott jelzálogfedezet, nem a kölcsön fedezeteként szolgál, hanem a pénzügyi vállalkozás, feltehetően „devizaalapú”, szintetikus devizával, és nem egyszeri devizaforrással ellátott, hitele fedezeteként. Ezért nem a pénzügyi vállalkozás a jelzálog jogosultja, hanem a refinanszírozó bankja. A pénzügyi vállalkozás és a refinanszírozó bankja közötti duális jogviszonynak nem része az adós. Közvetlenül, és közvetve sem. A jelen perben el nem bírálható jogalap nélküli gazdagodással tartoznak a szerződő felek egymásnak, mivel kölcsönös és egybehangzó szerződési akarat hiányában, a valóságban létrejött jogviszonyra a feleknek nem volt szerződési akarata, és ez a valóságos tartós kötelem, az aláírt szerződésből sem vezethető le. A felek viszonyában devizaelem, jogszerűen, nem volt jelen a perbeli kötelmi jogviszonyban, így erre vonatkozóan végrehajtásban sem lehet szerződésen alapuló követelése a pénzügyi vállalkozásnak. Ezzel együtt, pénzügyi termékének értékesítésekor, minden európai, és magyar jogszabályt megszegett, akár azért, mert összetett pénzügyi termékként kívánta értékesíteni (szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitelként, vagy kölcsönként, akár azért, mert kölcsönt devizakövetelés forintra átszámítással, valójában saját hiteltartozását kívánta, a kölcsönszerződés alapján megfinanszírozni).

[76.]Megjegyezzük, hogy a bankok, a fent ismertetett Kormányrendelet szerint is, csak akkor nyújthattak volna szintetikus devizával ellentételezett (devizában nyilvántartott) Ft-hitelt, ha a magyar és európai jognak megfelelően, összetett pénzügyi termékként, azaz befektetéssel (szintetikus devizával) vegyes Ft-hitelként nyújtják „devizaalapú” hiteleiket, és az adósok kockázati minősítése, az adósoknak nyújtott termékismertetője, ÁSZF-je és tájékoztatása, a szimpla hitelen túl, a sokkal súlyosabb követelményeket támasztó befektetési, szintetikus devizára is kiterjedt volna (a „devizaalapúság” valóságos devizaalapjának feltárása, és nem elhallgatására). Az ilyen jogellenes termékértékesítés, a bankok részéről is, szerződési akarati fogyatékosságot, jogellenességet idéz elő, és önmagában is semmissé teszi, magát a típusterméket, és az azt konkretizáló egyedi szerződést is.