Az Alkotmányjogi panasz hiánypótlása

Korábban beszámoltunk arról, hogy egy “devizahiteles” alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria 6/2013 PJE határozatával szemben, és annak alaptörvény ellenessége miatt kérte a 6/2013 PJE határozat megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság hiánypótlásra hívta fel az indítványozót. A hiánypótlásra adott választ közöljük:

Részlet:

Amikor a beadványozó a 6/2013 PJE határozat alkotmányos felülvizsgálatát indítványozza, mivel az álláspontja szerint eljárásjogi és anyagi jogi alkotmánysérelmet is előidéz a felülvizsgálati eljárásban, akkor olyan normatív erővel rendelkező jogi aktus felülvizsgálatát kéri utólagos normakontroll keretében, mely a jogalanyokra is kiterjedően kötelezően állapítja meg – adott esetben alkotmányellenesen – egy jogviszony tartalmát. Egy kötelezően alkalmazandó, de alkotmányellenes értelmezés kiiktatása a jogrendszerből olyan fontos alkotmányos érdek, amely indokolttá teszi, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. §-a és 21. §-a alapján, mint speciális utólagos normakontrollra irányuló indítványt befogadja és érdemben elbírálja.

Természetesen az Alkotmánybíróság mondhatná azt, hogy az indítványozó majd támadja meg a jogegységi határozat alapján született végzést.

Álláspontunk szerint ez viszont nem lenne megfelelő megoldás az alkotmányos érdek elérése szempontjából, mivel a jogegységi határozat együttesen tartalmaz eljárásjogi és anyagi jogi alkotmánysértést is, így az közvetlenül okoz alkotmányos sérelmet mivel egy kereseti állítás vizsgálatát tiltja meg a bíróságoknak eljárásjogi alkotmánysérelmet okozva, ezzel akadályozva egy valós jogviszonytartalom feltárását egy bíróság előtt anyagi jogi értelemben is.

Másrészről, mivel álláspontunk szerint az alapjogszabály alkotmányos, és a jogegységi döntés az alkotmánysértő ezzel az Alkotmánybíróság arra kényszerítené az indítványozót, hogy a bírói döntést támadja meg és ne a jogegységi határozatot. Mindez arra kötelezné az indítványozót, hogy ne az akaratának megfelelő indítványt terjesszen be az Alkotmánybíróság elé, mindez felesleges és abszurd dolog lenne, és alkotmányos érdeket nem szolgálna egy felülvizsgálati eljáráshoz kapcsolódó érintettség miatt, amellyel szemben nincs fellebbezési lehetőség.

Az indítványozó személyes érintettsége két dologban nyilvánul meg:

Eljárásjogi alkotmánysértés:

Eljárásjogi alkotmánysértés történik, amikor a jogegységi döntés megakadályozza azt, hogy az adós olyan keresetet nyújtson be, aminek az állítása az, hogy a szerződés nem jött létre, és ennek az indoka az, hogy a deviza nyilvántartású jelzáloghitelek befektetéssel vegyes tartós jogviszonyt hoztak létre a pénzintézet és az adós között, és ezt a pénzügyi terméket a pénzintézet csak ekként értékesíthette volna, mivel a jogegységi határozat megtiltja a bíróságoknak az adott szerződéssel kapcsolatban annak a jogi ténynek, és jogviszonynak a bírósági általi vizsgálatát, amelyre a kereset vonatkozhat.

Másfelől ha nem jött létre a szerződés annak a következménye az, hogy az eredeti állapotot elszámolással helyre kell állítani. Ez a következmény más, mint a semmisség következménye, mert ott is az elszámolás a vége, de lehet részleges semmiség is a következménye.

Azért nem jön létre ez a szerződés, mert nem volt szerződési akarat, a szerződési akarat nem terjedt ki ennek a hibrid szerződésnek a befektetési oldalára, amely szervesen hozzátartozik a hitelszerződéshez, az alapszerződéshez.

Mivel ez egy hitelszerződéssel vegyes befektetés, ez egy hibrid szerződés, a deviza nyilvántartású hitel, ezért az adósnak joga van állítani ezt egy perben és kereseti kérelemmel érvényesíteni ennek az állításnak a minden következményeit, hogy nem jött létre a szerződés akarati hiba miatt és elszámolásra van szükség.

A jogegységi döntés ugyanakkor kategorikusan megtiltja a bíróságoknak annak a vizsgálatát, hogy a befektetés vizsgálják, annak vizsgálatát, hogy a befektetés nem elkülöníthető, hanem szerves része ennek a jogviszonynak, és hitelkonstrukciónak, ezért a jogviszonynak a tartalmát tiltja meg vizsgálni a 6/2013 PJE határozata. És ezzel a hibridre vonatkozóan közvetlenül is sérti az európai jogot, és bírósági gyakorlatot.

Anyagi jogi alkotmánysértés:

Ráadásul anyagi jogi értelemben is megtiltja ezt, mert a befektetést, mint létező banki műveleteket a deviza nyilvántartású hitelnél, a deviza nyilvántartású hitellel kapcsolatban nem annak szerves részeként értékeli, hanem mint valami mellékes banküzemi tevékenységet, amely valamilyen titokzatos módon a deviza nyilvántartású hiteleket lehetővé teszik.

Mivel azonban ez a befektetés nem vizsgálható a bíróságok számára, mivel a jogegységi döntés szerint volt deviza a deviza nyilvántartású hiteleknél, ezért a bíróságokat felmenti ennek a kapcsolatnak és valós jogviszonytartalomnak a vizsgálata alól. Sőt meg is tiltja a bíróságoknak. Holott nem mindegy, hogy milyen tőkeforma volt a hitelben: devizaforrás, vagy szintetikus deviza. Az utóbbi esetében az európai jog, és joggyakorlat, de a magyar jog is szigorú előírásokat tartalmaz mind az ilyen hibridtermék értékesítésére, mind az ilyen jogviszonyra vonatkozó banki tevékenységre, és magára az ilyen jogviszonyra is.

Ebből következően maga a jogviszony sem feltárható egy bíróság előtt, így anyagi jogi értelemben az a kereset, amely ezt állítani merészeli az nemcsak eljárásjogi, hanem anyagi jogi értelemben is eredményre nem vezethet. Ez a fogyasztó jogait, valójában a tőke védelmét is szolgáló jogszabályok alkalmazását kizárja a „devizaalapú”-nak egyneműsített, valójában hatféle jogviszony esetében. Ezzel a devizahitelekre vonatkozóan, mondhatni, gyevi-kivételek születtek a bankrendszerre vonatkozóan a jogalkotás és jogalkalmazás során. Ezzel nem csak a fogyasztó jogai, de a tőke rendjét is sértő és azt korlátozó jogállami, törvény előtti egyenlőség is súlyosan sérült.

Ezért közvetlen a jogsérelem, mivel a fogyasztó a jogviszony tartalmát sem állíthatja, gyakorlatilag a bíróság nem is vizsgálhatja annak a jogviszonynak a valós tartalmát, amire a kereseti kérelem vonatkozhat.

A jogviszony értelmezése pedig azért alkotmánysértő ebből a szempontból, mert mindenféle vizsgálat és bizonyítás nélkül értelmezi úgy a jogviszonyt, és az ehhez kapcsolódó esetleges jogszabályokat, hogy megvizsgálná az ehhez kapcsolódó befektetési jogviszonyokat.

Mint utólag kiderült az MNB olyan tartalmú tájékoztatást adott a jogegységi tanácsnak, amely kimerítő ismereteket nem tartalmazott. Az ilyen tartalmú jogegységi döntéshez az is vezetett, hogy az MNB, a jogviszonyra vonatkozó nem valós állításokat tett, a korábbi tanulmányaival ellentétesen. Ráadásul az MNB ki sem fejtette ehhez kapcsolódóan ezeket az állításokat és ezen állítások lényegét, ezért vitatni sem lehet az MNB véleményt. Erre vonatkozóan csatoljuk az indítványozó a Kúria felé feltett kérdéseket és csatoljuk Dr. Wellmann György a Kúria Polgári Kollégium vezetőjének a 2014.El.VIII.M.1/345/2. számon adott válaszát. (1. számú melléklet.) Elemezve a MNB válaszát, amely minden alapot nélkülöz.

Mi az, hogy devizaalapú? 6 féle van.

1. devizában nyújtott hitel.
2. külső devizaforrásból nyújtott forinthitel
3. deviza nyilvántartású jelzáloggal biztosított, és közokiratba foglalt forinthitel
4. devizában nyilvántartott (és egyoldalú, közokiratba foglalt adósi nyilatkozattal alapított) jelzáloggal biztosított és magánokiratba foglalt forinthitel
5. Forinthitelek, amelyeket devizahitelnek tüntetnek fel (gépjármű hitelek) (deviza feljegyzésű hitel), de semmilyen devizatartalma nincs, sem forrás, sem szintetikus.
6. deviza nyilvántartású forinthitel önkormányzatok részére, amely befektetéssel vegyes hitelszerződésekként lettek kihelyezve. (Ezek járnak legközelebb a valósághoz).

Banküzemi szinten van deviza. Mit is jelen ez a c-e hitelek esetén? Nyilván nem tartozik ez sem a Kúriára, sem senkire, az adósokra sem. De jogegységi döntéssel meggátolni, hogy a jogviszony tartalmát a bíróság feltárhassa, ha erre hivatkozik az adós a keresetében? Ez sérti az EU és Pp. szabályait is!

Van deviza de nem is vizsgálható a perben, mert ezt nem is lehet vizsgálni. Mi az ami van, és nem vizsgálható, noha létezik? Ami nincs, az nem vizsgálható. Ami van, az igen, a MNB tanulmányai vizsgálták, ami az adósnak nem lehetséges, és a bíróságnak sem? UFO közgazdaságtan?

A bank csak devizaforrásból adhat forinthitelt, ha „devizaalapú”. Az állítás nem igaz. Amire az MNB utal, az a szintetikus devizának (banküzemi) nevezett tőkeforma, ami nem más, mint az adós devizatőke nyilvántartási számlájával végzett befektetési trükk, könyvelési műveletek egy partnerbankkal (anyabank, partnerbank, MNB). Ez a szintetikus tőke vagy deviza, viszont a hitelviszonyról le nem választható, azzal szervesen egybetartozó, egymást feltételező befektetési jogviszony. Egyik sincs a másik nélkül. Ezért a befektetéssel vegyes hitel valósult meg, mint kötelem az adós, és a hitelező bank között. Azonban ezt az összetett pénzügyi terméket csak ilyen hibridként értékesíthette volna. Mivel nem ennek szabályai szerint járt el, nem volt az adósnak erre szerződéskötési akarata, és a bank jogszabálysértően járt el. Ezért az ilyen „devizaalapú” szerződések nem jöttek létre.

Sem devizája, sem devizaforrása nem volt a bankoknak. Eszköz oldali ellentételezett szintetikus devizával (banküzem) ellentételezett Ft-hitelekről van szó.

Az MNB “szakvéleménye” a devizahitelről az elejétől a végéig félrevezetés és a tartalma hamis.

A lényeg elhallgatása, “banküzem”, szintetikus deviza, a devizaalapúság egyneműsítése, különféle jogviszonyok, devizaérintettségű hitelek esetén a valóság eltitkolása.

Viszont a jogegységi döntés ezen az MNB aktuálpolitikai kijelentésén alapul, ezen alapul az, hogy a jogviszony tartalma nem is vizsgálható a bíróság számára, még ha állítom sem és erre irányul a kereseti kérelem, ezzel együtt közvetlen jogsérelmet okoz, hogy én ennek a jogviszonynak a tartalmát nem állíthatom és bizonyíthatom, ezért mind eljárásjogi, mind anyagi jogi alkotmánysérelem valósul meg az ilyen tartalmú kereseteknél és ilyen helyzetet hozott létre a jogegységi döntés.

Az alkotmánysértés közvetlensége amiatt áll fent, mert a perben kilátástalan a kereseti állítás még annak előterjesztése is, és annak a bizonyítása is.

Az alkotmánysértés közvetlensége amiatt áll fent mivel a 6/2013 PJE határozat kizárja az akarati hibára vonatkozó állatásban a befektetésre vonatkozó állítást -, mint az akarati hibára tett állítást és bizonyítást. Ezért a jelen tartalmú kereseteknél a 6/2013 PJE határozata a kereseti állítás és annak vizsgálatát zárja ki.

A ⁴²⁄₂₀₀₄. (XI. 9.) AB határozat is vizsgálta a Pp. 270. § (2) bekezdés a) pontja kapcsán a jogegységi határozatok felekre kiható jellegét. Megállapította: „A Pp. 270. § (2) bekezdés a) pontja alapján a jogegységi határozat felekre történő kihatása nyilvánvaló (amely hatás az Alkotmánybíróság fenti határozata szerint önmagában nem alkotmánysértő). (ABH 2004, 551, 576.)”.

Ez a határozat arra hívta fel a figyelmet, hogy a felekre történő kihatás szempontjából alkotmányossági aggályt az vetne fel, ha maga a jogegységi határozat döntené el az alapjául szolgáló egyedi ügyeket. (ABH 2004, 551, 575-576.).

Álláspontunk szerint ezen alkotmányossági sérelem bekövetkezik, mivel a 6/2013 PJE határozat tartalma olyan eljárásjogi és anyagi alkotmánysérelmet tartalmaz, amely olyan helyzetet idéz elő, hogy az akarati hibára vonatkozó állításban a befektetésre vonatkozó állítást, mint valós jogviszonytartalomnak a vizsgálatát a bizonyítékok és bizonyítás mellőzésével kizárja a bíróságok mérlegelési köréből, mint bizonyítatlan állítást, mivel a jogegységi tanács állítása (volt minden devizahitel mögött deviza) megdönthetetlen bírói állítás. Ilyen megdönthetetlen bírói állítás, amely a bizonyítékok és bizonyítás mellőzésével kizárja a bíróságok mérlegelési köréből a kereseti állítást a jogviszonytartalomra vonatkozóan az súlyosan alkotmánysértő! A bíróság nem alkothat jogot. A 6/2013 PJE határozat túlmegy a jogértelmezés keretein.