A polgári jog által nem vizsgálandó …

A bíróságok általános vélekedései a hibrid-pénztermék kereseti tényállításairól és a jogviszony értelmezéséről többnyire az alábbi megalapozatlan feltételezésen alapulnak.

„A konszenzus-disszenzus megállapításakor logikailag teljesen kizárt a meg nem tett nyilatkozatok figyelembe vétele, mivel az összehasonlítás alapja csak két kinyilvánított akarat tartalma lehet, így nem vizsgálható az, hogy a pénzintézetnek milyen tényleges, de ki nem nyilatkoztatott akarata lehetett a megtett ügyleti nyilatkozatán túl.”

A hibrid-pénztermék kereset nem szerződési nyilatkozati eltérést állít a konszenzus hiányaként. Hanem azt, hogy az aláírt szerződés szövegéből nem vezethető le a kölcsönös és egyező szerződési akarat, amit a szerződési akarat kinyilvánításával a felek szerződési szövege szerint kinyilvánítottak. És fordítva: a kinyilvánított szerződési akarat nem egyezik meg a felek szerződési akaratával, mert az eleve nem volt kölcsönös és egyező, ezért a szerződés szövege, mint szerződési akaratnyilvánítás maga is alkalmatlan egy egyező és kölcsönös szerződési akarat kinyilvánítására, annak látszólagos formai alkalmassága és annak aláírása ellenére. Ez fennállott a) szerződés előkészítése, azaz a szerződési akarat egyezővé és kölcsönössé tétele során. b) Ez fennállott a szerződéskötéskor, a szerződési akarat kinyilvánításakor. c) És ez fennállott a szerződés érvényesülésekor, megszűnésekor is, amely az érvényesíthető követelésre is kihatott.

ad 1) A pénzszolgáltatási szerződés, mint szolgáltatás és ellenszolgáltatás, és jogosultságok és kötelezettségek tartalmi meghatározása okiratban, szerződési akaratoknak a kinyilvánítása. Példaként: ilyen szolgáltatási szerződés az, amikor egy szolgáltató valakinek ideiglenesen dolgot, pl. egy járművet bérbe ad közlekedés céljából. A szolgáltatási szerződés megnevezi a járművet, hogy az egy autó, és bemutat a fogyasztónak egy autót, amelynek termékleírása „ÁSZF”-je is megismerhető. A bérlő ismeri az ilyen autókat és bérbe is veszi. A szolgáltató szerződés korrektnek látszik, és mindkét fél teljesít a futamidő megkezdésekor. Ez a szolgáltatási szerződés hibátlan látszólag. Még kedvezőbb is, mint másfajta szolgáltató szerződés a fogyasztó terhei szempontjából. El is árasztja az ilyen szolgáltató az ilyen járművekkel az egész országot, szám szerint 5.6 millió darabbal. Pedig a gyártó szándéka szerint, kizárólag a szolgáltató részére biztosított jogosultságot tartalmazza a szervízkönyv azt különleges és titkos kitételt, hogy az autó olyan különleges, hogy különleges karbantartást és működtetést igényel. Erről tájékoztatják is a bérlőt, hogy az autó különlegessége miatt a szolgáltatónak joga van beavatkozni távvezérléssel az autó működésébe, de ez jelentéktelen, +- 10 %-ban fordulhat csak elő.

ad 2) A felek ezt írják alá, kinyilvánítják a szolgáltatás és ellenszolgáltatás jogait és kötelezettségeit a díjfizetés és az autó szolgáltatást illetően. A díj a futásteljesítménytől függ, és a szervízbe elvezérelheti a járművet a bérbeadó olykor, és bármikor, és ez a bérlő kockázata. De tized annyi díjat kell fizetnie az autóért, mint más autó esetében. De a bérlő a futamidő végéig köteles díjat fizetni a futásteljesítmény alapján.

ad c) A futáskor kiderül, hogy a bérlő teljesítése ellenére ez a különleges jármű egyre többször vezérlődik a szervízbe, ilyenkor történik valami, amitől az máshogy működik, az autóból nem lehet kiszállni, az ablaktörlő nem működik, és olyan helyekre viszi a távvezérlő szolgáltató a bérlőt, ahova menni sosem akart eredetileg…

Nyilvánvaló lenne ilyen esetben, hogy egy bíróság nem a szolgáltatási szerződést, amely a jogviszonyt keletkeztette, tenné a bizonyítás tárgyává, hanem előbb megvizsgálná a szolgáltatási szerződés tárgyát, az autót, hogy mit is szolgáltatott, milyen járműbe ültette bele a szerződés alapján fogyasztót a szolgáltató. Azután elővenné a szerződést, és a tények ismeretében megvizsgálná, hogy a szerződési akarat kinyilvánítása, miként viszonyul a tartós jogviszonyban történtekhez? A jogszabályokhoz, a felek eredeti szerződési akaratához a szerződés e három szakaszában. És a szerződéshez, ami tartós jogviszony, és amit egy okirat keletkeztet. Az okiratból levezethetőek-e a feltárt tényei, ennek a tartós száguldásnak, amelynek a fogyasztó a vesztese lehetett csak. Ilyen szerződési akarata volt-e? Ezt akarta-e kinyilvánítani? És ha a szolgáltatónak csak ilyen autója volt a fogyasztó kezdeti díjfizetési képességére szabottan, belekényszeríthette volna-e egy Párizs-Dakar versenybe a futásteljesítmény növelése, a díj növelése érdekében? Miközben a száguldásból kiszállni sem engedte a fogyasztóját. Levezethető volt-e ez az egyező és kölcsönös akarat az ennek kinyilvánításának tűnő szerződésből?

Nyilvánvaló lenne ilyen esetben a szolgáltatás tárgyának a vizsgálata, a jármű tényeinek megismerése, a titkos és a bíróság előtt sem ismert tényeket is rögzítő szervízkönyv, a szerződés tárgyát vezérlő, és a sofőr fölé kerekedő gépezet és működése, és a szolgáltató általi működtetése és forgalmi adatai. És ennek jogi szabályázását sem utalná egyetlen bíróság sem a gépészet, így a polgári jog által nem vizsgálandók körébe.  (Mint ahogyan a bíróságok teszik. Hiszen csak a szerződés megszövegezéséhez és szövegének van köze a polgári jognak, az adós által állított tények nem léteznek, nem is létezhetnek, és ha léteznének is, a jogegységi döntés alapján a bíróság az állított tényeket – megdönthetetlen bírói vélelem alapján – nem is vizsgálhatja. Lényegében ilyen kereset elbírálására nem tarthat igényt az adós, nincs ilyen tényekre alapítható, ilyen szolgáltatóval szemben fogyasztói alanyi joga, kereshetőségi joga a tartós jogviszonyban beteljesülő tényekről… mivel az csak gépészet.) Különösen akkor nem, ha e szerződési tárgyat maga a szolgáltató kezdené el vezérelni a fogyasztó helyett, minél nagyobb, és elviselhetetlen díjakat eredményező száguldásra…

A devizaalapú hitel, és más Ft-tőke szolgáltatások (kölcsön, lízing) is ilyen pénztermékek, amelyeket jogosulatlanul ruháztak fel devizaalapúnak a pénzintézetek, ilyen különleges elszabadult tárgyai a pénzszolgáltatási szerződéseknek. És EZT, és nem MÁST állít a fogyasztó egy szolgáltató pénzintézettel szemben.

A pénz (mint hitelezhető tőke) különleges tárgya a szerződésnek. Ez nem dolog, mint a példabeli autó, hanem jogviszony, puha jegybankpénzt teremtő jogviszony, negatív tőke, azaz pénzintézeti követelés formájában létezik, tőkefedezet nélkül, a semmiből keletkezik. A dolog, e jogviszonynak csupán az a „jele”, ami e negatív tőkét kifejezi, és amit, mint saját negatív hiteltőkéje jelét a fogyasztó igényel a banktól, amelyet az a hitelezés során, mint az adós tulajdonát köteles kifizetni neki. Tehát azt, amit megkap az adós dolog is (bankjeggyé, jóváírássá is lehet), de a sajátját kapja meg és nem kölcsönbe. Örökbe. Mert nem is ezt fizeti vissza, hanem a negatív hiteltőkéjét fizeti meg pozitív megtermelt valóságos pénzzel, munka, vagy tőkefedezetű tőkésíthető pénzzel. És a hiteltőkéje, valójában nem a megkapott „jel” összege, hanem a futamidő végéig számítható kamatos kamattal (tőkésített mindenkor esedékes kamattal) megnövelt tőke. A futamidő végéig megfizetendő, és a bank által bevételként privatizálható jövőbeli tőkeösszeg. A hitelintézetek közpénz formájában, kereskedelmi jegybankpénzt hozhatnak létre kiváltságként (mint valamikor csak a jegybankok), követelés, negatív tőke formájában. Ennek a szerződéskötéskor kifizetett tőkerész-jele juttatásával az adósnak, jogosulttá válnak a jövőbeli pozitív tőke megfizettetésének, követelésére.

Ez a jog a szerződés tárgya: pénztermék a neve. És ezért jogviszony a pénz és nem dolog. Ahogyan a példabeli autó dolog ugyan, és látszólag a szolgáltatási szerződés tárgya, de valójában a szolgáltatót megillető „vezérlési jog” a szerződés tárgya.

A szerződés a felek szolgáltatásának és ellenszolgáltatásának a módját, hogyanját tartalmazza. De azt, hogy a bank mit szolgáltat, és az adós mit fizet meg a banknak, az nem a magánjogi szolgáltatási szerződésben, hanem a hitelintézet esetén a „hitel” szóval jelzett pénztermék-jogviszony, banki követelésjoga tartalmazza, pénzügyi vállalkozás esetén pedig a „kölcsön” szó utal a pénztermékre. A pénztermék a szerződés tárgya, az pedig a közjog hatálya alá tartozik, és erről nem a szerződés szövege rendelkezik. A szolgáltatott pénz ugyanis nem dolog, hanem jogviszony formájában létrejött, számviteli formában nyilvántartott követelésjog és tartozáskötelezettség, amelyet egy hitelintézet sokféle pénztermék formájában hozhat létre.

Pénzintézetek esetében a követelésjogot gyakorló vállalkozások magántársaságok, de a jogosultságaik közjogi szabályozottságúak a pénztermékeket illetően. Csak ők forgalmazhatnak ilyen különleges termékeket. A hitelintézeteknek ehhez prudenseknek (hitelképeseknek, hitelezőképeseknek, és ilyen pénz előállítására felhatalmazottaknak kell lenniük), pénzügyileg tisztességesnek kell lenniük. De a prudenciájuk másik oldala az adósokkal szemben nyilvánul meg, és az is prudencia: tisztességesen szolgáltathatnak csak, és jogszerűen. A nem prudens minősítésű pénzügyi vállalkozások is pénzintézetek, de ezek csak a „jelek” elosztásában közreműködnek, ezért ők csak a „jelek” kölcsönzésével foglalkozhatnak, ezért hitelkövetelésük nem lehet az adósokkal szemben. Mégis ezt teszik a jogrendszer szeme láttára, és asszisztálásával.

A pénztermékek követelésjoga tehát a szerződés tárgya, és e termékek ténybeli megnyilvánulásai a pénzintézetek követelésjoga és azok kérlelhetetlen érvényesítése, a szolgáltatási szerződéssel indult szolgáltatói jogviszonyban. De a pénztermék közjogi követelésjoga a szerződés tárgya, amelynek tényei, forgalmi adatai a pénzintézet könyvelésében és mérlegében megtalálhatók. Ezeket a bíróságoknak fel kell tárniuk a keresetek alapján, de keresettől függetlenül is. És e tények alapján kell minősítenie a bíróságnak e követelésjogok jogszerűségét, a felek valódi jogviszonyát, és viszonyítaniuk kell a szerződési akaratra vonatkozó állításokhoz a szerződés mindhárom szakaszában.

És ezen adósi tényállás és felajánlott bizonyítás alapján, kérdések intézhetők a Luxemburgi Bírósághoz jogértelmezést kérve, a magyar bíróság által.

A kérdés a devizaforrású Ft-hitel, és a befektetéssel vegyes (devizaforrást helyettesítő származtatott árnyékszámlával, azaz a devizakövetelés egyidejű megnyitásával végzett, mérlegen kívüli banki befektetés, mint szintetikus deviza banki prudenciáját illetően) Ft-hitel jogkövetkezményeire vonatkozhatnának. EUB kötelező jogértelmezésével azonosan, a bíróság köteles feltárni azt, hogy bármilyen devizaművelet a szerződéssel összefüggésben, devizaforrás esetén a bank árfolyamkockázat-kezelése, vagy pedig olyan derivatív befektetés-e a hitellel kapcsolatban, amely az adós kockázatát előállítja. Ebben az esetben a felek közötti ügylet befektetéssel vegyes hitelnek minősül.  Amely pénztermék csak befektetőnek minősíthető adós számára lehetett volna értékesíthető. Boldog az az ország, ahol a fogyasztók 90 %-a befektetőnek minősíthető gazdag ember, az ő bankjai szerint. Ahol 5.600.000 db ilyen szerződést mer kötni a polgárokkal a törékeny bankrendszer, amelyet a jog minden erejével meg kell védeni a felelőtlen lakossággal szemben.