Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – IV. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

IV. Levonás

Folytatjuk mesénket a Világ minden pénzéről és az jó atyánknak fiáról…

2.4.      Történt pedig, hogy az egyszeri magyar visszament az korcsmába egy reggelen, mert bekérette a Tőketulajdonos, valami jóféle engesztelő ajánlattal, ő meg hívatta a Pultossal az irodából, az svájci-csokiosztó uraságot. De az éppen nem volt ott, de meghagyta az Pultosnak, ki tanult ember vala, hogy mindenről tájékoztassa a svájci terméket illetően az egyszeri magyarit, amit csak meghagyott neki mondandóul, azt mit kérdez az atyafi, válaszolja mög. Mert átvette a kocsmát, sehol egy korcsmáros, ez már tényleg igazi hivatal, nem is korcsma. Így is lett.

Mutatott a falra a Pultos, ahol egy táblán az állt: „Van devizahitel, és csak az van!”. Mutatott a pult alá, hogy ott van annak ÁSZF-je. Mutatott egy kisasztalnál ülőre, és mondá, a devizahitel komoly dolog, ezért sok papír, sok hitelesség miatt Közjegyző is kell, aki vala a kisasztalnál ülőben iszogatva a kocsmahivatal maradék borát, a kocsma kontójára. Azaz már nem is a kocsma kontójára. Mert a korcsmát hívták már Pénzváltó Padozatnak, idegen nevén: Banknak. Azzal nekifogott a Pultos kérdezősködni az atyafit, mit, s mennyit, s mire kér pénzt, csak bátran mondja!

Ő meg mondta is, jó ízű vala a svájci tejcsoki, jobb mint az hazai. De azért rossz álmok is gyötrik es…A korcsmáros is átverte es… De továbbra is szegény, pénze alig, bére kevés, az asszony is várandós… Hanem a Pultos befogta fülét, s hogy ne is hallja ezeket a marhaságokat, hangosan azt mondta pa-pa-pa-pa-pam! Az atyafi azért csak mondta, hogy mi mindenre lenne szüksége… De a pultos csak azt tette továbbra is, mint az elébb. És azt kérdezte: mit, s mennyit, s mire kér pénzt, csak bátran mondja Az egyszeri magyar erre megmondta, felújítani kéne a kicsi romló házat, meg bővítené is, jön a baba, meg korábbi pályinka-ivásának árát is ki kellene fizetnie, és 1 millió Ft kéne erre is, meg kis levegővételhez is szűkösségében, de mi érdekli a Pultost a pénzéért, ha az atyánkfiának fontos dolgok nem. Azt felelte erre türelmetlenül Pultos, hogy csak az érdekli, van-e ingatlana, önálló jelzálogba adni. Hogyne lett volna, az elébb mondta, felelte neki az atyafi.

— Na nézd egyszeri magyar, ennél semmi sem könnyebb! Itt ez a füzet, 10 évre kapsz 1 millió Ft-ot deviza nyilvántartású hitelbe, aláírod nálam, és a Közjegyzőnél az ő Padján a hitelszerződést, és az ingatlanod jelzálogszerződését, és a tartozáselismerő nyilatkozatot erről a hitelről, de előtte beadsz egy rakás igazolást, de ez nem érdekes, csak fontos. Azután szólok neked, mikor jöhetsz a pénzért. Aláírsz egy Tök Ász hitelkártyát, de azt már ismered, meg egy nemfizetésed (betegség, munkanélküliség, stb.) esetére egy Fizetési Biztosítást, amely alapján helyetted kifizeti a tartozásodat a biztosító, (de jó, gondolta az egyszeri) megkötsz egy Lakásbiztosítást, arra az esetre, ha leégne a házad önhibádon kívül… No meg egy (deviza) Kockázatfeltáró nyilatkozatot, hogy tudod mi a devizahitel, meg a devizakockázat, meg azt is, hogy ismered az ÁSZF-et. Az atyafi azt mondta, ennyi aláírást még sosem adott, és mi a devizahitel, meg mi az a deviza, és mi az hogy devizakockázat, és kié az? És – rosszat sejtve – hány oldal az az ÁSZF? Ha sok, akkor hazavinné elolvasni…

A Pultos, szemét lehunyva végtelen türelmében, azt mondta neki, 500 oldal, itt elolvashatja, ne bolonduljon meg, mindenkinek nem nyomtathatja ki. Gondolta az atyafi, hát ha ezt jól beosztja is, egy hónapig is olvashatná a kalmár szöveget, akkor sem érne a végére, és úgy sem értené. De hát olyan kedves ez a Pultos, most vette észre milyen bájos, segítőkész nő, csak tudja mit csinál, nem csapja be mint a Tőketulajdonos, és a Korcsmáros, még ha mindkettő gazember is. A pultos mégis csak atyámfia leánya… És az folytatta is nagy türelemmel az okítást, a papírokat csak alá kell írni, meg a Közjegyző sem ért semmihez a megállapodásból, de majd ő felolvassa a szerződéseket. A lényeg, hogy Ft-ban veszi fel a hitelt, Ft-ban kell törleszteni, nem devizában, ami a Ft-hitele forrása (és ezt a szót meleg és szenvedélyes hangon mondta ki, sűrű szempilla csattogtatások közepette, mint egy szűzlyány, melytől az egyszeri magyar szíve is megdobbant. Milyen szépen mondta ez a nő, ifikora emlékéből is a felidézhető tisztavizű csörgedezést, mely faluja határában folydogált). De felriadt ábrándjából, és azt hallotta, hogy csak hozza be egyszeri bácsi, azokat a papírokat, amiket kértem, és felírtam erre a papírra. És ha megvan, jöjjön vissza bizalommal. Az atyafit megrendítette a lebácsizás, hiszen ereje teljében volt még… Még.

Előkerítette a papírokat egy héten belül, bevitte. Kevesellte a Pultos. Hát még egy hetet kutyagolt igazolásokért, ami hiányzott. Azután kiderült, hogy az is kevés, amiket ezek után bevitt, hát megint útnak eredt… Nem fűzöm egybe tovább a szavaim, egyszer csak elég lett minden igazolás, és erre nagyot lélegzett… De azért csak feltette újból a Pultosnak, mintegy flörtölve is vele, a korábbi kérdéseit. És a nő, szinte kéjelegve a hivatásában, mindenre válaszolt. Szinte mindenre.

Elmondta az egyszerinek, hogy a bank mindenkinek pénzügyi terméket ad el, amit az ÁSZF-ben jó előre leszabályoz a legapróbb részletekig. Hogy ennek a pénzügyi terméknek az értékesítése ez a hitelszerződés, a hitelintézet és az adós között. Elmondta, hogy ennek csak a leánykori neve a „devizahitel”, mert így rövidebb. Mégis a deviza azt jelenti a szerződésben, hogy „mintha” devizát adna a bank, de valójában Ft-ot kölcsönöz, és Ft-ot is fizet vissza, nagyon kedvező, olcsó kamatra, az ilyen svájci devizahitelért.

— Jaj, nem kell mindenen fennakadni – mondta a Pultos –, hitel vagy kölcsön, az mindegy. Én magam sem tudom, hogy mi a különbség. Azt hiszem ugyanaz. A lényeg bácsi, (már megint, gondolta az atyafi) az, hogy Ft-ot kap, és Ft-ban fizet. Csak annyi a kockázata a devizaságnak, hogy amikor befizeti a törlesztő részleteket, akkor devizában számolják, és Ft-ban számolják ki az összeget. Mintha devizára váltaná a bank a befizetett forintját. persze nem igaziból, csak mintha, ezért nincs is a pénzváltásnak bizonylata sem. Mintha, mintha… nem mindegy, amikor olyan olcsón kapja azt a Ft-ot, ezért a „mintháért”? – de folytatta:

— Ja igen, ez a mintha van abban is, hogy vételi árfolyamon kapja a devizából a Ft-ot. Vagyis mintha a bácsi (már megint – gondolta az atyafi) a devizát megvenné Ft-ért, amit kölcsönbe kap a banktól… persze hogy nem igaziból, ezért ennek a pénzváltásnak sincs bizonylata, mert nem is válják át, csak átszámítják. Miért, miért… azért mert devizahitelt ad a bank, mintha devizahitelt bácsi (már megint). Akkor is vételi árfolyamon, igen, mintha megvenné devizából a kölcsönzendő Ft-ot. Azért, mert csak! A bank is szerezte valahonnan azt a devizát, amit hitelez magának. Igen, devizaforrást a maga hiteléhez. Igen, a mi bankjainknak nincs devizája, kapják. Nem mindegy magának honnan, Svájcból, vagy akárhonnan?? Igen, biztosan nem ingyen. Nincs ingyen deviza. Keményen megdolgoznak azért a bankok, hogy magának jobb legyen. (És ezt látta is az atyafi, mert erőst szakadt az Pultos homlokán a’ víz.)

— Ja igen, devizakockázat. Na az van a banknak keserves, de hát ez a munkánk. Ja hogy magának. Szinte alig – és grafikonokat vett elő, amiken látni lehetett, hogy 2002. év óta, a romló Ft-tól +- 10 %-ot sem éri el, a svájci frank ára –, hogy-hogy melyik a svájci frank? A CHF, itt ni! Na ugye – és letörölte a Pultos a nyakravaló kendőjével a verejtéket az arcáról.

— Igen, a törlesztéskor a devizát eladási árfolyamon számítjuk. Na látja érti ezt, mintha devizát adna el a banknak maga – és mosolygott a Pultos –, vagyis mintha devizában törlesztene a bácsi (már megent). Persze hogy ennek sincs bizonylata, hiszen magának egy kanyi CHF-je sincs, igen az nincs, de mintha CHF-ben törlesztené, a mintha deviza kölcsönét.

— Jajj már dél van! Fogjuk már rövidebbre, most velem mondatja el az 500 oldal ÁSZF-et? Igen, joga van kérdezni, folytassa, az ne zavarja, hogy a fél falu maga mögött vár, a kölcsönkérelme beadására…! Igen, amikor törleszt, olyan, mintha ingyér odaadná magának a bank a törlesztés CHF-jét, és azt maga eladná a banknak deviza-eladási áron, és ennek a Ft-ra átszámított összegét fizeti be törlesztésként. Persze hogy CHF-et ad el a banknak, és mintha… Ne okoskodjon már, azért mert maga mintha CHF-et adna el a banknak, azért nem a bank fizet magának Ft-vételárat. Jajjjjjjj, igen a virág-piacon Bivalybasznádon így lenne, de ez bank, és pénzpiac!!!! És magának van törleszteni valója a bank részére! Na ugye, még jó hogy nem felejtette el, mi sem, a mai délelőttöt sem! Jó, egy, azaz egy kérdésére még válaszolok. Rendben, kettőre.

— Maga nem bízik bennünk? Maga azt hiszi, hogy nekünk az az érdekünk, hogy magát becsapjuk?  Mi magáért vagyunk bácsi! – és kissé hisztérikus lett, és tikkelni is kezdett a Pultos hölgy, de aztán megnyugodott, mert az atyafi nem vette le a szemét, az ő átizzadt blúzán áttetsző mellrózsáiról, és azt gondolta, hamarabb szabadul most már, hát hagyta az atyafi vizslatását, szó nélkül –, és tudja meg…  Mi az, hogy vannak rossz tapasztalatai? Mi az hogy „mintha” rossz tapasztalatai lennének a bankokkal???

— Tudja meg, ha már bennünk nem is bízik, jó-jó, mintha megbízik, de megtetszett magának ez! Igen nekünk is, de mi nem froclizzuk ezzel magát, hanem magáért „mintházunk”! Na, azért nem fog változni a CHF-deviza Ft-hoz viszonyított árfolyama +- 10%-nál nagyobb mértékben, mert Kormányunk derék és bölcs, és magát szolgálja. NEEEM!!!! Nem önmagát, hanem magát magát!!! Hagyja már abba! Nem mintha szolgálja a Kormány kendet, hanem igazából, a minister azt jelenti szolga. Igen, ebből van a ministráns megnevezése is, aki segít a misén, a Papnak, őt szolgálja. Hogy-hogy maga nem pap, se igazából, se mintha? Hogy-hogy kinek ministrálnak, melyik papnak a miniszterek??? – és csöndesen sírdogálni kezdett, és véglegesen tikkelni, a megviselt Pultos, de szipogva folytatta.

— A Ft-nak a csúszó-leértékeléséről, a Ft tervszerű és folytonos rontása, törvénybe van iktatva, és a bölcs Kormányunk, igen a Táncolj Ferié, így döntött, és arról is, hogy ha a +- 10 %-tól eltérne a CHF deviza-árfolyama a romló Ft-hoz képest a Magyarok Nemzetének Bankja, a jegybank, közbeavatkozik a Ft árfolyamának védelmére a CHF-fel szemben, mert az az alkotmányos kötelessége.

— Mi az hogy második kérdés??? Ja, azt ígértem, legyünk túl rajta, mert még a papírokat is alá kell írni, a Közjegyző, és a brigádja is magára vár az asztalánál, igen látom vannak nála, miért, csak maga van azt hiszi, ha csak magára várna, felkopna az álla! Na, nála ennyi kérdésre nem lesz ideje! Ott beosztás van, futószalag. Más fogadja, más olvassa a papírokat, megint más olvassa fel, és más előtt ír alá, azt se tudja majd, melyik volt a Közjegyző. Hogy mi az a deviza, jókor kérdi. Minden államnak van nemzeti valutája, néhány pedig az Európai Szovjet valutáját használja. Nem, ez nem az a Szovjet! Nem és nem! Nem „mintha”, maga krampusz! Bocsásson meg, de nem ettem, nem ittam, és már két óra, és itt az egész falúúúú, műűűű! Köszönöm, van zsebkendőm…  Na ha valakinek ilyen idegen valutában van követelése, legyen CHF, maga kretén, és a követeléssel szemben CHF-ben tartozik valaki, akkor az ilyen valutát, jó, CHF-et nevezzük devizának. Igen, a deviza CHF-ben való tartozás, vagy követelés, attól függ, honnan nézzük. Igen maga is így tartozik. Igen mintha. Igen a bank is CHF-ben követel, abban tartja nyilván. Azt nem tudom, hogy a bank is mintha tartozna CHF-ben valakinek, de valami olyasmi. Nyilván nem magyarázom el a nyilvántartást, nem tartozik magára, maga élősködő. Igen a YEN is ilyen valuta, meg deviza. Slusssz! Azért CHF, mert maga svájci frank hitelt kapott, és nem YEN-t. Jó, kölcsönt, vagy hitelt, de az mindegy, és mintha, de most már tényleg elég! Írja alá a papírokat, mert összepisilem magam.

— Rendben várjon meg, addig olvassa el, amit ebből a papírhalomból el tud olvasni, egy pislantásra… Igen, hamar volt, hiszen nem ittam, ettem semmit. Jó maga sem, írjon alá! Én is aláírom maga után. Igen és még egy másik kollégám is, de ehhez sincs semmi köze, de irkálja, mert darabokra tépem… a papírjait. Igen ez a szerződés, valóban kurva sok példány… Ez a jelzálogszerződés, igen ez is… sok. Ez meg a tartozás elismerő nyilatkozat, csitt!!! Ez meg a folyószámla szerződés, azért mert csak! Ez meg a Tök Ász hitelkártya szerződés, mert ezt is kérte a múltkor. Igen a Tök Jó Tök Ász. Magának, nekünk nem annyira, csitt! Ez a kockázatfeltárója… Amit feltártam több, mint ez a fecni, de csak azért, mert darabokra kérdezett engem. A lényeg kifér ezen a lapon. Igen, az adataival együtt, csitt! Ez a hitelbiztosítása. Írja már alá, mint a házbiztosítása. Na ez olyan, csak ez hitel- és nem otthonbiztosítás. Hogy-hogy nincs ingatlanbiztosítása? Ja itt van, írja alá. Azért a bank a kedvezményezett, mert nem a maga háza dől össze, vagy ég le, hanem a bank jelzálogingatlana, a hitel fedezete. Persze a maga háza is, de fel akarja gyújtani, vagy le akarja rombolni? Na látja, ugye hogy nem, mi megbízunk magában, maga is bízzon meg bennünk, jó legyen mintha, ez csak formaság. Na húzzon a Közjegyzőhöz valóságosan, már várja, azt meg vegye úgy, hogy mintha elköszöntem volna magától! Igen, a többi aláírt szerződésfajtának is van ÁSZF-je, én se nagyon értem, de ha már ennyire döglik mintha, az ÁSZF-ekért, van még vagy 200 oldal, igen mintha 200, kisebb betűkkel, mintha a fele lenne, jöjjön be mintha, a mintha betegszabadságom alatt, mert mintha kikészített volna, úgy érzem! Na hívja ide az asszonyát, neki is alá kell írni, mert adóstárs, és jelzálog-kötelezett ő is, meg egyéb! Hogy-hogy nincs itt, miért nem mondta?

— Mert nem kérdezte, oszt látta, hogy nincs itt.

— Akkor jöjjön vissza holnap valamelyik másik Pultoshoz, és majd akkor menjenek a Közjegyzőhöz! Isten áldja? magába is…

— Jöhet az egész falu – szólította a várakozásban feltorlódottakat, és már mindkét szemével kacsingatott, tikkelt a jelentkezőkre –, négyig vagyok, de csak az jöjjön, aki nem akadékoskodik, hanem aláír, és elhúz a… Közjegyzőhöz.

És lett este és reggel… És azt gondolta az atyafi, hogy mindent tud, mindent megkérdezett, amit csak lehetett, mégse nem egy pályinka, hanem egy millió egész Ft-os üzletet kötött, szép pénz az, vagy bankjegy, vagy kölcsön, vagy hitel… De ezeket a kétségeit elhessegette az atyafi, csak tudja a bank, hogy mi fene… A lényeg, hogy a pályinka tartozás is kifizethető, és a ház is megjavítható, jön a baba, bővíteni is kell a házat, na meg dolgozni sokat, vasárnap es, mert egy álló napja, hete elment a bankra, és az igazolások beszerzésére. De megérte… Gondolta. Az asszonynak is elmondott mindent, szépen, amit csak megtudott.

Hozzá is fogott a házhoz már a kecsketejes reggeli után, hulljon ki a foga, ha kocsmába megy inni pályinkát. Délben meg beviszi az asszonyát is, aláírni a bankba, meg a Közjegyzőhöz, mielőtt lebabázna, oszt nem lehetne bemenni.

 

Na de erről majd később, a folytatásban… Aludjatok! Ja reggel van már, akkor mintha. És tudom, mintha ébren is lehetne álmodni, hát álmodjatok! De ne ÁSZF-ekről! Annál nektek mintha több eszetek, és több szívetek lenne… És ne felejtsétek el

 

nemtartozunk.hu