Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – III. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

 III. Levonás

2.3. Későre jár, ezért folytatjuk mesénket arról, húúú, de mennyire „nemtartozunk”, és miért nem, EZEKNEK… Most a kocsmáros által nyújtott deviza-kölcsönről fogunk mesét mondani, amely devizakölcsön is meg nem is, van benne deviza, meg nem is, kölcsön is meg nem is, hitel is meg nem is. De gyalázatos egy Sárkány-végtermék. Szóval izgalmas lesz, meglátjátok, nem fogtok hinni a szemeteknek (mármint a ti szemeteknek, mert a kocsmáros szemeteknek elhinnétek, egy egész országot átvertek, és büntetlenül. Így történt, ha mondom…)

Hanem ez a Mese különös, mert mese is, meg nem is… Mert az egyszeri magyar szörnyű álmáról szól. Megártott talán, a svájci csoki, mit hazafelé majszolt, amiből kicsi gyerekének és asszonyának is juttatott. Vagy a tejfeles paszuly vacsora ártott meg, vagy a borocska tette-e, amit utána ivott. Vagy tán a várandós felesége miatti borjú-kötélen lógás (az finom távolmaradását hívják így az férfiembernek az ő kisanyaságát élő nejének testétől, de nem ám asszonya szívétől, mely testi önmegtartóztatás, majdnem akkorra kínnal jár, de csak majdnem akkorával, mint a kismama terhe már, az kilencedik hónap, utolsó fertályán es). Elég az hozzá, hogy pokoli kínokat élt meg álmában a jó atyafi, volt abban minden, hitel, kölcsön, deviza, Ft, eszköz, forrás… Megálmodta, hogy mindentudó könyvelő, és tisztánlátó írástudó, farizeus is… Fel is szökött mindettől a láza. Olvassátok ezt a rémmesét!

A korcsmáros is svájci csokit majszolt, az atyafi is a maradékát az estvélinek, amikor belépett az korcsma-hivatalba.

— Na mondja korcsmáros uram, mi fán terem az a devizakölcsön!?

Az meg elemében volt, és máris nekifogott a kvantum tulajdonságú pénzügyi termék elprédikálásának. (Azt hogy kvantum, a korcsmáros a száján ki nem ejtette, ezt mi mondjuk – nemtartozunk.hu – mert tényleg hullámtermészetű se ilyen, se olyan Sárkány-vége ez a gyalázat, tömege sincs, még is teher annak, aki vállára veszi ezt a kénkőszagú istencsapást.)

— Mondjuk – mondta a korcsmáros, és mondta –, hogy kérsz tőlem 1000 Ft-ot… Mondjuk pálinkára, mert nincs éppen pénzed…

— Kér a radai rosseb, a múltkor is átvertél! Ha meg tegeződünk, igyuk meg a pertut a te pályinkáddal, a te kontódra.

— Na jó, felejtsd már el, állom a pertupálinkát, ezzel kvittek vagyunk, de hallgasd meg a scájci kölcsönről mit mondok, egy csoda.

— Kvittek, ha visszaadod az elcsalt 900 Ft-omat a 2000-ből – gondolta az atyafi, de csak bólintott, hogy mondja ez az álszent kalmár, és felhajtotta a pertupálinkát, de semmi puszi. Nem komája neki ez a gané.

És a korcsmáros belekezdett – Látod ezt az új ártáblázatot a falon? Nem azt, amire az van írva, hogy „Devizahitel van, csak az van!”, hanem a másikat! Az árlistásat!

A táblán az állt, a pályinka is 1000 Ft, a kommersz konyak is 1000, , a Jen-Becherovka is, az Unicum is, és a CHF-Bourbon, és minden ócska, és jobb ital is mind 1000 Ft.

—  Osztán, mi neked ebben az üzlet, korcsmáros?

— Na éppen ebben áll a csoda, neked. Adok neked pályinkát, mert te azt szereted, ezt a sok külföldi löttyöt megveted, én meg adok 1000 Ft kölcsönt, csak most, csak neked 1% kamatra.

— Mi ebben a trükk? Mi ebben a deviza-svájci, mi ebben kölcsönnek álcázott hitel-átverés, mi ebben az átverés, több lesz holnaptól a kamat, és ne kezdj nekem megint rohangálni az irodába, ki-be!?!

— Éppen ez az – felelte a kocsmáros – rohangálok is meg nem is, kölcsön is meg nem is, hitel is meg nem is, deviza is meg nem is. Nincs semmi átverés, a kamat is 1% a Ft-kölcsönön. Annyi, mint Svájcban a kamat, ettől alacsony az én Ft-kölcsönöm kamata. Látom, nem hiszed, nem akarlak én becsapni, legalább is kétszer egymás után nem. Elmondom a lényegét. Az italárlap nekem jó üzlet. A szegény, buta magyarok nem mernek drága külföldi italt venni, mert mi lesz, ha fizetéskor megdrágítom az árat. Na de hülyeség, nem festem át az ártáblázatot, nekem meg jó reklám ez a kiírás, úgy is az olcsóbb beszerzésű piát kérik tőlem. De neked jobb az ajánlatom, csak most, csak neked, és csak itt. Sokféle devizakölcsön van, de neked a legjobbat ajánlom, és az is mindegy mit iszol az ártáblázatról, láthatod, mindegyiknek egy az ára. Az nem mindegy, hogy mennyit, annak nyilván több az ára. 2000 Ft-tól már csak baltás jelzáloggal adhatom… Jó, jó, de most nincs, nem lesz kockázatod. Ha többet iszol, mondjuk 10 ezerért, akkor az ingatlanod kell jelzálogba, de akkor sincs semmi kockázatod. Ugye csodálkozol, pedig így van, nem mondanám, bízz bennem. Na jó, inkább megmutatom, ahogy szoktam, muszáj, mert nem megy másként, abba a csökönyös, gyanakvó fejedbe.

És elővette füzetét az korcsmáros, és kitett az asztalra egy pohár Bourbont és egy pohár pályinkát. Azt mondta, bármelyiket választja és issza is meg az atyafi, előtte az történik, hogy ő bemegy az irodába, kihoz egy 1000 Ft-os bankjegyet. Utána mint kölcsönző a kölcsönt, átnyújtja a pult előtt az atyafiának, majd a füzetkéjébe beírja, hogy követeli 1 pohár Svájci Bourbonnek az árát az atyafitól, 10 havi 1 %-os kamat 1 hónapra eső részét 1000 Ft után, és az 1000 Ft tőkét. Mintha nem is jó pályinkát inna, hanem ezt a Bourbont. Az atyafi pedig aláírja ezt a füzetbe, hogy egy hónap múlva, kifizeti ezt az összeget. Ne kérdezze az egyszeri magyar, mi ebben az üzlet, mert tisztességes, kedvező hitel, és mindhárman jól járnak. És ahogy mondta eddig, így is tett. Azzal beállt a pult mögé, és már mint italkimérő, elvette az 1000 Ft-os bankjegyet a meghökkent magyartól, betette a kocsma pénztárába, és nagy csörgéssel betolta annak fiókját. Így történt. De az atyafi csak nem nyúlt egyik pohárért sem.

— Osztán, most hogyan hárman? Hitel, vagy kölcsön, a kamat marad annyi, amennyit aláírtam? Oszt, hogy a fenébe mintha Bourbonnel tartozom, ha pályinkát ittam?

— Ne akadékoskodjál már, látod, hogy egy az áruk az árlistán, 1000 és 1000 mindegyik fajta pia. Anyád életére esküszöm, akit magam is nagyon szeretek, mert ilyen becsületes, jóravaló magyart szült, mint te, hogy a kamat nem fog változni legfeljebb +- 10%-ot, de még a Bourboné sem, annak beszerzési ára is csak ennyivel szokott, és mutogatott grafikonokat, hogy már mióta így van.

(De az atyafi utálta is meg nem is  grafikonokat, mert értette is meg nem is… Ezért csak egy pillantást vetett rá, oszt ezt el is hitte.)

— És azért hárman, mert ezt a hitelt is refinanszíroztatnom kell, a pénzcsináló Tőketulajdonossal.

— Na vazze – gondolta az atyafi – ez a korcsmáros vagy nagyon hülye, vagy nagyon ravasz, de inkább mindkettő. Már megint hárman vannak a dologban, egy nyelés pályinka miatt. De a kamat 1 Ft 1000-re, egy hónapra. Legalább 5000-et el kellene inni ahhoz, hogy a legkisebb címletű 5 Ft-os érme összejöjjön, fizethető kamat-érme-egységre. No ez semmi, de nem kockáztat, mert inkább nem csinál jelzálogalapú adósságot. – Akkor rendben van, add azt a pályinkát!

No, hogy szómat ne szaporítsam, eltelt egy hónap, és eljött a törlesztés ideje. és az atyafi nyújtotta 1000 Ft-ját a korcsmárosnak meg még 1 Ft-ot, amit a csavaranyák, és alátétek között talált.  Az meg szemlesütve csak öt ujját mutatta felé, nyitott tenyerét. Csak ravaszdi ez a korcsmáros – gondolta az atyafi –, és csak mosolygott a bajsza alatt, és a pultra dobott egy 5 Ft-os rézérmét. A korcsmáros csak krákogot és mutatta 5 – 5, de ezer – mondta az atyafinak.

Az egyszeri magyar nagyon sajnálta, hogy otthon hagyta jelzálogosodott baltáját, mert nyomban agyonverte volna vele ezt a férget. De csak annyit kérdezett:

— Mondjad már el nekem, hogy jött ki mármost nem is 2000, hanem mindjárt 5000 Ft, jelzálog szintű kölcsöntartozás, amikor te pondró… nem is, mert abból pillangó lesz, te döglégy, 1001, mint „Ezeregy éjszaka meséi” tartozást irattál velem alá a füzetedben? Meghamisítottad te csaló? Felemelted a kamatot, te sátánfattya?

—  Rosszabb is, de jobb is – felelte a kocsmáros – neked rosszabb, nekem jobb. Az történt, hogy Ft kölcsön kaptál, és a kamat sem változott. De amit aláírtál, nem Ft, nem pályinka, hanem Svájci Bourbon adósság, CHF a devizaneme, mintha azt ittál vóna. Ezért devizahitel a hiteled. És nézzél rá az árlistára, a CHF-Bourbon már, 5000 Ft, a Jen Becher Likőrje 3000 Ft, a pályinka meg, no az 1000 Ft, mégis csak magyarok vagyunk, nem? Az árak elszakadtak egymástól, ilyen a piac, ki gondolta volna?

— Vedd úgy korcsmáros, mintha leköptelek vón, vagy mintha agyon lennél máris verve – felelte az atyafi, szikrázó szemekkel.

—  Mikor olyan jól ki volt találva – sajnálkozott a féreg – , milyen szépen egyenértékesek voltak AKKOR az árlistán… De minden kocsma, minden hülye magyarnak, Bourbonben  tartotta nyilván a füzetében, a Ft-kölcsön adósságát. Érted, Bourbonben követelek, és Bourbonben tartom nyilván, hát persze hogy felmegy így a CHF-Bourbon ára, és meg is van ennek az oka…

— Persze hogy felmegy, ha összebeszéltél a többi korcsmárossal! De valami mégis hibázik itt, hogy lehet hogy felmegy a Bourbon ára, ha az csak mintha?

— Tudod az úgy volt, hogy nem kell ahhoz valóságosan Bourbont beszerezni a hitelhez fogyasztásra. A nagykereskedőhöz eljutott a hír, hogy errefelé eccer még szükség lehet itt rá… Meg amúgy is, a piacon senki nem tudja mi a különbség a Bourbon-CHF, meg a mintha Bourbon-CHF között. Mert az adósság-nyilvántartó füzetekben sem látszik. Egyik Bourbon olyan mint a másik, úgy sem issza senki, csak abban számolnak. Gondolod, én azt mérem ki, fenét! Jóféle ócska hamisítványt, tönkre is mennék, ha ebbe a rongyos kocsmába, ilyen piát hoznék, eredetit.

—  Te, ha már pertut ittunk – mondta az atyafi –, te nagyon szemét korcsmáros, csak nem már megint a refinanszírozó hiteled az oka, a bajomnak? Az alacsony kamattal beetettél a csaláshoz, közben meg a mintha CHF-Bourbon az aljasságod csimborasszója? És miféle piac, amikor ti vagytok a pénzpiac? Jól kitaláltátok ezt a falrahányt árlistával, meg a nyilvántartással! Mintha hülyének néztél volna, és valósággal csaptál be.

— Hát… nem is annyira mintha, én is csak így kaptam Ft-bankjegyet a Ft-hitelemre tekintettel, de a Tőketulajdonos CHF-ben  tartva nyilván az én Ft-hitelemet a könyveiben. Tudod, ő beírta az ő füzetében, hogy AKKOR 1000 Ft-nak megfelelő Bourbon-CHF-et követel tőlem, és ennyibe került akkor a Bourbon, láthattad az árlistámat, és a te pályinkád is ennyibe került, minden stimmelt… És az én füzetemben is 1000 Ft-nak megfelelő eszközt kaptam, oda is adtam neked kölcsönbe, de annak forrásaként CHF devizában tartottam nyilván. Hiszen énnálam is be volt könyvelve tartozásként ez a CHF, a Tőketulajdonos felé.

— Idefigyelj te senkiházi – mondta az atyánkfia – hiszen akkor te csaltál a könyveidben, csaltál a jogaidban, és még hülyének is nézel? A te hitelednek nincs forrása a Tőketulajdonosodnál. Van Ft-hitelszámlád, meg van egy CHF-tartozás-nyilvántartó számlád, amin veled szembeni tőketulajdonosi követelésként jegyez fel a te tőkésed, de akkor ezek egyike sem forrás, hanem eszköz mind a kettő, az ő kezében, könyveiben. Ha Bourbon-CHF devizát szerzett volna, átváltotta volna AKKOR Ft-ra, vagy átértékelte volna AKKOR Ft-ra, hogy a Ft-hiteledhez, forrásként könyvelhesse be! Akkor, egyszeri forrásként a füzetébe, és akkor Te is Ft-tal tartoznál, Ft-ban nyilvántartva, nem CHF-ben nyilvántartott Ft-tal. DE ez a te problémád, nekem ehhez semmi közöm, hogy szereztél az irodában, a ti hitelviszonyotokban kölcsön adható, Ft-eszközt, bankót. Te csak kölcsönözhetsz köcsög, és nekem te nem hitelezhetsz, mert nincs tőkéd, nincs forrás-pénzed, csak a Tőkéstől kapott Ft- és deviza-eszközöd lehet, amit kikölcsönözhetsz. Amit a valóságban a kezembe nyomtál, azzal tartozom csak neked. Te nem vagy a Semmibőlpénzt-csináló Tőkés, mert azt neked nem engedélyezték. Csak azt adhatod másnak kölcsönbe, és csak azt követelheted vissza kölcsönként, ami eszközt neked a Tőkés odaad… Ezért te nem jegyezhetsz fel a füzetedbe hitelt, velem szemben, mintha Bourbonben tartoznék. Abban te tartozol a Tőkésednek. Ezért ez a hiteled, a te tartozásod CHF-ben, nem devizaforrása, a nekem nyújtott Ft-eszköznek (kölcsönként), hanem a Tőkés kezében deviza-eszköz, a te CHF tartozásod nyilvántartása. Semmi más. De tartozást nem tudsz a kezembe adni Korcs-máros! A tartozás csak könyvelési eszköz. Te nem tudsz semmit kezdeni vele, nem úgy a Tőkés, amely téged is átvert azzal, hogy ő viszont az ő devizakövetelésével (devizaeszközével), ezzel a semmivel VALAMIT tudott csinálni, amit forrásként értelmez, EZT A VALAMIT, holott ez a VALAMI sem volt sosem forrása semminek, még a te Ft-hitelednek sem. De a te Ft-eszközödnek, amit ideadtál nekem kölcsönbe, az ezres bankót, annak rajtunk kívülálló ügyletben volt az eredete: a deviza-VALAMIVEL vegyes Ft-hiteled környékén. De ez engem nem is érdekel, rátok tartozik. A te velem szembeni „Bourbon-CHF” követelés nyilvántartásod a füzetedben, sérti a rád vonatkozó jogszabályokat, mert a rám vonatkozó nyilvántartásodat, velem szemben nem értékelheted át (számíthatod át) Ft-követeléssé… Mert az már így hitel lenne, te meg nem hitelezhetsz, te csak egy hitvány kimérő vagy! Te csak a Tőkés bankóját kölcsönözheted nekem tovább, az meg Ft vót. Nem fizetem a te tartozásodat! Csak az enyémet.

— Bravóóó! – mondta az addig hallgatózó Tőketulajdonos, és kilépett a pulthoz – kitanultad a szakmát! Azt a VALAMIT, amikor devizaforrás nélkül, CSAK devizaeszköz nyilvántartással is tudok „devizaalapú” Ft-hitel eszközt csinálni, úgy hívják, hogy szintetikus deviza…

 

Hanem erre a jó magyar atyafi, felriadt az szörnyű álmából. Teste verejtékben fürdött, lázas volt és fájt az feje attól az sok hülyeségtől, amiket összeálmodott könyvelőként. A hideg is kirázta attól, hogy ilyen pokolbéli tudása legyen olyasmikről, amiket szívből utált. Így a mesének is vége (mármint ennek a résznek). Aludjatok! Vagy azt csináltok amit akartok, ilyen szörnyűségeket olvasván… Azért álmodjatok jövőt magatoknak! A jó atyafi, meséink hőse, egy ideig biztosan nem kocsmázik… Folyt. köv. De addig sem tartozunk.hu