Kisértékű nyerések

Kisértékű és rövidtávú pernyerések azok olyanok, amelyeket kisértékű, és jelentéktelen vétkekkel nyerünk a bankok elleni „devizás” perekben. Mert a bankok mérhetetlen bűneit ezek is elleplezik, és jelentéktelenítik. És az ilyen pernyerések, a pillanatnyi „örömünk” megélésén túl, nem biztos, hogy nyerések maradnak másodfokon, a felsőbb bíróságokon, sőt az EU bíróságai előtt is. Pedig a mi igazságszolgáltatási rendszerünk odáig tart már… És minden döntési szinten a banki bűnök elítélése az egyetlen esély arra, hogy megfizessenek a gazságukért, és soha többé (az államunk devizanyilvántartású, még kézműves, eladósítása a kádári rendszer óta, betetőzve a mostani hasonló, de ipari állam- és lakossági, és közösségi eladósításunkig) meg ne merészeljék tenni újból, e hazában.

Márpedig ilyenek, ha az a nyerés alapja, hogy 2008-tól adták csak a kezébe az adósnak a kockázatfeltáró nyilatkozatát a „devizás” pénzügyi termékről, (pl. a Raffeisen) bank alkalmazottai, azelőtt csak aláíratták. Mert ez a banki vétek is lehet pernyerés alapja egy perben, és a devizakockázat nem megfelelő feltárása, és ennek bizonyítottsága. De ez elleplezi azt a banki bűnt, például ezzel kapcsolatban, hogy maga a kockázat feltárás is hamisan történt, a nyilatkozat tartalma is hamis volt, akár aláíratták akár nem, akár az adós kezébe adták, akár nem. Mert csak arra vonatkoztak, hogy a törlesztő-részletnek van devizakitettsége, de azt nem árulták el, hogy amit törleszt az adós, a hiteltőke is emelkedik a deviza árfolyamának a drágulásával, a Ft-hoz képest. Vagyis a törlesztő-részlet amiatt is emelkedik, mert megemelkedett összeget kell törleszteni, a korábbinál gyengébb, a törlesztés pillanatában is Ft-ról devizára átszámítással, a törlesztő részletre is. Tehát a devizakockázat: a törlesztő részletre is, és a törlesztendő tőkére is számítani kell, devizaárfolyam-drágulással. De még ez is csak vétek, a bankok szintetikus tőkehatalmához képest.

A kisértékű vétek olyan, mintha a bank ránk gyújtaná a házat, és a bíróság azért ítélné el, mert azt állította, hogy gyufával tette, pedig öngyújtó volt a gyújtogatás eszköze. Tehát szavahihetetlensége miatt elítélik a bankot. Nyerés ez is az adósnak, de nem elégtétel, és nem visszatartó a banknak, és nem is húsbavágó büntetés. Mert megússza a bűnt. A bíróságnak pedig módot ad arra, hogy ne a bűnnel, hanem az egyszerűbb döntéssel bíbelődjön: kihallgassa a banki ügyintézőt, akinek az oktatása gyufáról, és öngyújtóról szólt, nem pedig a banki gyújtogatás bűnéről. Így a bíró is rest lesz.

A kisértékű kérelem és hivatkozás az adós részéről, felmentést ad a valóság feltárása alól a bíróságnak, és a banknak is. Kisértékű nyerés örömét nyújtja. De nem végezzük el ezzel azt, hogy ezek a bűnözők, unokáinkkal és velünk szemben, újra és újra, ne történhessenek meg többé.

Szó nélkül hagytuk, hogy a kádár-rendszerben 5 milliárd, a valóságban hozzánk befolyt 1 milliárd USD-t a rendszerváltásig, ennek a deviza-nyilvántartása, de Ft-ra átszámítása miatt, kifizettünk a törlesztésére, mi a magyar társadalom, 12 milliárd USD-t, és Antal kormánya 21 milliárd USD tartozást kapott örökbe, tehát mi, ugyanebből az adósságból. Mennyi még az erre eső, a mostaniból?

Mégis hagytuk ezt, mert erről sem szereztünk igazi tudást. Ezért újból megcsinálják ugyanezt, de ipari  módon a lakossággal, vállalkozásokkal, és önkormányzatokkal is. A bűnözök már csak ilyenek, ha rest a gazda tanulni a múltból. Viszik a bankok, ha ilyen a gazda, és hagyja. Miközben kirabolták országunkat, termelő- és szolgáltatóiparunkat semmiért adtuk oda, ugyanezen bűnözőknek. És a hazai bűnsegédeik bűnei sem érdekelt minket. Rágtuk és rágjuk a piti bűnök és vétkek elénk dobott gumicsontjait, miközben folyton ég a házunk. És újjáépített hazánkat is rablók fosztogatják, minden újrakezdésünkkor, szüntelen.

Tags , , ,