A szintetikus deviza az adós kivédhetetlen kockázata

A bíróságok általános vélekedései a hibrid-pénztermék kereseti tényállításairól és a jogviszony értelmezéséről többnyire az alábbi megalapozatlan feltételezésen alapulnak.

„A konkrét, egyedi ügylet gazdasági céljához kapcsolódó causának, jogcímnek, motívumnak a feltüntetésére a szerződés létrejöttéhez nincs szükség, ezért a magyar kötelmi jog rendszerében többek közt a kölcsönszerződés is tipizált, ebben az értelemben jogcímhez nem kötött absztrakt jogügylet.

Ezért nincs jelentősége annak – azokat az eseteket kivéve, amikor a jogszabály, vagy a felek megállapodása szerint meghatározásra került, vagy kell hogy kerüljön – hogy mi a kölcsön célja, azt miért kéri az adós, mire használja fel. Ebből eredően a kölcsönszerződés két szerződő fele viszonylatában az is teljességgel érdektelen – jogszabályi rendelkezés és szerződési kikötés hiányában – hogy a kölcsön összegét a kölcsönadó (hitelező) milyen pénzből nyújtja, honnan teremti elő annak fedezetét, a pénzintézet azt deviza, avagy forintforrásból eredően származtatja-e.

Más kérdés, hogy a bank működésének átláthatósága, a prúdens pénzpiaci tevékenységhez kötődő előírások alapján a pénzintézetnek a kölcsön fedezetét képező forrásokat szigorú módon könyvelnie kell a forrásszerkezet követhetőségének biztosításával, melynek elmulasztása azonban nem a felek közötti jogviszonyra kiható jogkövetkezménnyel, hanem közigazgatási jellegű szankciót eredményező bankfelügyeleti intézkedések foganatosításával járhat.

Ellenkező, felperesi értelmezés mellett az adósoknak egyébként más okból hibátlan akaratnyilatkozatuk esetén is azzal kellene számolniuk, hogy a banküzem általuk át nem látható nem prúdens működése miatt szerződésük létre sem jött, avagy érvénytelen, emiatt a szolgáltatott összeg azonnali visszatérítésére kötelesek, amely nyilvánvalóan a hitelezésbiztonságot adósi oldalról aláásó, ezért abszurd jogértelmezési eredményre vezetne”

Az adósnak nem kell ismernie a banküzem, más néven a hitel számszaki és jogi feltételeit biztosítani köteles banki prudencia teljesülését. Kivéve, ha a hitel feltételének számszaki és jogi feltételei megteremtése eredményeként az adósra olyan ügyleti deviza-árfolyam kockázat keletkezik, amelyet a pénzintézet maga állít elő, és azt köteles az adósra terhelni (²⁵⁰⁄₂₀₀₀ Korm. rend). És erről az ügyleti kockázatról nem tájékoztatja az adóst a szerződés három szakaszában. Nem következik a devizaalapú Ft-hitelek esetében az adósnak az, ahogy láthatóan a bíróságoknak sem, hogy nem elegendő egy pénztermék devizaelemére való utalás a szolgáltató részéről a szolgáltatási szerződésben. Tudnia szükséges az adósnak, hogy az a devizaelem rá vonatkozó tartalma az, hogy nem csak a törlesztő részleteknek van devizaárfolyamkockázata, hanem a megfizetendő tőkének is. És a piaci devizakockázat sem árfolyamingadozás, hanem a termék ajánlásakor érvényben lévő piaci árfolyamot mérséklő csúszó leértékelési szabály hatálya alatt áll az árfolyam, és a rendelkezés eltörlése esetén, a piaci árfolyam eltérítésének időszaka előtti devizaárfolyam trend azonnal fog érvényesülni, az ügyleti kockázatokkal együtt, és a deviza azonnal eléri a devizaárfolyam valós piaci értékét, és az nem árfolyamingadozás lesz akkor, hanem a valós trend. Ez be is következett 2008. második felében, és elérte a pl. a CHF, EUR, YEN, USD azt a piaci értéket, amelyet elért volna, már a csúszó leértékelés idején. A pénzintézetek minden tájékoztatásukban ennek ellenkezőjét állították, holott tudták, hogy ez nem igaz.

A bíróságok álláspontja alapvetően téves pénzszolgáltatási kötelmi jogviszony fogalmára, mert releváns: miben állapodott meg valójában a bank és adósa… És amiben megállapodtak, a szolgáltató azt a pénzszolgáltatást nyújtja-e? A tartós jogviszony alatt a hitelt folyamatosan nyújtja a szolgáltató bank. Az valóban irreleváns az adós szempontjából, hogy a számvitel (Szám tv. ²⁵⁰⁄₂₀₀₀. Korm.r.) számlanyilvántartási szabályai szerint, a Hpt. szerinti hitelpénz-szolgáltatást a magán szerződés megkötésével induló tartós jogviszonyban, mint hitelszámla-követelést hogyan tartja fenn és követeli a pénzszolgáltató bank. Feltéve, hogy más jogviszony ebben a közpénzt előállító jogviszonyban a felek között nem jön létre. Ha a hitelből származtatott, azzal szerves, és elválaszthatatlan jogviszony kötelezettségeit is érvényesíti a bank a tartós jogviszonyban a hiteladósával szemben, az viszont már az adósra is tartozik, mert a bank a tudta és beleegyezése nélkül, nem nyújthat az adósnak ilyen hitelpénzterméket.

Ez így értelmezett teljes visszafizetendő összeget a pénzszolgáltatási szerződésnek tartalmaznia kell. Nem elegendő az, hogy a hiteltőkét és algoritmust tartalmazó képletet közöl a hitelintézet az adóssal a teljes visszafizetendő pontos összeg közlése helyett. Ha ez a pontos összeg nem közölhető, mert devizaárfolyamtól függ annak összege, akkor ezt az ügyleti kockázatot, és annak tartalmát és okát az adósnak fel kell tárni az ÁSZF-ben, és azt a jogviszonyt is, amelyből ez az ügyleti devizaárfolyam kockázat ered. Valamint azokat a körülményeket is, amelyek ezt kockázatot növelik, vagy csökkentik.

A devizaalapú Ft-hitel esetében ez azt jelenti, hogy a Ft-ban nyújtott szolgáltatás, amely csak Ft-ban teljesíthető az adós részéről, pontos összegben mekkora Ft-befizetést jelent kötelezettségként az adósnak a futamidő végéig. Ez az adósi kötelezettség devizában való nyilvántartása miatt nem lehetséges a szerződéskötés aláírásakor, mert a devizaárfolyam változását a hiteltartozás Ft összegére át kell számítania a banknak. Tehát sosem tudta egy adós, hogy ténylegesen mekkora összeget kell majd megfizetnie a futamidő végéig. Ez nem pénzpiaci árfolyamkockázat, hanem a deviza-nyilvántartású Ft-hitel ügyleti kockázata, mert ez egy ilyen pénztermék. És mert összetett jogviszonyú pénztermék, hiszen a hitelviszony forráshiányos, és ami ezt pótolja, az maga is egy kockázatos befektetési ügylet, amely biztosan devizaárfolyam drágulást idéz elő a Ft-tal szemben. És ez az árfolyamdrágulás biztos banki árfolyamnyereség, mert a ²⁵⁰⁄₂₀₀₀. Korm. rendelet 9.§. (19) bekezdése alapján kötelező a banknak az adóssal szembeni Ft-hitelkövetelését ezzel megnövelni Ft-ban. Ez a pénztermék banki követelésjogának Lex specialisa.

A szintetikus deviza pénzeszköz (mint tőkepénz-helyettesítő pénzeszköz), mint a forinthitelt ellentételező, és forráspótló befektetési ügylet. A Ft-hitel számlapénzből és szerződésből származtatott derivatíva, így ez a származtatott befektetési ügylet beágyazott a Ft-hitel-jogviszonyba. Ráadásul, szemben a klasszikus forrásokkal, ez forrásdeviza-kockázatot egyáltalán nem jelent a banknak, devizatőke hiányában, miközben az adóst a piaci árfolyamkockázatot meghaladó ügyleti kockázat terheli, amely a Ft. elleni shortolás a pénzpiacon.

Miközben a banknak semmilyen devizatőke-kockázata nincs, csak devizaárfolyam nyeresége az adóssal szemben. EZ A FORINTTAL SZEMBENI SHORTOLÁS, ez a derivatív befektetés az, amit szintetikus devizának hívunk, és amit a bankok devizaforrásnak hazudnak. És amiről a jogegységi határozat azt állítja, hogy ehhez semmi köze az adósnak

Továbbá a devizaelemre utalás nem jelzi a laikus adósnak, hogy miben különbözik a devizaforrás fedezetű és a szintetikus deviza eszköz (befektetés) fedezetű Ft-hitel. Az adósnak a devizaforrású hitel nem jelent devizatőke kockázatot, nem emelkedik a Ft-hitele összege, míg a másik esetben bizonyosan nem tudja, hogy mekkora mértékben fog emelkedni. Ahogyan akkor nem tudták az adósok, akként most még a bíróságok sem hajlandók, és nem is képesek tudomásul venni ennek a tényét. A Genil ítélet alapos ismerete esetén tudnának különbséget tenni a kétféle devizakockázat között. A devizaforrás a pénzintézet kockázata, amelyet árfolyamkockázat-kezeléssel a pénzintézet maradéktalanul tud kezelni, míg a szintetikus deviza csak az adós kivédhetetlen kockázata (erre merészeli azt állítani a magyar jogalkalmazás, hogy ez nem vizsgálandó és nem is vizsgálható?). Ezért a befektetési törvény alapján azt a pénzintézet kötelezően köteles lett volna kezelnie az adós érdekében, és nem használhatta volna ki nyeresége érdekében. Pl. forintosíthatta volna, eurósíthatta volna, ahogyan azt kiemelt VIP ügyfeleinek törvény nélkül is megtett!