Pénzszolgáltatási jogviszony

A magánjogi szerződések jogviszonyának általában szokásos értelmezése során, a jogalkotó és jogalkalmazó a szerződésből indul ki a felek jogainak, és kötelezettségeinek megítélésekor. A pénzszolgáltatási szerződések során azonban az a különleges egyedi helyzet, hogy az ilyen szerződés során hitelpénz, közpénz jön létre olyan jogi kiváltságokat élvező pénzszolgáltató (pénzügyi intézmények: hitelintézetek, és pénzelosztó pénzügyi vállalkozások) és adós között, amelyek magánjogi szerződések. De ezeknek a tárgya maga is követelésjog, és tartozáskötelezettség együttese, amelyben hitelpénz keletkezik: közpénz, Ft-hiteltőke a semmiből (a banknak előbb keletkezik követelése az adóssal szemben, mielőtt ehhez bevételi forrása lenne: „levegőpénz”-hitelszámla). És ez a számviteli kiváltság (puha jegybankpénz létrehozását lehetővé tevő jogi kiváltság), ezeknek az intézményeknek, és szolgáltatásuknak a kiváltságos megkülönböztetése, más jogalanyoktól, és szerződésektől. Szervezetük létrejöttét, szolgáltatásaikat, és azok számvitelét kiveszi a jog az általános rendelkezések (Ptk. Számviteli tv.) általános hatálya alól speciális jogszabályokkal, amelyek a pénzügyi termékek előállítóit, szerződéseit, és számvitelüket megkülönböztetik más vállalkozásoktól, szolgáltatásoktól, szolgáltatási szerződésektől, és ezek számvitelétől. Lex specialis derogat lege generali elve érvényesül a jogalkalmazók számára is. A pénzügy termék számviteli szabályai határozzák meg, hogy a hitelpénz milyen módozattal jön létre: `²⁵⁰⁄₂₀₀₀. Korm. rendelet7. A pénzszolgáltatási szerződés szolgáltatóinak jogát, kötelességét, a pénzszolgáltatási szerződés, és a pénzügyi termék követelésjogát és ezek definícióit a Hpt. határozza meg. A szerződések alakiságát, tartalmát is. Ezeket a szabályokat nem rontja a Ptk. és az Szám. tv., éppen ellenkezőleg, a speciális szabályok rontják az általános szabályokat.

A pénzszolgáltatás nem közgazdaságtan, hanem a hitelpénz létrehozása, egyedi szerződések polgári jogviszonya keretében. A pénzszolgáltatási szerződések pedig közvetlenül jegybankpénzt hoznak létre azáltal, hogy ÁSZF-ben szabályozott, pénzügyi termék értékesítését tartalmazzák. A bank jogosult eladja ezt a terméket, az adós kötelezett pedig megveszi. Követelésjog, és tartozáskötelezettség együttesének adásvétele a pénzszolgáltatási szerződés. Tehát a polgári jogviszony szerződésének tárgya követelésjogok és tartozáskötelezettségek: egy pénzügyi termék. És nem manifesztálódott tőke, hanem jogosultságok tőke követelésére, és adósi tartozáskötelezettség: számviteli nyilvántartási módozatok alapján.

A devizaalapú hitelek, a pénzviszonyok számára hozzák létre a pénztőkét követelés-számla formájában. Ma így jön létre a gazdaság számára a pénz, minden egyes egyedi hitelkérelem, és hitelnyújtáson keresztül. Ez a kereskedelmi bankok joga. Így az ilyen szerződések különlegesek, mert 1. a gazdaság számára puha jegybankpénz jön létre 2. mert ez egyedi adós kérelemre, magántőkeként jön létre, 3. mert tárgyuk nem valamely manifesztálódott árú, bankjegy, hanem pénzügyi termék: követelés jog és tartozáskötelezettség egységének adásvétele zajlik le egy szerződés által.

Tehát a jogalkalmazók számára a jogviszony tárgya különleges, és ezért a szerződés értelmezése is. Ugyanis a szerződéses jogviszony tárgya, maga is jogviszony: a pénzügyi termék típusa szerint olyan banki jog, amely alapján számlakövetelést állít elő meghatározott formában és pénznemben az adóssal szemben, és tartozáskötelezettsége az adósnak arra, hogy EZT a terméknek megfelelően fizeti vissza. Ez a pénzügyi termékjogviszony: jog, és nem közgazdaságtan. A szakági szabálya a ²⁵⁰⁄₂₀₀₀. Korm.r., a Szám. tv., a Hpt. a Tőkepiaci Tv. később a befektetési Tv. majd végül a Ptk. mint általános szabály. És ezt a jog és tartozáskötelezettséget egy bank számvitele szerint vezetett kiváltságos mérlegnyilvántartásban vezeti. És ezt adja el a bank az adósnak, aki megveszi e jog-együttest.

EZÉRT, nem a szerződés hozza létre a felek jogait, és kötelezettségeit, hanem az értékesített pénzügyi termék tartalmazza a követelésjogokat és tartozáskötelezettségeket. Ezt a bank az ÁSZF-ben teszi közzé, és a szerződés deklarálja ezen jogok adásvételét, egyben polgári jogviszony keretében, megjeleníti a követelés, és tartozás polgári jogviszonyát. A szerződés teljesülése a pénzügyi termék folyamata. Tehát nem a szerződés hozza létre a felek jogait és kötelezettségét, hanem a pénzügyi termék követelésjoga, és tartozáskötelezettsége lesz a szerződés tartalma tartós jogviszonyban: a szerződés érvényesülése, teljesülése, teljesítése.

Ezért álláspontunk szerint téves az a banki védekezés, hogy a bíróság számára irreleváns kell legyen, hogy a bank hogyan állítja elő a hitelt. Éppen az a releváns, mert ez a szerződés tárgya, ez a pénzügyi termék, hogy az adós rendelkezésére bocsátandó hitelpénz-létrehozás MÓDJA az a pénzügyi termék (pénzszolgáltatási jogviszony), amely egy bank számára követelést hoz létre a hozzáforduló adóssal szemben, aki ezzel a követeléssel szemben tartozik. A szerződés nem meghatározza a követelést, és a tartozást, a jogviszony tartalmát, más polgári jogviszonyt létrehozó szerződésekkel ellentétben. Mert a bankhitel-szerződésnek a tárgya egy pénzügyi termékben megtestesülő jogviszony, pénzt létrehozó jogviszony. A pénzügyi termék tehát az a „pénz”, amit a kereskedelmi bank, mint „puha jegybankpénzt” állít elő követelés nyilvántartásba-vétellel, az adóssal szemben. (A jegybank által a költségvetés, ritkábban a gazdaság számára előállított hitelpénzt nevezi a közgazdaságtan „kemény jegybankpénznek”.)

A pénzszolgáltatási szerződések, valamely pénzügyi termék (követelésjogok, és tartozáskötelezettségek) adásvétele szerződések által, amelyek polgári jogi jogviszonyt hoznak létre (polgári jogosultságot, és kötelezettséget) adósok, és pénzintézetek között. E szerződések sajátossága, hogy a jogviszony jogosultságai, és kötelezettségei a szerződéssel keletkeznek a felek között, de a pénzintézet CSAK azt követelheti az adóstól, és az adós CSAK azzal tartozik a pénzintézetnek, amit a pénzügyi termék szerint a pénzintézet a számvitelében nyilvántart, és nyilvántarthat. Tehát a felek jogviszonya a szerződéssel keletkezik, de a felek tartozásjoga és tartozáskötelezettsége az a pénzügyi termék, amely a hitelpénz létrehozásának valamely módja, – a szerződés is aszerint teljesül, és nem a szerződés értelmezhető szövege szerint.

Tehát a hitel nem tőke, nem manifesztálódott bankjegy, hanem banki követelésként létező számlapénz. Az adós tartozása pedig számla-tartozás kötelezettség, és nem manifesztálódott bankjegytartozás. Amikor szerződést kötnek a felek, erről a követelésjogról, és tartozáskötelezettségről kötnek szerződést, amely a hitelpénz létrejöttének MÓDJÁRÓL szól. EZ a szerződés tárgya, mert adott pénzügyi termékben rögzített követelésjog és tartozáskötelezettség határozza meg, hogy a bank a valóságban mit ad el, és az adós mit vesz meg, a hiteltőkéjét a bank MELYIK MÓDOZATTAL állítja elő: mert ennek megfelelően fog tartozni a banknak, ha a szerződést aláírja. Mert a bank ezt fogja érvényesíteni

Ezért EZ a valóság a releváns, nem pedig az, hogy a szerződés milyen értelmezést adhat, tesz lehetővé a jogalkalmazónak. A szerződés szövege annyiban releváns, hogy a bank követelésjogának az érvényesítése a tartós jogviszonyban, és az adóssal szembeni tartozáskötelezettség az ÁSZF-ben rögzített pénzügyi termékleírásból, és a szerződés szövegéből kiolvasható-e? DE ehhez szükséges feltárni a tartósjogviszony valós tartalmát, mert a szerződéssel kezdődő pénzszolgáltatási jogviszony, mint banki követelés, a hitelpénz szolgáltatása, az adóssal szemben a szerződéssel nem befejeződik, hanem elkezdődik. A bank csak azt követelheti, amit a szakági jogszabály alapján (250/2000. Korm. rendelet) nyilvántarthat követelésként az adóssal szemben. A bank pedig folyamatosan fenntartja ezt a hiteltőkét, számlapénz(követelés) formájában. Ezért a szerződés folytonos folyamat, amely hitelszámla-tőke, és devizatőke számlanyilvántartás közötti átszámító folyamat, maga a pénzszolgáltatás egy pénzügyi termékben: a devizaalapú, eszközoldali szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel, az adóssal szembeni folyamatos hitelpénzteremtés: EGYIK MÓDJA. A devizaforrású Ft-hitel EGY MÁSIK MÓDOZAT. Ezért az előbbinek, és az utóbbinak más-más a jogkövetkezménye. Az adóssal szembeni követelésjog, és a tartozáskötelezettség különbözik. Miközben az aláírt szerződés e kétféle pénzügyi terméknél csak egyetlen tartalomban különbözik: a devizaforrású hitel nem devizanyilvántartású, és nem a ²⁵⁰⁄₂₀₀₀. Korm. r. 9.§.(19)bek alapján követeli a bank. A devizanyilvántartásút azonban ennek a jogszabálynak az alapján követeli a bank. (Ezt is csak 2008. január 1-től legálisan.) És ez a követelésjog csak a bank könyveiből, számla-forgalmából állapítható meg egy egyedi szerződésre vonatkozóan. Az adós azt állítja, hogy ez a pénzügyi termékbeli, a bank által nyilvántartott, és szüntelenül számlaforgalomban megújított követelés, vele szemben, a szerződésből nem levezethető, ezért erre szerződési akarata nem volt.

Ezért a devizanyilvántartás nem lerovó pénznem meghatározás, még látszólag sem, hanem Ft-hiteltőke előállítási módozat.És ennek a módozatnak tartalma devizaforrás hiányában végzett, devizanyilvántartással végzett befektetés. Amely meghatározza a jogviszony tartalmát, és valóságát. Szemben a szerződés szövegének lehetséges értelmezéseivel. A szerződés szövege annyiban releváns, hogy a bank pénzt állít elő, egy pénzszolgáltatási polgári jogviszony keretében, amit a szerződés létrehoz: vagyis követelést. De azt, hogy az adós hogyan tartozik, és mivel, azt a banki pénzelőállítás módja határozza meg, mert a bank ezt tartja nyilván a könyveiben. A bank ezt, és csakis ezt értékesíti a szerződés által. Tehát ez a polgári jogi jogviszony tartalma is egy szerződésben. És ez releváns.