Az előző részben leírtuk, hogy a pénzintézetek és adósok között létrejövő pénzszolgáltatási szerződések, nem csupán pénzeszköz juttatását teszik lehetővé az adós számára, hanem hitelpénz-tőke, közpénz létrehozásának a magánjogi szerződés keretében történő létrehozásához is elengedhetetlen, a hitelintézet számára. Vagyis az a fogyasztói igény, hogy az adós pénzeszközt kér egy pénzintézettől, az ad lehetőséget arra, hogy egy hitelintézet a semmiből hitel-számlapénz formájában közpénzt hozzon létre. Olyan tőkeként funkcionáló számlapénzt, amely az adóssal szembeni követelésjog nyilvántartásával, a számvitel szabályai szerint, mint követeléspénz jelenik meg a banküzem könyvelésében.

I. A makacs tények A honlapon a mesénk közlését a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról felfüggesztettük. No nem véglegesen Csak most a mesélés időszaka helyett, másféle feladataink vannak. Három részben szókimondóbbak leszünk: a makacs tényekről, a jogalkotásról, és a jogalkalmazásról. Különösen az utóbbiak aktív, de lekicsinylő megjegyzései miatt. A tényekkel a bankoknak üzenünk elsősorban. A jogalkotásnak majd a következő II. részben, miként, és miért írták át az anyagi, és eljárásjogot a banklobbi kedvére gyevi törvényeikkel.

És még a misztérium előtt hangzott el… „Menj, és tedd, amit akarsz!” És a hitszegő átadta egy templom katonáinak… Akik átadták a főpapnak… Aki átadta egy templom bíráinak… Akik átadták a helytartónak… Aki átadta a katonáinak… Akik átadták a helytartónak… Aki átadta egy népnek… Akik átadták a helytartónak… Aki, egy néppel, együtt átadta a bitónak… Amely átadta a keresztnek… Ahol… Átadta a testet öltött Ige és Igazság Lelkét az Egy Mindenségnek.

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…  VI. Levonás Csak emlékezzünk, volt dél, és lett dél, és lett déli ebéd, amikor az atyafi, a Pultos, no meg az atyafi asszonkája együtt költötték el bankón vett élelmüket. Erre nem is vesztegetnénk szót, mesénk folytatásában, ha nem lett volna sok hír, esemény, ami történt ennek utána. Mert hogy az ebéd után, a Pultosnak elege lett, és nem mene többé vissza a bankba.

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek… V. Levonás 2.5. És lett dél, ezért folytatása a Mesének. Miért, nem csak esti mese van, ez déli mese, no. És beméne az egyszeri magyar az ő asszonkájával az bankba, és találkozának, egy addig nem is látott Pultossal. Nála aláírták az szerződéseket, elmentek a Közjegyző asztalához es, és így volt. Pár napra rá megkapták az 1 millió Ft-ot, ahogy ígértetett, éppen idejében, mert mentek világra hozni, segíteni az kicsi magyart.

Kisértékű és rövidtávú pernyerések azok olyanok, amelyeket kisértékű, és jelentéktelen vétkekkel nyerünk a bankok elleni „devizás” perekben. Mert a bankok mérhetetlen bűneit ezek is elleplezik, és jelentéktelenítik. És az ilyen pernyerések, a pillanatnyi „örömünk” megélésén túl, nem biztos, hogy nyerések maradnak másodfokon, a felsőbb bíróságokon, sőt az EU bíróságai előtt is. Pedig a mi igazságszolgáltatási rendszerünk odáig tart már… És minden döntési szinten a banki bűnök elítélése az egyetlen esély arra, hogy megfizessenek a gazságukért, és soha többé (az államunk devizanyilvántartású, még kézműves, eladósítása a kádári rendszer óta, betetőzve a mostani hasonló, de ipari állam- és lakossági, és közösségi eladósításunkig) meg ne merészeljék tenni újból, e hazában.

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek… IV. Levonás Folytatjuk mesénket a Világ minden pénzéről és az jó atyánknak fiáról… 2.4. Történt pedig, hogy az egyszeri magyar visszament az korcsmába egy reggelen, mert bekérette a Tőketulajdonos, valami jóféle engesztelő ajánlattal, ő meg hívatta a Pultossal az irodából, az svájci-csokiosztó uraságot. De az éppen nem volt ott, de meghagyta az Pultosnak, ki tanult ember vala, hogy mindenről tájékoztassa a svájci terméket illetően az egyszeri magyarit, amit csak meghagyott neki mondandóul, azt mit kérdez az atyafi, válaszolja mög.

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek… III. Levonás 2.3. Későre jár, ezért folytatjuk mesénket arról, húúú, de mennyire „nemtartozunk”, és miért nem, EZEKNEK… Most a kocsmáros által nyújtott deviza-kölcsönről fogunk mesét mondani, amely devizakölcsön is meg nem is, van benne deviza, meg nem is, kölcsön is meg nem is, hitel is meg nem is. De gyalázatos egy Sárkány-végtermék.

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek… II. Levonás Ott tartottunk mesélő kedvünkben a múltkorában, hogy dél vót, mire a szegény magyar hozzájutott a reggeli pályinkájához az korcsmában. Aki nem olvasta e történet elejit, az nem a mi hibánk, keresse meg, oszt okuljék… Tehát, az szegény szomjas atyafinak delet kongattak már, korgott is a gyomra, mire megitta a délre való reggeli pályinkáját, az korcsomában, de ezért, kicsinyt keserűen.

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek… I. Levonás Történt, hogy az egyszeri magyar bement reggel a kocsmába, nem másba, és egy pohár pályinkát szeretett volna inni, mert ezt kívánta a fogyasztói szervezete… De pénze nem volt, mert azt beosztották neki mások, mindenek előtt azok, akik afrikai bért adtak neki, de európai áron mérték ki a háza árát, ipari étkeit, és egészsége árát es, no meg az energiát is, köztük azt a pohár pályinkát es, amit éppen megkívánt az szervezete egy reggelen es… (Épített volna ő házat es, de nem volt szabad kis kertje agyagjából, vályogból.