Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – VI. levonás
Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –
mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…
VI. Levonás
Csak emlékezzünk, volt dél, és lett dél, és lett déli ebéd, amikor az atyafi, a Pultos, no meg az atyafi asszonkája együtt költötték el bankón vett élelmüket. Erre nem is vesztegetnénk szót, mesénk folytatásában, ha nem lett volna sok hír, esemény, ami történt ennek utána. Mert hogy az ebéd után, a Pultosnak elege lett, és nem mene többé vissza a bankba. Elege lett belőle, hogy rászedték, és rászedésben is közreműködött. Inkább vált az igazság lámpásává, és hozott fényt a hitelpénz és az kártevések történéseinek elmesélésével az Földre. És még annál is több világosságot, és mesélni kezdett az atyafinak mindarról, amit már tudott.
— Tudják, amit tudok az veszélyes. Ha nem lenne, mindenki ismerné, amit mondani fogok. A hitelpénz hatalom. De a szintetikus hitelpénz az korlátlan hatalom…
És mesélt erről… De most nem fogjuk még ezt elmondani, milyen is a szintetikus deviza, és milyen az ezzel ellentételezett Ft-hitel… Majd később, a következő fejezetben. Jusson oda is valami, mert majd másfél évig úgy sem történt semmi a nagy bajunkban, csak várakozás. És az atyafi várt az asszonkával, két gyermekével együtt, hátha kisüt az Isten Napja erre a nyomorult világra es. És a Jogalkotó megszabadítja a setétségtől a nép világát. De a Jogalkotó nem Isten, az is csak ember. Nemhogy a Napot, de a Hold világát is nehezen hozta az atyafi szép hazájának ege fölé.
És egyébként is, mesélt még sok mindent is a Pultos… Amitől az atyafi igazságkereső hajlama is előjött. Úgy gondolta, hogy amit hallott, el kell vinnie a Bírák színe elé. Nem is akarta másnak elmesélni igazságát addig, míg meg nem próbálja a hallott valóságot a Bírák színe előtt, amit a Pultos mondott neki,… Hanem csalatkozott, majd másfél év szünet jött közbe az első tárgyalás után… Mert hát sokan gondolták, hogy valami nincs rendben a banki devizahitelek ügyében. És a Bírák színe előtt is sok furcsaság és tehetetlenkedés történt, hallotta. És a Jogalkotó is közbeszólt. Újraírta a játékszabályokat, újra a szerződéseket, amivel sem az asszonya, sem az atyafi nem volt megelégedve. Bár tudta, valahogy az országnak jól jön ki, de valahogy az atyafinak mégsem. És a banknak is jól jön ki a változás, de valahogy az atyafi családjának mégsem. És inog az lakásban való maradás is. No tehát… Előbb az első tárgyalás meséje most. Aztán a szintetikus devizáé, azután a gyevi törvényekrűl, majd második tárgyalás meséje gyün. Azután írások a falon, amit emberek róttak keservükben, s örömükben a kocsma, a bank, és fegyház falára, kívül, s belül az utókornak intelemül. Jó lesz-e, vagy sem. Tíz rész, tíz levonás, tíz rovás lesz ennek a mesének összessége, meglátjátok. Tíz, mint Isten parancsolata. A mese igaz. Így van ez. Hát halljátok, olvassátok a váratott hatodikat.
3.1 Az atyafi feladta kereső levelét a Világtalan Bíróságnak. Illő öltözetben megjelent az Igazság Mindenkitől Független Templomában, és leült abban a teremben, ahova beidézték, a Bíró jobb keze felől, míg bal keze felöl ült a Korcsmáros és a Tőketulajdonos. Középen a hivatása szerint vak, de nem süket Világtalan Bíró, Jusztitia papja aki csak az Ember törvényeinek, és saját lelkiismerete szerint való meggyőződésének van alávetve. Az kinek legnagyobb boldogsága, nem a pénz, mely balról vagy akár jobbról sem csörgetheti, zizegtetheti a zsebeit, mert úgy sem látná nem lenne-e hamis, vagy mekkora is lenne a Júdás-pénz, bankjegy… Hanem az Ő öröme az, hogy az érveket, bizonyítékokat a szíve felöl bal kezében kitartott mérlege tányérjaiba gyűjtse kétfelől, mindenkinek a maga oldalán, jobbról es, balról es. És ha már megvan a megmérettetés, súlyuk, relevanciájuk szerint, hivatása szerint megítélje ezeket, és ítéletet mondjon, merre lendült ki a mérleg nyelve, és hatalma kardjával rámutasson arra a jogkeresőre, igazságkeresőre pártatlanul, akinek igazság vagyon a perben. Hogy nyugodt legyen az álma fedhetetlenül, mert ez az Igazság Papjának legfőbb boldogsága, ezért szentsége neki az igazság, és az jogos döntés. Hogy ne legyen kétség a személyeket illető vakságában, a felek jogegyenlőségében, szemét mindenkor kendő fedi, ne tudja kiknek ítél, csak az Igazságnak ítéljen, mely rendjének legfőbb szentsége, szimbolikus vakságában.
(Mondják, sokat rontott az idő ezen a spirituális renden. Már nem az Igazság a legfőbb szentség, hanem a Jog. Hiába tanította nekik Prof. József Attila valamikor, hogy „az igazat mond, ne csak a valódit”, mert az igazságot tudhatod, de a valóság annyiféle, és ennek az annyifélének a szentsége a Jog. Nem hallgattak rá! És az ősi kendő is gyakran jumurdzsákosra sikeredik, gyakran csak a szegény ember felé takarja éleslátó szemét a Jog Papjának, másik sasoló szeme azt nézi, ki kutyájának kölke a ValakImásikaPerben (VIP), akinek különleges figyelem, babonás tisztelet kijár a Hivatás-rend részéről. Egy másik meséből eredendő, az így alkalmazott, sőt eleve erre alkotott törvényt GYEVI törvénynek, az ilyen pört Gyevi pernek, és az ilyen jogi papot Gyevi Bírónak nevezi az Istenadta Nép, nem hivatalosan… Az ilyen tiltott véleményt büntetik, összeesküvés elméletnek bélyegzik meg, a vélemény valóságát tagadják a hatalom és a rend birtokosai, terjesztőjét paranoiásnak bélyegzik meg, és máglyán elégetik szimbolikusan, vagy valóságosan. Ezért aztán, ilyen vélemény nincs is, és ha van akkor sincs!) Az atyafi, tisztellettel felállva a tekintélynek, így szólott a középen ülőhöz.
— Tisztelt Világtalan Bíróság! Te Igazságnak Papja, ki nem látod ki áll előtted, nem nézed mi vérből való, ki igazságot kér tőled, hallgasd meg kérem, igazságkereső kérelmemet, mert becsaptak engem. Úgy kezdődött, hogy egy reggel bementem a kocsmába pályinkát inni, de nem volt rá való garasom sem…
— Tehát nem tagadod, hogy te vagy a hibás? – kérdezte a Világtalan. Magadnak kerested a bajt, iszákos vagy, inni akartál dolog helyett, megtakarítani sem tudsz, és felelőtlen módon, egy fillér nélkül akartál fogyasztani, ingyen pálinkát! Pediglen ingyen ebéd sincs! Ingyen pálinka pedig, az sincs, amiért meg sem dolgoztál! Egyébként is ne tegezz! Megszólításom, Tisztelt Bíróság!
— Tisztelt Bíróság! Nem a magam bűnei miatt jöttem ide Világtalan színük elé igazságért. Azokért a bűnökért sem, amelyek miatt európai költségek közepette, éhmagyar bért fizetnek a munkámért, miközben többet dolgozom, mint más európai. Mondják pedig, eszesebb is vagyok másoknál. Azokért a bűnökért sem kérem az Ön igazságosztó hatalma pártatlan mérlegének használatát, drága illeték költségen, és elfogulatlan kardja élét sem azért fenem szavaimmal, hogy elrabolt földjeim, termelőeszközeim, és termelőerőim pöröljem vissza, a haza nevében. Azért sem, hogy mindennapi kifosztásom és megnyúzatásom miatt, kártérítést kérjek hazaáruló gazemberektől és ostobáktól, szemforgató farizeusoktól, és kalmároktól. Kiket az Ön gazdáinak Kopói sosem üldöztek, de kiket Ön már előre felmentett e bűnök alól, az „Így Szoktuk” törvény alapján.
Én az „Így Szoktuk” törvény megszegése miatt jöttem igazságot keresni, amit kereső levelemben be is nyújtottam, 67 egész oldalon, és majd annyi bizonyítékkal. Mert a Korcs-máros, és a Tőketulajdonos hungarikumként úgy fosztott ki engem, egy pohár pálinkaivásom ürügyén, és felhasználásával, ahogyan az „Így Szoktuk” törvény sem teszi ezt lehetővé nekik, és a velük kötött megállapodásból sem lehet ezt a kifosztást levezetni. Márpedig az „kifosztó törvény” mellett, a Fogyasztóvédelmi Törvény alapelve IS az, hogy akit az „Így Szoktuk” szerint fosztanak ki, az tűrni köteles, de ha azt megszegi a kifosztó szolgáltató Korcsmáros, vagy Tőketulajdonos, akkor engem, a fogyasztót, velük szemben is meg kell védenie a Világtalan Bíróságnak, a törvény megszegése, és a Fogyasztóvédelmi Törvény alapján, egy Fogyasztóvédelmi Perben.. Ezért MINDEN ILYEN per, fogyasztóvédelmi per is. Mert írva vagyon, hogy ezeknek a gazembereknek engem való kifosztása, és másoké is, csak akkor vala törvényes, ha az „Így Szoktuk” törvény minden betűje betartatik, amikor nekem pénzügyi terméket adnak el: az Kocsmai Kölcsön Sárkányt, vagy a Semmibőljött Hitel Sárkányt. Mert ha ezen Szokástörvény megszegődik, akkor a Kifosztás Egyetemes Világrendjének (a továbbiakban röviden KEV) alapja sérülne meg: az TŐKE alapja. Mert az Tőke alapja a fogyasztás, a fogyasztás alapja az munkával megtermelt bér, és az munkálkodó pedig én, és a velem egy rendben lévők sokasága. Akiket van kegyes a Korcsmáros és a Tőketulajdonosok bandája kifosztani, az „Így Szoktuk” alapján kifosztani éhbérünkből, fogyasztás által. Mert Mi élő Emberek vagyunk, akiknek fogyasztani, lakni házban muszáj. És a Törvény attól védi meg a kocsmárosokat és tőketulajdonosokat, hogy kiegyenesített kaszáinkkal ki ne forgassuk beleiket, meg ne botozzuk őket a sok aljasságukért, botozásért. Vagyis, hogy nyugton maradjunk a Kifosztás Egyetemes Világrendjében, abba belenyugodjunk.
De ha a Sárkány-termékeket a jogszabályokat megsértve értékesítették, akkor miért tartsuk vissza magunkat a kibelezésüktől? Két oka van, hogy dühünkben nem levénk (még) gyilkosaik, Tisztelt Világtalan! Az egyik ok az, hogy Mi nem vagyunk olyanok, mint ők, mi áldozatok vagyunk, és nem jogsértők, Mi még az ő törvényeiket sem szegjük meg. És Mi nem vagyunk gyilkosok sem. Ha gyilkolunk, inkább magunkat öljük meg. Azt es hiába valón. A másik ok az, hogy elhisszük az Igazság Papi Rendjéről, hogy kérhetjük ez Rend tagjától, Öntől, annak megállapítását, hogy az ilyen gyalázatos Sárkány-termék-értékesítés, szerződés által, nem lehet egyező és közös akaratból való, a szolgáltató és fogyasztó adós között, tehát az ilyen szerződés létre sem jön. A jogellenes termékértékesítés pedig annyira jogszabálysértő, hogy semmis lenne, ha létre is jönne az szerződés.
Tudom én, hogy nem engem véd ez a szabály, mégis „Fogyasztóvédelmi Törvénynek” nevezik, hanem a KEV törvényesített rendjét oltalmazzák (Isten villámai sújtsanak le a kifosztás törvényeinek alkotóira). Én mégis tiszteletben tartom a Kifosztás Törvényeit, mert legalább írás, regula az önkénnyel szemben, és jogot ad nekem, hogy a Jogállam Törvény alapján igazságot kérjek, követeljek a Kifosztóimmal szemben, egyedi ügyemben, a Perjátszma Szabálykönyv szerint, velük a törvény előtt egyenlőségben, ha a rájuk vonatkozó kifosztó regulákat is megszegik kalmárságukkal. Tanultam, hogy az Így Szoktuk Törvény valóság, az „Így Szoktuk Kódex” minden törvénye is. De azt is megtanultam, hogy a Jogállam Törvény a Perjátszma Törvénnyel együtt CSAK alamizsna, nekünk szegényeknek, hogy az alamizsnáért cserébe, ne aprítsuk darabokra ezeket a férgeket, és a kifosztás törvényeit. Mi meglennénk nélkülük a MI Rendünkben, ők sohasem, semmikor nélkülünk. És ha nem lenne ez az alamizsna sem, akkor nem lenne jogállam sem, hazánk, házaink álladalma. És akkor az Isten irgalmazzon a kifosztók lelkének! És nekünk is, mert akkor kő kövön nem maradna dühünktől.
Tisztelt Világtalan! Mert minket ők, a Korcs-máros és a Tőketulajdonos, a nekik tetsző törvényeik ellenére is, mégis megcsaltak.
Ezért a magam bűneit én feltárom asszonyomnak, családomnak, gyerekeimnek, és Istenemnek, irgalmat kérve. De vádolom csalóinkat, csalóimat a saját, kifosztásunkra hozott törvényeik alapján, és az illuzionista Jogállam Törvény és Perjátszma alapján azzal, hogy megszegték a Kifosztás – rájuk is vonatkozó – Törvényeit! Ezért a szerződéseink nem jöttek létre, egyező, és kölcsönös akarattal.
— Látom bugris – szólt a bíró –, azt hiszed kitanultad a törvényhozó-, és alkalmazó mesterséget, és nyelved is felvágtad, szép dallamokért, de hiába! Azt hiszed, írástudó vagy a farizeusok templomában? Először is csak a magad nevében beszélj! Nincs Mi, csak te vagy, egyedül és magad. Ne oktass a törvényekre, mert sért! Joggal való visszaélés, hogy 100 oldalt akarsz velem elolvastatni! Ami kérés nem fér el egy söralátéten, az biztosan alaptalan, hiszen minden jog a törvények milliónyi betűjében már írva vagyon. Igaz ezeket magam sem tudom mind, de legalább tudok bennük keresni, és nekem felhatalmazásom is van erre, neked nincs! Azért felmérhetetlen szövegek ezek, hogy te ne is értsd meg. Honnan veszed a bátorságot, hogy értelmezni, ismerni merészeled, és azt mered állítani, hogy te ezeket valóban érted, és valóban ismered, amikor én sem!…
— Olvastam Tisztelt Bíróság, a Lúdas Matyit, kötelező olvasmány volt, és világot es láttam, okosodtam. Mert kifosztókat: korcsmárosokat, és tőketulajdonosokat, és fullajtárjaikat faggattam ki mindenről, a legapróbb részletekig, hogyan szegtek törvényt anélkül, hogy látszana első pillantásra. És a nyilvánosság egyetemekre jártam, tanulni a jogot, hogy összehasonlítsam azt azzal, amit a kifosztók elmondtak nekem. Azért, hogy rájöjjek, miért nem látszik, hogy csaltak, jogot sértettek, és tudjam, hogy melyik jogszabályokat sértették meg, még ha nyilvánvaló is, és mégsem látszik. És hogy elmondjam Önnek, Világtalan, mert Ön sem tudja, ebben biztos vagyok. Ön bejárta a jogtudomány grádicsait, de nem járta be azt a tanulást, amire én kényszerültem, vándorlásaim alatt. Ön nem tanulta meg, hogy ezek mit tettek, mire képesek, és mit lepleznek el, és hogyan a szemünk elől. Megtanultam, hogy két vége van a botnak, és ezen döbrögista fegyverrel kell visszaütni a botozás fájdalmát, a csalók fegyverével, bottal botért, és nem is egyszer, de háromszor… És most ez a bot kezemben, az ő fegyverük, a maguk számára alkotott törvényük, amit kalmár lendületükben, móhó haszonszerzésükben megszegtek, megfarigcsáltak, hogy nekünk jobban fájjon minden ütés…
— Elég!!! Csendet! Ne vágj a szavamba! És ne prédikálj, te lázító! Akkor beszélj, ha szót kapsz, és úgy, hogy én is értsem! A mindennapi tapasztalatokat meghaladó hülyeségeket írsz kereső leveledben, hírhedett latrok elektronikus könyvéből szeded ostobaságaidat, állítva másokkal, hogy „nemtartuzunk húúúúúú”! Majd én mondom meg, hogy tartozol-e, vagy sem, de megittad azt a pálinkát, tehát biztosan tartozol, szerinted mennyivel?
— Tisztelt Világtalan! Megállapodás alapján semmivel. Aszerint, ahogy írtam a kereső levélben annyival tartozom, amennyi a pálinka ára, de nem a megállapodás alapján. De a csaló gazemberek sokkal többel nekem, mint amennyivel én tartozom nekik. és ez így van minden más esetben a falunkban, mert minden falulakost egyként csaptak be, egyként fosztottak ki, még azokat is, akik nem is szerződtek velük. Sőt, minden Kifosztó így járt el a Sárkány-termékek értékesítésekor, minden korcsmában és bankban, minden ilyen szerződés által. Ezért amit a Sárkányokról mondok, az minden egyedi szerződésre is igaz. Amit a Kifosztókkal kötött ilyen Sárkány-megállapodásokról mondok, azt minden kifosztóról, és szerződésről is mondom. Nincs kivétel: bűnszervezet, bűnbanda tagja mindegyik! Kopóknak lett volna már kötelessége ezeket darabokra tépni. És Önnek is kötelessége, Tisztelt Világtalan, a Kopókat rájuk uszítani, nehogy bűnsegédje legyen hazánk kifosztó férgeinek!
— Elég! Nem tűröm, hogy kioktass, hogy becsméreld a kocsmárosokat és tőketulajdonosokat, akik az ország gazdaságának nélkülözhetetlenek, és hivatásuk is a szakértelem és tisztesség! A kérdésre válaszolj pimasz! És ne általában, keresztes pókok világhálójáról szedett általános maszlaggal. Konkrét kérdésre, konkrét választ!
— Tisztelt Világtalan! A kereső levelemben leírtam minden kérdésre a választ, jó előre, amiket fel sem tett még, azokra is. Mert tudom jól, nemhogy a Két Sárkányt, de két gazdájuk, a Korcs-máros és a Tőketulajdonos személyét, tetteiknek valóságát sem ismeri. Nemhogy kereső levelem olvasása, értése legalább látható lenne, a szemeit takaró kendőn át, a világtalan szemeiben…
— Cseeeeeendet! Legjobb, ha megkérdezem a Legfelsőbb Világtalant, mert túl sok mostanában, a hozzád hasonló felkent Lúdas Mátyás. Felfüggesztem addig is valamennyi destruáló, lázító pört, mert nem fogok bírni veletek!
Csendben a sarokban, egy kifogástalan külsejű Jogalkotó, azt gondolta közben magában, ebből baj lesz… El is határozta visszamenőleg átírja az Így Szoktuk-at, a Perjátszmá-t, leül a Csalók Szövetségével tárgyalni, a Lúdas Matyikkal is kezd valamit, hátha az Új Gyevi törvényekkel, kiengesztelheti a Csalók Internacionáléját, az Európai Szovjetet, és még itthon is Nádor maradhat… Szóval elmegy a falig. Ott állt az egyszeri magyarral, aki éppen pössentet a falra, s az Jogalkotó es… Mindketten megpihentek, és mindketten nézték a sárgálló ábrákat a falon, megpróbálták kiolvasni belőlük a jövőt… Aztán ment ki-ki a maga dolgára, a kisdolog után.
A mesének vége, aludjatok vazze! Álmodjatok! A mesében az igazság, azért mégse nincs ezzel vége, vicceltem. No meg ez egy beavató mese, igazi magyar, magyarokról, tanulságnak is, katarzisnak is köll lennie benne. De hol van az még… Tehát legközelebb a szintetikus tőkéről, aztán a Gyevi Törvényekről, majd a Nagy Perről mesélek nektek. És a tanulságokról is valamicskét… Na majd akkor lesz vége ennek a mesének… Folyt.köv. De ne feledjétek!