Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – II. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

 II. Levonás

Ott tartottunk mesélő kedvünkben a múltkorában, hogy dél vót, mire a szegény magyar hozzájutott a reggeli pályinkájához az korcsmában. Aki nem olvasta e történet elejit, az nem a mi hibánk, keresse meg, oszt okuljék… Tehát, az szegény szomjas atyafinak delet kongattak már, korgott is a gyomra, mire megitta a délre való reggeli pályinkáját, az korcsomában, de ezért, kicsinyt keserűen.

2.1       Aztán még keserűbb lett. Gondolta, kellet a francnak ez a pálinka, inkább itta volna kecskéje tejét reggelinek. Mert így se reggelije nem vót, se ebédje, a családdal sem vót, de munkában sem vót, most dolgozhat vasárnap is. Mert amit a pályinka megivásáért, a hörpintés után hallott, azt napokban is nehéz leírni, mennyi pénzt kell majd keresnie, ha lesz egyáltalán ennyi munkája, kevés pénzért. Ugyanis kijött a tulajdonos számolni a korcsmárossal, a tisztábban látás végett. Oszt az egyszeri magyar csak hüledezve hallgatta, míg hallgathatta, de már kíváncsi vót.

Hogyaszondja a tulajdonos:

— Te korcsmáros, egyeztessünk! Mindkettőnk füzetében ugyanaz a tartozás van felírva. Nálad tartozásként nekem, nálam pedig követelésként tőled. Ezzel adtam én 1000 Ft tőkét neked, amit én is ugyanígy szereztem. A beírásainkkal ezt a rendelkezésedre is bocsátottam, alá is írtuk.

— Igen, nagyságos uram – mondta a korcsmáros, de azután már csak hallgatott a mondandója végén, az oktatást figyelve –, és be is tettem a kölcsönt a pénztáramba, ennek a jó magyarnak adott pályinka fejébe. Így már a fogyasztó is tartozik kocsmahivatalnak ugyanannyival, mint amennyit én kaptam, az 1000 Ft-tal, és a 10 % kamattal, 10 hónap alatt.

— Te nagyon hülye vagy kocsmáros, én neked kölcsön nem adtam, hitelt adtam, azzal tartozol, a tőkével, mert tőkéssé tettelek, a te saját tőkédet adtam neked oda a füzetbe írással, te azzal tartozol a füzeted szerint. És mert vállaltad, hogy EZT fizeted meg, EZT MEGFIZETED részletekben. Meg hoztál nekem az iszákostól kétszer annyi értékű jelzálog-kötelezvényt – és már csak súgta a többit korcsmáros fülébe – amit én el is adtam a pénztáram tisztaságáért 1000 Ft-ért. Meg még 1000-ért, mert nekem is élnem kell valamiből. A füzetbejegyzésért, a füzetbejegyzéssel létrehozott tőkéd miatt adtam oda neked, a tőkéd  összegének megfelelő összegű bankjegyet, az 1000-Ft-ost. TE ezt adtad kölcsönbe a mahgyarnak, de én nem ezt kérem vissza tőled, hanem ami a füzetben van. Látom barom, nem érted, pedig üzlettársak vagyunk. Gyere be az irodába, elmagyarázom, mert ez nem tartozik senki másra…

(Így is lett. A tulajdonos azt mondta a korcsmárosnak, de már az irodában, hogy az atyafi meg ne tudja, hogy én most adtam neked 1000 Ft tőkét a semmiből, ami hasznot hajtó pénzt jelent nekem, a tőkepénzesnek. Te már most tartozol nekem, hiszen ezt bocsátottam a rendelkezésedre, nem a rongyos bankjegyet. Minden pillanatban tartozol nekem, nem csak MAJD ÉS 10 hónap múlva. Minden pillanatban, 10 hónapon át követelem, és te minden pillanatban tartozol nekem ezzel a tőkével 10 hónapig, mert tartozásodként nálad van az én követelésem, a füzeteink szerint. Ezért minden pillanatban tartozol ezzel és a kamataival. Azzal a kamattal is, amit 10 hónapig, 10 hónapon át vagy még nem kapok, vagy még nem kaptam meg. Ezért minden pillanatra számítottan, nem csak a tőkével, de minden ki nem fizetett kamattal is tartozol, amit még nem fizettél meg. Ezért kamatos kamattal tartozol, és a fáradságomért költségekkel is. És ha elmaradsz egy hónappal, azt én meghitelezem neked 30 % kamatra, az ÁSZF-ünk szerint, és azt is hozzácsapom a tartozásodhoz. Tehát a 10. hónap végéig legalább 2000 Ft-tal tartozol, ha nem lesz késedelmed. Ha lesz, még többel. Mert a késedelmi kamatot is tőkésítem hozzá. Előre pedig nem törlesztheted, mert a kamatot 10 hónapra így is ki kell fizetned, még ha a tőkét ki is fizetnéd. És előbb a költségeimet (telefon, miegyéb), aztán a kamatot törleszted, és csak ezután a tőkét. A többi a te dolgod…)

A kocsmáros a hallottakról nem beszélt az egyszeri magyarnak. És azt mondta neki, egy hónap múlva jöjjön az első havi törlesztéssel. Így is lett.

Hozta is böcsülettel, egy hónap elteltével a korcsmárosnak a 110 Ft-ot. De az mérges lett. És elmagyarázta az egyszeri falubelinek, hogy 210 Ft a törlesztés. Igen sajnálta a szegény magyar, hogy jelzálog van a baltáján, mert nyomban a fejébe állította vóna a kimérőnek. De csak azt kérdezte, hogy jött ez ki?

A korcsmáros elmondta, hogy az úgy volt, hogy ő refinanszíroztatta (hitelből, mert neki az a forrása) az 1000 Ft bankjegyet, amit bevételezett az üzleti ládikába pénzeszköznek, majd odaadta abból kölcsönbe a fogyasztónak, aki kifizette a kocsmának pénztárába pályinkáért, ahogyan azt látta is akkor.

— Látta a görcs! Hogy lett 2000 az 1000-bűl? – felelte az magyari ivó. Mikor én 1000 Ft kölcsönt kaptam 10 % kamatra? Mög vagy húzatva te kalmárszellem?

— Úgy testvér, hogy én hitelből, hiteltőkéből szereztem az 1000 Ft bankjegyet, amit elittál. És ki van írva a polcon, hogy „van hitel” a jó magyarnak, nem az van kiírva, hogy „van pálinkatérítés, kölcsönbe”. És mindennek a módinak, van ÁSZF-je itt van a pult alatt, és elolvasható neked is bármikor, van vagy 200 oldal, és benne vagyon, hogy refinanszírozó hitelből adtam a kölcsönt. És a hitel 2000 Ft-ra jön ki nekem a végén. Ezzel én is tartozok a tőketulajdonosnak. Ezért te 200 Ft-tal tartozol, meg még 10 Ft-tal havonta, mert nekem is élnem kell valamiből. Ez utóbbi megegyezik a bankjegy havi kamatával, amit tisztességesnek tartottál…

— Anyád nesirasson – ordított a jó magyar – testvéred a sátán! Tőke, miféle tőke, mindjárt téged döntelek meg. Kölcsön adtál 1000-et, amióta világ a világ, a kölcsönért a kölcsön összege jár vissza! Láttam, hogy 1000 Ft-ot hoztál ki az irodából, ezret rakosgattál ládikába be, onnan ki a kezembe, ugyanazt tetted a kocsma pénztárába, ennyiért megittam a pályinkát, hogy lett a 10% kamatból, 100 Ft-ból 1000 Ft? 1000 Ft tartozásomból 2000 Ft tartozás??? Megyek a bíróhoz igazságért! Mi közöm nekem ahhoz, honnan szerezted a pénzt, és hogyan! 1000-et adtál 10% kamatra, nem lehet több 1100 Ft-nál a tartozásom. Nem hagyom magam becsapni!

Az ordítozására kijött a tulajdonos, és nyájasan nyugtatni kezdte azzal a mérges atyafit, hogy a bírónál csak veszíteni fog, drága mulatság lenne, neki van jobb ötlete. Nyelje le a jó mahgyar a veszteséget, még ha úgy érzi es, hogy becsapta a kocsmáros. Szót fognak érteni, ígérte. Azt ajánlotta, igyon még egy pálinkát a jó atyafi, a tulajdonos kontójára grátisz, és azután mindenkor csak árában, kamatmentesen. Elő is kapott egy tök ászt ehhez a pulton heverő kártya-pakliból, és átadta pecsétjét rányomva azt, az atyafinak. És erőst fogadá, hogy e kártya bemutatójaként, ebben a kocsmában, de máshol is, ahol a tőkést elismerik, annyit ehet, ihat, ami beléfér, százezer Ft-ig hitelbe, 5 % árkedvezményt kap az elfogyasztottak után a fogyasztó jó mahgyar, csak a következő hónapban kell kamatmentesen megfizetni a kedvezményes árat. De az sem baj, ha nem tudja, majd megfizeti, amikor tudja, igaz, akkor már kamattal, ha minden hónapban megfizet 1000 Ft-ot, a kártyahasználatért. És még pénztőkésé is teszi az egyszeri mahgyart a semmiből, ne aprózza el hitelét, fogyasszon bármit, a pénz nem számít, hozzon boldogságot a családjára… És megszorította a baltás magyar kezét, hosszú életet, jó egészséget kívánva neki, dicsérve bölcsességét, előrelátást, dolgos baltája élét…

2.2       És még azt is monda az atyafinak, hogy nem ám uzsorára Ft-hitelt ad neki, hanem jóféle külföldi árut, olyan pénzügyi terméket, amitől szeme szája tátva marad. Nem 10 %, hanem 1 %-ra, amivel kiválthatja ezt a csúnya kocsmai hitelét, vagy kölcsönét, vagy mi a frászát is, meg sem fog kottyanni neki. Báró lesz, lakást és kocsit vehet, plazma tv-t, külföldön nyaralhat, na jó itthon is, hozományt adhat a lánya után, taníttathatja a gyerekeit… És átadott egy svájci tejcsokoládét, amelynek hófehér csomagolásán sok apró betűvel írt szöveg között, piros-fehér-zöld betűkkel kiemelkedett az édesség neve: Svájci Frank Devizahitel, meg fekete betűkkel, hogy CHF. Megnyugtatta a tulajdonos úr az egyszeri atyafit, ne döntsön most, csak kóstolja meg, és beszélje meg a családjával… A törlesztő részlet kevesebb mint a Ft-osé, a tizede annak, bolond lenne, ha azt kérné, nem is adna, nem akar ő rosszat az atyafinak, és a kocsmárost is figyelmébe ajánlotta, ha hozzá nagyobb lenne a bizalma, vele beszélje meg, ő is hiteles ebben…  És kacsingatott rá a tőkepénzes, mosolyogva dörzsölgetve a tenyerét, mint egy jótét lélek szerzetes az Úr Napján, a templom előtt…

De gondolta az atyafi, nem teher, és terhesebb teher között akar ő választani, hanem aközött, hogy egyáltalán akar-e még, a Ft-páylinkás kudarc után, kölcsönt kérni egyáltalán, a Korcsmárostól, vagy hitelt a Tőketulajdonostól? Fene sem tudta, mi a különbség, mi a deviza, és a többi, de majd jobban utánanéz ezeknél, gondolta. És lett késő éjszaka.

És atyánkfia elindult hazafelé, és majszolni kezdte a sosem érzett ízű édességet, és közben látta magát a Balaton partján pihenni nyaralójában, kocsija kulcsával a zsebében, a nyugágyon sörrel a kezében, és hallotta felesége zümmögését a fülében, ahogy megköszöni mindezt, annyi nélkülözés után… És álmodott sok pénzen szerzett csudát, nyugalmat.

 

A mesének vége… Azaz nincs vége, hamarosan folytatjuk, a pénzügyi vállalkozások (korcs-márosok) által nyújtott Ft kölcsönről, és a hitelintézetek (a semmiből tőketulajdonosok) Ft hiteleiről szóló mesénket… A 2. részben, melyet már el is kezdtünk, s nyakig benne is vagyunk, a „devizaalapú” Ft-kölcsönről, és az ugyanilyen Ft-hitelről fogunk csudákat olvasni a továbbiakban. A helyszíne és szereplői is ugyanazok lesznek. A 3. részben elmeséljük azt is, hogy atyánkfia hogy keresett igazságot, hogy rántott kardot a világ színe előtt, hogy megszabadítsa a Kocsmai Deviza-kölcsön és a Semmibőljött Pénzhitel nevű Sárkányoktól, az Óperencián innen, és önmagát es, a hazáját es, a bíróságon Későre jár, azért mesélünk egyszeri magyaroknak egyszeri magyarról.

 

Aludjatok! Álmodjatok szépeket! De az igazság a mesében egyetemes tudás.

 

nemtartozunk.hu