Lízinges Rodolfók!

publikációk

Közlünk egy képzeletbeli levelet (arra adott választ), egy képzeletbeli lízing vállalkozás, képzeletbeli deviza alapú hitelével  kapcsolatban. Figyeljék a kezüket, mert csalnak! Viszont az éles szeműek megfejthetik a trükköt.

HA TETSZIK AZ ÍRÁS, A HONLAP TARTALMA, KÉRÜNK, OSZD MEG MÁSOKKAL IS.

 Tisztelt Cím!

Az Önöknél is meglévő „devizaalapú” lízingszerződés alapján Önöktől gépjárművet lízingeltem.  Értelmes emberként sem volt levezethető számomra a szerződésből annak valóságos(!) tartalma.

Amit Önök, a válaszlevelük 2. oldalának 1. bekezdésében levezettek.

Tisztában voltam a bankkölcsön, a hitelpénzen alapuló hitelezés, a deviza forráson alapuló hitel-számlapénz, mint a rendelkezésemre bocsátott, a nekem nyújtott kölcsön alapjául szolgáló tőke-pénz fogalmával. De nem tudhattam a hitelpénzen alapuló refinanszírozás, mint a szerződésünkön kívüli, az Önök velem szembeni likviditásának megteremtését, kizárólag az Önök lízingbeadó képességének megteremtésére irányuló jogviszonyról. Annak részleges tartalmáról a szerződés során nem tudtam, de a válaszlevelük 2. oldalának 2. bekezdésében erről tájékoztattak most.

Tudomásom szerint, az általam kiválasztott gépjármű eladójának Önök a gépjármű vételárát kifizették, így lettek tulajdonosok. Így az Önök gépjármű adásvételéhez szükséges bank-kölcsönt, – amely csak hitelből volt lehetséges –, és nem az Önökkel kötött lízing szerződésemet kellett refinanszírozni. Az anyabankjuk, és az Önök ilyen, vagy másmilyen refinanszírozási módját meghatározó szerződésük, előttem nem ismert, annak kockázatai sem.

A refinanszírozás bármilyen deviza alapúsága, vagy abból létrejött bármilyen árfolyam kockázata, általában a refinanszírozás, és általában az árfolyamkockázat meglétének a mi lízingszerződésünkben való feltüntetése, önmagában rám teherrel nem járhat, mert ez a szerződésünkön kívüli jogviszony. (Bővebben a 15. pontban.)

Arról is tudhattam volna, – ha elém tárták volna e külső jogi kötelmük természetéről – amely Önöknek, a refinanszírozást, a szerződésünkön kívül biztosította, az szintetikus deviza nyilvántartású (devizaeszköz) vagy deviza forráson alapuló hitelpénz volt. Vagy általam nem ismert egyéb bankközi jogviszony.

A lízing elindításához szükséges likviditást, – ahogy Önök írják –, a rendelkezésükre, az anyabankjuk által biztosított keretből, (valószínűleg hitelkeretből) tőkéből nyerték.

Ezt a refinanszírozó bankjuk az Önök rendelkezésére bocsátotta, amelyből a kölcsön adható összeget Önök előállították, mint saját likviditásukat gépjármű vásárlásra, természetesen a velem kötött lízingszerződésre tekintettel.

A 15. pontban megfogalmazom, az Önök által elismert és válaszlevelükben, a 25 pontos kérdésemre adott válaszuknak, az 5. és 8. pontban írtakra alapítottan, ami a refinanszírozott kölcsönjogviszonyunkkal, és az Önök refinanszírozásával kapcsolatban az álláspontom. Valamint azzal is, ahogy a saját refinanszírozásuk terhét a mi lízing jogviszonyunkon keresztül rám kívánják hárítani, mint már akkor Önök előtt látott, egyfajta árfolyamgátas törlesztési „megoldást”. Ez utóbbiról már most kijelenthetem, hogy jogellenes, és sérti a pénzügyi vállalkozásokban Önöket megillető jogosultságokat is azzal, hogy engem a saját refinanszírozó hitelükbe, annak terhei viselésébe kívántak ezzel a szerződéssel bevonni. Vagyis hitelviszonyba, jogok nélkül.

Mert ezzel, én az Önök refinanszírozó hitelkeretét törlesztem lízingbefizetésnek álcázva. Ha az önök szerződésen kívüli refinanszírozó jogviszonyának bármilyen terhe nő, akkor az az én terhemmé is válik. Nem csak a deviza árfolyamának drágulása miatti. Azért, mert:

  1. közöttünk a pénzintézeti Tv. Alapján, csak kölcsön, vagy lízing jogviszony jöhetett volna létre,
  2. mert az adásvételt Önök is Ft-ban teljesítették az eladónak, és én is Ft-ban fizettem a lízingdíjat,
  3. mert a követelésüket velem szemben is Ft-ban tartották a könyveikben számon, mint lízing-díjkötelezettséget,
  4. azt Ft-ban bevételezték,
  5. a számvitelük szabályai szerint, a velem szembeni követelésüket nem devizában tartották nyilván, mert a szerződéssel kapcsolatos likviditásuk a könyveikben is Ft bevétel volt.
  6. közöttünk sem Önök felé, sem a refinanszírozójuk felé devizához köthető, és a MI lízing-jogviszonyunkon alapuló kötelezettségem nincs,
  7. még akkor sem, ha a szerződésünkbe foglalt refinanszírozás terheit akként értelmezték, a tudtom, beleegyezésem, és szerződési akaratom ellenére, hogy én nem lízingszerződést akarok kötni, hanem lízingszerződéssel vegyes, egyoldalú tartozásátvállalást (az Önök refinanszírozó szerződésének, és tartalmának és módjának ismerete, az Önök, és anyabankjuk tájékoztatása nélkül), az Önök jogviszonyából származó terheik fizetésére. (Eleve árfolyamgát formájában elszámolva, a jelzáloghiteleknél e pénzügyi „megoldás” intézményesült megjelenése előtt, a szerződésem tartalmává téve. Bővebben a 15. pontnál.)

De még ez előtt, azzal is tisztában voltam, hogy a valutáknak van árfolyam viszonyítása, és az idegen valutában nyilvántartott követelés, deviza is rendelkezik árfolyam viszonyítással a hazai pénznemben rendelkezésemre bocsátott hitel-számlapénzhez viszonyítva…

A szerződés szövegéből, és az Önök tájékoztatásából, és nyilvános propagandájukból, valamint a „devizahitelek”, és deviza alapú hitelek, kölcsönök, és lízingek, pénzintézeti rendszer szintű kihelyezési kampányból sem lehetett következtetni arra a folyamatra, amelynek következtében kifizethetetlen adósságot vett magára a családom a „devizaalapú” lízingszerződéssel. Én és annyi más önkormányzati, vállalkozási, és fogyasztói adós nem lehetett tisztában ezeknek a gyalázatos pénzügyi termékeknek a valóságával, és valóságos következményeivel…

Főleg akkor nem, ha a különböző jogviszonyokat a pénzintézetek összekeverik értelmezésükben egymással csak azért, hogy pénzügyi termékeik valóságos jogviszonytartalmát, a szerződési jogokat és kötelezettségeket, az adós terhére határozhassák meg, a jogon felül állva, és a jogon kívül is állva, és jogellenesen.

Engem a saját hitelük, vagy más refinanszírozási lehetőségük adósi pozíciójába helyeztek! DE jog szerint Önök csak lízingbe adhatták volna, az általam kiválasztott, Ft-ban számolt, és Ft-ban kifizetett vételára alapján megkötött Ft-lízingelt autót, általam kifizetett zárt végű Ft-lízing-díjak ellenében. Nem nekem volt „devizaalapú” lízingem, a jogviszonyok alapján, amelynek én a lízingkötelmében vagyok kötelezett, hanem az önök likviditásának volt „devizaalapja”, ami a jogviszonyunkon kívüli kötelezettsége ÖNÖKNEK. Ahogyan nekem sem volt „semmi közöm” a szerződés megkötésekor, hogy valójában a saját likviditásukat VELEM akarják lízingdíj formájában „megfinanszíroztatni”, nekem valóban nincs közöm ahhoz, hogy Önök hogyan szerezték a likviditásukat a kölcsönükhöz, amelyből a részemre lízingbe adott autót megvásárolták az eladótól. Mert, ha lett volna, annak részleges tényeit nem a mostani válaszlevelük 2. oldal 1-2. bekezdésében, hanem akkor közölték volna. De akkor már csak ennek a két bekezdésnek az alapján sem vettem volna igénybe a „pénzügyi vállalkozásuk” szolgáltatását. Mert valójában ÉN szolgáltattam önöknek a lízingszerződésben vállalt lízingelési kötelezettségemmel az Önök likviditását. Én vagyok a refinanszírozójuk. Anyabankjuk csak a hitelpénz előállítója, a semmiből. A csereeszköz-pénz, amit az autóért kifizettek, pedig a likvid pénz, aminek valamilyen deviza alapja van… De nem a mi lízingszerződésünkben.

Ha eddig eljutottak, akkor arról is elmondom az álláspontomat, a 15 pontban, hogy Önök mit szeretnének, az aláírt megállapodás szerint „jogértelmezni”, és valójában mit enged meg Önöknek a jog értelmezésként, a megállapodás alapján!

Ellentétben azokkal, azok jogértelmezésével, akik Magyarország és a magyarok kifosztására, előre tudottan és bizonyosan, a futamidők lejárta előtt, a szerződések lehetetlenné tételére, ezt a pénzügyi terméket (amelynek még a megnevezését, és a jogviszony valóságának elrejtésétől, váltózó nyíltsággal, de még most sem rettennek el) bevezették a banki, pénzügyi vállalkozási kínálatukba.

Előnyeit úgy tüntették fel, mint amelyekért némi kockázatot vállalhatnak az adósok és az ország.

A valóságban az előnyök már a megkötés pillanatában sem léteztek, a hitelek, kölcsönök, lízingek kihelyezése „deviza alapon”, hazárdjáték volt mind az Önök, mind minden más beavatott számára, akik tisztában voltak a következményekkel, ennek a pénzügyi terméknek a hazai, rendszerszintű, gátlástalan, és minden banki prudenciával ellentétes kifosztó bevezetésével.

Szemben a jogalkotás és a kormányzat „reálpolitikai” megfontolásaival, a jogalkalmazás fogalomalkotási, jogviszony értelmezési, és valóság (közgazdasági) banküzemi, és a pénzteremtő hitel-viszonyok ismeretének hiányával… Számomra részben a MNB háttértanulmányai, részben a bank-rendszer elszólásai, részben a nyilvános hitelezési statisztikák, és főleg a pénzteremtő hitelek, a hitelek banküzemi feltételeinek megismerése után, pontosan tudom miért, hogyan húztak csőbe azzal, hogy a szerződés aláírásakor más volt az én (és családom) szerződési akarata, és más volt az Önöké. Az Önök szerződési akarata, messzemenően nem a lízing-jogviszony létrehozása volt közöttünk, a szerződésből le nem vezethető jogviszonyokat is létrehoztak a szerződéssel együtt, de a tudtom, és azok tartalmának ismerete, és az azokról való tájékoztatás nélkül, hogy ezek nélkül a likviditásuk, de tőkéjük, forrásuk sem lett volna a hitel, kölcsön, és lízing-állomány mérhetetlen felfuttatására rendszerszinten, és „deviza alapon”. Sőt, semmilyen alapon, Ft alapon sem, mert a bankrendszernek nem volt likviditása az érintett 2003-2008. időszakban a „deviza-varázslat” nélkül, a pénzügyi termékkínálatukban.

Mivel Önök másként, mint ahogy értelmezik a megállapodásunkat nem tudtak volna és nem is akartak volna lízingszerződést kötni velem, én pedig az Önök általi jogellenes értelmezés szerinti megállapodást nem írtam volna alá, ha Önök a pénzügyi terméküket jogszerűen értékesítették volna a számomra, ezért az aláírt szerződés alapján nem volt egyező és kölcsönös a szerződési akaratunk, így ez a szerződés nem jött létre, akarati hiba miatt.

Egyező és kölcsönös szerződési akarat hiányában a „devizaalapú” szerződés nem jött létre, így olyan követelésük sem keletkezett, amelyet tartozni fizetnék. Ennek alapján el kell számolnunk a szolgáltatásokkal. Álláspontom szerint az Önök akarati hibát eredményező, és nem érvénytelenséget eredményező, és tartós jogviszonyban tanúsított magatartása miatt a szerződés létre sem jött, így én használatért vagyok felelős, és befizetett lízingdíjak nekem, a gépjármű Önöknek jár vissza.

A mostani, rendszerszintű „devizahitel” kivezetési technikák, politikai alkuk, és játszmák eredményei, amelyek nem az én és az Önök között létrejött és aláírt, és az ettől eltérő valóságos jogviszonyok és az ezekből következő jogi felelősség alapján születtek meg.

A mi egyedi jogviszonyunkról megvan a magam tudása (már), és a magam részéről ennek alapján egyedi elbírálásra tartok igényt peren kívül is, a megegyezés reményében Önökkel, megfelelő egyedi döntés-előkészítő folyamat során.

A szerződéskötést megelőzően az alábbiak tudatában voltak Önök, (a jelen pénzügyi termékek rendszerszintű bevezetőivel együtt) és én, és mi adósok, nem tudhattuk mindezeket az adósi oldalon. (Megjegyzem, hogy valamennyi állításomat bizonyítani is tudom!) Ugyanakkor ezek a szerződési akarat hiányát is eredményező, Önök által elhallgatott tények a pénzügyi termékkel kapcsolatban. Hangsúlyozom előre is, hogy az alábbi 1-14. pont a jelzálog alapú, és deviza nyilvántartású Ft-hitelekre vonatkoznak. Amennyiben az Önök refinanszírozása az anyabank által ilyen szintetikus deviza eszközzel történt, és Önök ilyen hitelkeret megállapodás keretében teremtettek önmaguknak a lízingemhez likviditást, akkor erről a 25 pontos korábbi levelemben írtak, és a jelen 1-14. pontban megfogalmazottak tartalmazzák az álláspontomat, a refinanszírozási hitelkeret-megállapodásukról. Azonban erről a szerződésükről, amely a lízingszerződésünkön kívüli kötelmük Önöknek, nem volt sem tartalmáról, sem pénzügyi „sajátosságairól” tudomásom. Már van, ezért olvashatják. Valójában, Önök, ennek a jelzálog alapú, befektetéssel vegyes (szintetikus deviza) hitelviszonynak kötelezettjévé tettek szerződési akaratom hiányában, sajátos elszámolásuk formájában, de jogellenesen, a lízingszerződésbe írt „árfolyamkockázat vállalása” és refinanszírozott deviza alapú”-ság biankó klauzuláival. Mivel ezek valóban biankók, mind pénzügyi következményei (valójában az Önök terhei) vonatkozásában, mind biankók abban az értelemben is, hogy Önök ezek alapján milyen jogértelmezést tulajdonítottak, és tulajdonítanak ma is, az én terhemre, ezeknek a biankók klauzulák „értelmezése” alapján, az általam fizetendő lízingdíjra, és kamat-elszámolás formájában, az általam még fizetendő összegekre az eredeti futamidőn kívül.

Ha az Önök refinanszírozása, nem szintetikus deviza eszközzel vegyes hitel formájában történt, hanem egyszeri devizaforrásból történt, abban az esetben az Önök refinanszírozott hitelének sem lehetne tőketartozás növekménye, amire az Önök törlesztése vonatkozik, csak a törlesztőrészleteknek adott eseményére számolt árfolyamkockázata lehetne. De ebben az esetben, az Önök hiteltartozása Ft lenne, Ft-ban denominált lenne, és az egyszeri devizaforrás alapján, deviza árfolyamkockázatot nem tartalmazna, mert azt az anyabankjukkal, mint devizaforrású hitel-kockázatot kezelniük kellett volna. És nem a mai napig fenntartani. Azonban a legkevésbé valószínű, hogy az Önök anyabankjának, vagy bármelyik „magyar” banknak, elég devizaforrás állt volna rendelkezésre rendszer szinten, a tömegesen értékesített, és manapság „devizaalapúnak” egyneműsített, valójában hatféle deviza-elemet tartalmazó jogviszonyt létrehozó, gyalázatos termékértékesítési gyakorlatukban.

Valójában a jelzálog alapú szintetikus devizával (befektetéssel) ellentételezett, és nem deviza forrású Ft-hitelek piacán állította elő a pénzügyi szolgáltató rendszer (bankok, pénzügyi vállalkozások” azt a befektetésben érintett négy deviza (EURO, YEN, CHF, USD) árfolyamdrágulását rendszer szinten, egy piramisjáték keretében, amelyet mint hasznot, az olyan termékek piacán is be kívánta szedni, ahol a szintetikus devizának bank-technikai lehetőségei nem voltak. Csak abban a formában, hogy közvetve, egy nem jelzálog alapú pénzügyi termékhez, refinanszírozás ürügyén, hitelkötelezettségeket érvényesítettek, nem hiteladósokkal szemben, esetemben lízingkötelezettel szemben.

Valójában a jelzálog alapú szintetikus devizával (befektetéssel) ellentételezett, és deviza forrással el nem látott Ft-hitelek piacán állította elő a pénzügyi szolgáltató rendszer (bankok, pénzügyi vállalkozások) ANNAK a befektetésben érintett négy devizának az árfolyamdrágulását (EURO, YEN, CHF, USD) rendszer szinten, egy piramisjáték keretében, amelyet mint hasznot, az olyan termékek piacán is be kívánta szedni, ahol a szintetikus devizának bank-technikai lehetőségei nem voltak. Csak abban a formában, hogy közvetve, egy nem jelzálog alapú pénzügyi termékhez, refinanszírozás ürügyén, vagy csupán egy devizanem mellé jelzett X-jellel, hitelkötelezettségeket érvényesítettek, nem hiteladósokkal szemben, esetemben lízingkötelezettel szemben.

Ez jogellenes, nem kevésbé a „szintetikus deviza-hitel”.

  1. A bankrendszer sem devizaforrással, de Ft-forrással sem rendelkezett ahhoz, hogy azt a jelzálog, és nem jelzálog típusú hitelállományt felépítse, amely a konstrukció összeomlásakor, devizában nyilvántartva a lakossági, vállalkozói, és önkormányzati adósoknál ki volt helyezve.
  2. A klasszikus egyszeri forrásbevonással (jelzáloglevél értékesítésből, saját devizabetét állományból, bankközi devizakölcsön refinanszírozásból) előállított pénzteremtő Ft-hitel helyett, deviza-befektetési hitellel vegyes Ft- hitel-viszonyba vontak be, a tudtom, és beleegyezésem nélkül. Vagyis egy un. „szintetikus devizával”, a valóságban a deviza-nyilvántartási számlájukkal, a keret-megállapodásuk keretében, mérlegen kívül végzett befektetési művelettel ellentételezett Ft-hitelt bocsátottak, feltehetőleg az Önök rendelkezésére, a kölcsön nyújtásához. A keret-megállapodásuk, ettől eltérően, deviza hitelkeret is lehetett, amelyet Ft-ban hívhattak le. Vagy akár devizában is. De ez a deviza jóváírás az anyabankjuk részéről, Önökkel szembeni devizakövetelés, vagy devizában denominált Ft követelés devizaforrással nem rendelkezett, csak deviza eszközzel volt ellentételezve.
  3. Önök pontosan tudták azt, – én nem – hogy, ez a devizaeszközzel végzett, mérlegen kívüli befektetési művelet nem csak díjköteles „devizakockázat-kezelés” az Önök anyabankja részéről, hanem a Ft-hitelezésük (mérlegen belüli) devizaforrását, banki kockázat nélkül kiváltó devizaeszköz.
  4. Ennek a devizaeszköznek a szüntelen megújítási kényszere, és az ilyen hibrid-jogviszonyokban felépített magyar adósságállomány, törvényszerűen a forint elleni spekuláció, az adósságok CDS felárának növekedését, és az adósságok, valamint a hitelező bankok leminősítését, a jelzálog-ingatlanok leértékelődését, a szintetikus deviza megújítás díjainak emelkedését, a nyilvántartó devizák (a háttérben EURO és USD) megdrágulását fogja eredményezni törvényszerűen. Vagyis középtávon sem lesznek a hitelek eredeti futamidők alatt fenntarthatók.
  5. Ez a felelőtlen adósság és adósállomány felépítése során Önök nem voltak abban érdekeltek, hogy a futamidő végéig a „devizaalapú” hitelek, kölcsönök, lízingek fennmaradjanak, éppen ellenkezőleg, az adósok bukásában voltak érdekeltek. A szerződések bedőlése az adósok oldalán, az Önök minimális banki kockázatát is megszüntette, miközben az adósok szerződés szerinti egy összegben történő fizetési kötelezettsége, és jelzálogingatlana az Önök követelésévé válik. Lízing esetében pedig a gépjármű áron aluli értékesítése, és beszámítása a lízingtartozásba, a futamidő végéig számolt teljes lízingdíjra, azonnal, és egy összegben esedékessé válik, így tartozása igen, kocsija (jelzáloghitel esetén: lakása) nem marad az adósnak.
  6. Pontosan tudták, hogy a leminősítések miatt, a hibridszerződéseknek a szintetikus devizaműveleti részében a partnerbankjaik, nem fognak a futamidő végéig, a szüntelen megújításukban részt venni. Ezért ennek a hitelállománynak a felépítésekor pontosan tudták, hogy valamennyi partnerbank helyét, a megújítások díjemelésének terhével, a MNB át fogja venni. Ez 2009. novemberében be is következett, aminek fedezetére az állam IMF és EKB hitelt vett fel sajnálatosan. Ellenkező esetben az Önök devizaforrás nélküli, szintetikus devizával (deviza-befektetési hitelművelettel) ellentételezett Ft-hitelei, a bankok hibájából dőltek volna be. Az utólagos forintosítás során, a megmaradt és lábon álló 400 ezer jelzáloghitel egyszeri devizaforrással történő ellátásához is, a MNB nyújtott devizaforrást, közel 8 milliárd euró összegben, az addig forrás nélküli hitelekhez. Mert a szintetikus deviza (befektetés) nem forrás! Pusztán az Önök nyereségét előállító devizaeszköz (maga a művelet az eszköz, és a szintetikus deviza).
  7. A szintetikus deviza tehát a) a deviza-nyilvántartási hitelszámla mérlegen belüli kockázatának, mérlegen kívüli kezelése is, b) devizaeszköz művelet, amelyből Ft forrást könyvelhetnek el a mérlegen belül az adós rendelkezésre bocsátott Ft-hitel számlapénz számviteli, és jogi feltételeként, c) és a szüntelen megújítási kényszere, és ennek díja emelkedésének az árán, a hitelállomány összeomlásáig, és azon túl is, a nyilvántartó devizák (CHF, YEN, EUR) drágulását állíthatják elő a saját hasznukra, és az adós kárára.
  8. Ez azért következik be, mert a „devizaalapú” hitelek fordított piramis(játék) szerinti kihelyezésekor a szintetikus deviza műveletben, a Devizából történő Ft váltás (látszata, valójában átszámítása) jelenik meg a devizapiacon, ami a Ft erősödését okozza. (Ellensúlyozza az adósságkockázat leminősítése ezzel párhuzamosan ezt az erősödési irányt, így valójában nem következik be erősödés.) Majd amikor már kevesebben lépnek be az adósságvállaló piramis játékba, mint ahány adósnak ki lett helyezve hitel, akkor a hitelállomány összeomlik törvényszerűen, mert a szintetikus devizaműveletből a Ft-ból Devizaváltás (látszatának) állománya, a Devizából Ft-ra váltás állományát meghaladja. (A piramis nyitásakor Ft-kínálatként egyszerre jelenik meg az adós rendelkezésére bocsátott Ft-hitel számlapénz, és az első fxswap euroból ft-ra átszámított, és mérlegbe könyvelt “ft-forrás”, amely megegyezik az adós Ft-hitele összegével. Így minden szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel esetén, a hitel kétszeresével megegyező Ft-kereslet van deviza terhére, míg a swap zárásakor Ft kínálat devizáért. Így amíg nő a kihelyezett ilyen hitel, és adósok száma, addig Ft-ra számítanak át devizát nagyobb összegben, mint amennyi – a már kihelyezett hitelekben – a Ft-ért devizára történő átszámítás “átváltás”. Utóbbi drágítja a devizát a Ft-hoz képest. De amíg több ilyen hitelt helyeznek ki, addig nem robban ez a devizadrágulás, csak akkor, amikor összeomlik a piramis, mert kevesebb lesz a hitelkihelyezés, a Ft-kihelyezés, mint a devizakereslet az egyes ügyletekben, és a teljes hitelállományban, rendszer szinten is. (2008. októberében!) Ez pedig drasztikus, azonnali nyilvántartó devizadrágulást eredményez, a teljes „devizaalapú” hitelállományra vonatkozóan. És az így fennálló adósságállomány befagy devizában, míg meg nem szűnik a szerződések egy része, míg nem végtörlesztik, míg ki nem vezetik a hiányzó devizaforrás rendszerbe juttatásával. Ezzel a deviza nyilvántartású Ft-hitel (szintetikus devizahitel), egyszeri devizaforrású Ft-hitellé alakul át.
  9. Egyszeri (klasszikus) devizaforrású Ft-hitel esetén mindez nem következett volna be. Holott (a szintetikus deviza ismeretének hiányában) mindenki devizaforrású (amely egyszeri ügylet) hitelnek ismerhette, ahogyan én is ilyennek gondoltam a hitelviszonyokat. Ebben az esetben a Ft-hitel tőketartozás sosem emelkedett volna a devizaárfolyammal, hanem a törlesztéssel csökkent volna a futamidő végéig. A törlesztő részletek esetében az árfolyam-ingadozásban lett volna csak a devizának jelentősége. De az nem szabadult volna el, még a csúszóleértékelés 2008. nyarán történt eltörlése után sem, ha nem 90 % feletti a magyar adósok devizában denominált adóssága, a teljes adósságállományon belül. De devizaforrás hiányában, csak a bankrendszer felelőtlen, az adósok teljesítő képességétől nem függő, „devizaalapú” hitelállomány felépítését, a Ft elleni spekuláció felépítését lehetővé tevő szintetikus deviza eszköz „felhasználásával” volt lehetséges. Felelős bankrendszer ezzel a „lehetőséggel” csak Magyarországon mert élni, a hitelállományom belül 90 %-os arányban! Kifosztva az országot, intézményeit, a vállalkozásokat, és a fogyasztókat.
  10. A szintetikus deviza azonban a piacon, az ellenőrzött és szabályozott hitelpénzekkel keveredik, és ezért előidézi a deviza drágulását a Ft-hoz képest. Hiszen a teljes devizában nyilvántartott adósság állományban a Ft váltás (valójában átszámítás) Devizára, jelentősen meghaladja állandósulva, a Devizából Ft-váltást (átszámítást), és ezt a hitelekhez kapcsolódóan, a szüntelenül mérlegbe visszakönyvelt deviza-nyilvántartásokkal is elvégzik, a már egyszer az adós rendelkezésére bocsátott Ft-hitel számlapénzen. Így a Ft tőketartozásokat folyamatosan megemelik, mintha újból, és újból újabb Ft-tőkét bocsátanának az adós rendelkezésére. Így nem csak a törlesztő részletben jelenik meg az árfolyamdrágulás, mint átváltási (átszámítás) veszteség, hanem amire vonatkozik a törlesztés, az a Ft-tőke és kamatai is emelkednek a deviza drágulásával.
  11. A szintetikus deviza nem forrás, hanem eszköz, csupán Önök értelmezték az adósok tudta nélkül ezt az eszközt forrásnak, jogellenesen, és lényegét és kockázatait elhallgatva, mégis a devizaforrás (esetünkben a refinanszírozás) kockázatainak viselésére vonatkozó szerződési nyilatkozatát, ennek a nem ismert kockázatnak a viseléseként értelmezik.
  12. Nekem erre nem volt szerződési akaratom, ezért a szerződés nem jött létre! Nem tudtam arról, hogy „devizaalapú” elem a szerződésben, nem (egyszeri) deviza forrású hitelviszonyt, sőt nem is devizaforrású hitelt jelent. Hanem a nem ismert, nem is hallott, hatásaiban azonban Önök által ismert szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel adósi helyzetbe rángattak bele. Ráadásul ez a hitelkeret, nem is az enyém, hanem az Önöké. Egy másik jogviszonyban, és szerződésben. Hogy kerülök én abba bele? Jogalanya vagyok én annak a jogviszonynak? Ez az általunk aláírt szerződésből sem vezethető le. BIANKÓ pontjai alapján sem!!! Mert a szerződésünk, de az Önök refinanszírozási szerződésének a hibrid jellegéről csak is kizárólag Önöknek volt tudomása. (A szerződés hibrid jellegébe való bevonódásom, csak az Önök szerződés-értelmezése, és jogértelmezése, nem az enyém. Nyilván nem akartam az Önök refinanszírozói szerződésének a közvetett teherviselőjévé válni. Ahhoz, hogy erről szerződési akaratom alakulhasson ki, ismernem kellett volna azt a szerződést, sőt alanyává is kellett volna válnom. Hiszen a tartozásuk anyabankkal szembeni összegére, a jövőre nézve tartozáselismerésként, egyoldalú kötelezettségvállalásként értelmezték a lízingszerződési akaratomat, amely szerint én fizetem ki az önök adósságát, hogy én Önökkel lízingszerződést köthessek, adott napon ismert előnyökért. Bizonytalan jövőbeni kockázatokat! Hogy ez nem csak piaci árfolyamkockázat, hanem banküzemi szinten működtetett hitelpénzgyár a semmiből devizaárfolyam-nyereség előállítására, és fokozására… Annak hatásairól, és az én valós kockázatomról én nem tudtam, Önök a pénzügyi rendszer részeként tudtak. Az ilyen hibrid a devizaforrás hiányának megkerülésére jött létre, miközben minden erre vonatkozó szabályt, ami velem szemben kötelességük lett volna, megszegtek, a szerződés valódi tartalmát előttem elhallgatták. Önök pedig a lízinggel, a felelőtlenül felduzzasztott, likviditáshiányos lízingpiac likviditásának az előállítására használták, a „devizaalapú”-ságot a szerződésünkben.
  13. A bankok a jelzálog alapú hibrid szerződést mind a magyar jog, mind az EU-nak az ilyen hibridre vonatkozó szabályai szerint, csak befektetéssel vegyes hitelként értékesíthették volna, csak a befektetési kockázat-elemzéssel, és tájékoztatással, és az adós-kockázatok kezelésével. MINDEN vonatkozó szabályt megszegtek. Önök is befektető pozícióba helyeztek közvetetten anélkül, hogy arról tudtam volna, annak minden valós kockázatával, az Önök virtuális kockázata mellett, a Ft lízingemhez kötötten, de anélkül, hogy mint „befektető” szabadulhattam volna a Ft-hitelem futamidejének végéig.Mert az Önök likviditás előállítása az Önök (refinanszírozó bankja által végzett) befektetése, nem az enyém. Mert a szintetikus deviza, mint bankközi befektetési ügylet leválaszthatatlan az Önök hibrid „deviza alapú” likviditást finanszírozó hitelkeretéről. A bankrendszer, a „devizaalapú” jelzálog-hitelek forrásigényének hiányában (hiszen szintetikus deviza ellentételezi a Ft-hitelt), az adósok jelzálog-szerződésére alapított jelzálogleveleket, nem devizaforrás szerzésére használta fel, adott hitelekhez, hanem azoktól független forrás-teremtésre, és likviditás előállítására. De Önök szerint a mi jogviszonyunkban, közvetlen formában, az én fizetési kötelezettségem meghatározójává teszik.  De nem csak mint devizanemet, hanem a saját hitelük devizaeleméből eredő terheiket.Mert az Önök likviditás előállítása az Önök befektetése, nem az enyém. Mert a szintetikus deviza, mint befektetésem leválaszthatatlan az Önök hibrid „deviza alapú” likviditást finanszírozó hitelkeretéről. A bankrendszer, a „devizaalapú” jelzálog-hitelek forrásigényének hiányában (hiszen szintetikus deviza ellentételezi a Ft-hitelt), az adósok jelzálog-szerződésére alapított jelzálogleveleket, nem devizaforrás szerzésére használta fel, adott hitelekhez, hanem azoktól független forrás-teremtésre, és likviditás előállítására. Például ahhoz is, akár devizaforrást, akár Ft-forrást teremtsen, a nem jelzálog alapú, pénzügyi termékpiacon, „deviza alapú” termékekként való megjelenítésére. Ezek azonban, így a mi lízingszerződésünk sem rendelkezik, a mi jogviszonyunkon belül, semmilyen deviza-elemmel. Sem deviza forrással, sem szintetikus devizával, sem semmilyen más deviza-eszközzel. Kitalálták, hogy egy külső jogviszonyban szereplő devizaelemet, az én közvetett, de Önök szerint a mi jogviszonyunkban, közvetlen formában, az én fizetési kötelezettségem meghatározójává teszik. Tehát a jelzálogadósok juttatták a bankokat pluszforráshoz és likviditáshoz a jelzáloglevéllel. Én pedig a lízingszerződéssel az anyabankjukat közvetetten, de az Önök jogviszonyában, devizaeszközhöz. Így a megállapodásunk a kifosztásom eszköze is volt az Önök kezében, a tudtom, szerződési akaratom hiányában is.Amit most árfolyamgátas, Ft-ban törlesztett, deviza nyilvántartású Ft- lízingnek értelmeznek, a válaszlevelük 2. oldalának 2. bekezdésében erről tájékoztattak most.
  14. Ezért nekem, és családomnak jogellenesen, felróhatóan, okozati összefüggésben a velem aláíratott szerződéssel, kárt okoztak, elhallgatva a saját tudásukat a szerződés valódi tartalmáról. A szintetikus deviza nélkül, likviditásuk terheinek rám hárítása nélkül, Önök ezt a szerződést nem tudták volna velem megkötni, annak ismeretében pedig én (és kárvallott családom) nem kötötte volna azt meg!

  15. Én egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot nem tettem az Önök hiteltörlesztésből eredő tartozásuk törlesztésére, és tartozáselismerő nyilatkozatot sem, az Önök tartós hitelkötelezettségük átvállalására sem.

    • Ilyen nyilatkozatokat adós, csak kifejezett, és erre vonatkozóan tehet.
    • Erre vonatkozóan nem elegendő az Önök olyan értelmezése, hogy a „refinanszírozás árfolyamkockázatát”, mint lízingkötelezett, átvállalom Önöktől.
    • Jövőre vonatkozó tartozásra, a tartozáselismerést a jog nem engedni, még akkor sem, ha Önök, a „refinanszírozás árfolyamkockázatának vállalását”, a jövőre vonatkozó biankónak tekintik, és értelmezik a lízing megállapodás szövegéből.
    • Ugyanis, az általunk kötött megállapodás, finanszírozási lízing értelemben, és csak ebben az értelemben, és jogviszonyban jött, jöhetett volna létre. Minden más olyan kötelezettsége az adósnak, amely e szerződésen kívüli terhet róna rám jogellenes. különösen az önök hitelkötelezettségének rám terhelése lízingdíj fizetése ürügyén, a lízing futamidejének meghosszabbításával. Rám az adósra, a szerződés részévé kellett volna tenni, mint mely jogviszonyból és szerződésből származó kötelezettséget, az ahhoz kapcsolódó jogokkal együtt.
    • Ezért, a lízing szerződés részévé nem tett kötelezettségek, és jogok dialektikus viszonya nélkül, az ezzel kapcsolatos tájékoztatás nélkül, az Önök egyoldalú értelmezése, és biankó „varázsszavai” ellenére, a mi szerződésünk részévé nem válhattak egy szerződésen kívüli jogviszony, a refinanszírozás, semmilyen terhe sem.
    • A refinanszírozás ugyanis, egy olyan, a mi lízingjogviszonyunkon kívüli, hitelkeret jogviszony, amelynek kizárólagos kötelezettjei Önök, és jogosultja az anyabankjuk, vagy partnerbankjuk. Ezen a jogviszonyon a lízingadós kívülálló, annak nem jogalanya. A lízingszerződésen kívül is álló jogviszony.
    • Az Önök tulajdonosa az anyabankjuk, amely egyben refinanszírozójuk is, az önök hitelének deviza-árfolyamkockázatát kezelnie kellett volna, a „devizaalapú” hitelek 2008. november 1. előtti állapotában is már, de azt követően, a „devizalapú” hitel-kihelyezések megszűnése után, Önökkel szemben. Hiszen pontosan tudta, hogy Önök azt a lízingadósra hárítják. De éppen ezért nem kezelte ezt a deviza-árfolyamkockázatot, mert azt az adósra hárították Önök kamat-többlet formájában. (nyilván anyabankjuk, partnerbankjuk tudtával és vele együttműködve) a kockázatkezelés elmaradása az anyabankjukra kötelező prudens banki magatartás kötelezettségeinek a megszegése.
    • Önök a refinanszírozásban deviza-árfolyamkockázattal bíró hitelkeret szerződés részesei voltak, Önök voltak a hiteladósok. Az Önök kötelezettségét teljesítette a lízingadós, a lízingdíj, önök által megszabott elszámolása keretében történt, megfizetésével. Akkor mit törlesztettem én? Az Önök hiteladósságát. Ez hiteladósi pozíció, a kötelezettségeket illetően. Anélkül, hogy a hiteladós jogai megillettek volna az hitelnyújtó anyabankkal szemben. Mert annak a szerződésnek jogalanya nem voltam. Nem is lehettem, mert azt sem tartalmában, sem pénzügyi mechanizmusában nem ismerhettem. Banktitok.
    • De akkor annak bármilyen kockázatának viselését, hogy vállalhattam lízingdíj formájában? Kockázatfeltárásra lenne köteles a bank a hiteladóssal szemben, míg a tényleges teherviselőnek szánt lízingadóssal szemben nem? Valójában én finanszírozom az Önök HITEL- tőkéjét, amiből egyszer finanszírozhatták a gépjármű vásárlást. És én finanszírozom az Önök befektetési pozícióját is, egy deviza nyilvántartású hitelkeret megállapodásukban, az anyabankjukkal is. Önmagam kifosztását finanszírozom meg, a lízingszerződésen keresztül, az Önök refinanszírozásában keletkezett árfolyamnyereség formájában. Mert velem fizettetik meg likviditásteremtésüknek ezt az árfolyamterhét. így terhük az önök és bankjuk nyereségévé válik.
    • Mivel lízingdíjnak nevezik Önök, az én hiteltörlesztésemet, az Önök hiteladósi jogviszonyában, így az Önök likviditásának a megteremtése ürügyén, a lízingszerződés ürügyén, én az anyabankjuk hiteladósa vagyok, az Önök közbeiktatásával. Anélkül, hogy a hiteladósi jogok, az anyabankkal szemben megilletnének.
    • Az Önökkel kötött szerződés csak látszatra lízing finanszírozás, valójában az Önök hiteltőkéjét finanszírozom a tudtom, beleegyezésem, és szerződési akaratom, és erre irányuló kifejezett nyilatkozatom hiányában.
    • Önök csak lízingfinanszírozást nyújthatnának, mint pénzügyi vállalkozás (ahogyan más jogviszonyban egy másik pénzügyi vállalkozás csak kölcsönt), hitelt nem. Én azonban hitelt törlesztek, az Önök hiteltartozását, hiteltörlesztési kötelezettségekkel, mintha Önök hitelt vettek volna fel, hogy nekem KÖLCSÖNÖZZENEK. De lízingdíj, és kamatai formában fizetetnék velem, mert csak erre van jogosultságuk… A kötelem megnevezésén túl a jogviszony tartalmát a valóság jelöli meg. Én hiteladós vagyok, és hitelt törlesztek. Az álca, és az elszámolásuk a jogviszony valódi tartalmának az elleplezése. Mármint az Önök értelmezése szerint elszámolt jogviszonyé. De ez jogellenes. Én lízingeltem volna, de önök nem ezt számolták el, hanem a refinanszírozó hitelüket, csak lízingdíjnak nevezve rótták ki rám. A futamidőt azért hosszabbították meg, mert a lízingdíj az önök hitelének törlesztése, a lízingdíj emelése nélkül, az eredeti futamidőben nem lett volna lehetséges. A lízingdíjat nem emelhették, ezért a futamidőt, így az én “díjfizetésem” futamidejét hosszabbították. Ha a lízingdíj emelésével “oldották volna meg”, akkor is árfolyamkockázatra hivatkozhattak volna, de akkor a Ft-lízing emelkedését hogy magyarázhatták volna?
    • Ráadásul az Önöket refinanszírozó „deviza alapú” hitelkerete, nem deviza forrású, vagy ha mégis, az a szintetikus devizával ellentételezett, jelzálog alapú hitelek során keletkezett Ft, vagy devizalikviditás, amelyre forrásként, az anyabankjuknak nem volt a jelzálog alapú szintetikus deviza hiteleinél szüksége. Ellenben e forrás nélküli „devizaalapú” hitelek piacán előállította azt a devizadrágulást, amelyet a nem jelzálog alapú „devizaalapúságot” megjelölő, de a belső jogviszonyban a deviza-elemet nélkülöző pénzügyi termékeknél, mint a mi lízing megállapodásunk. A devizaárfolyamot az Önök közreműködésével, szándékozott, és szándékozik bezsebelni, a szintetikus devizát sem, és forrás-devizát sem tartalmazó pénzügyi termékek, tehát a nem jelzálog alapú pénzügyi termékek, mint a mi lízingszerződésünk, piacán.
    • Ez így jogellenes, a fent előadott okok miatt. És nem csak polgári jogi, nemcsak pénzügyi jogi értelemben.

Mivel Önök sem tagadták válaszlevelük 5. pontjában, hogy a jelzálogolható vagyon, vagy fedezet hiányában, a refinanszírozás klasszikus forrás formája, csak a refinanszírozónál lévő devizabetétek elkülöníthető és forrásként használt tömege, és a külföldi bankközi devizakölcsön jöhet számításba. Az elsőről tudjuk, hogy a magyar betétesek jellemzően nem devizában betétesek. Azt is tudjuk, hogy ha a refinanszírozó anyabankjuk bankközi devizakölcsönből (valójában az is devizahitel lehet csak), akkor a refinanszírozó adóskockázata, megegyezik az adósa, azaz az Önök kockázatával, és az Önök kockázata, a lízingadósuk adóskockázatával. Vagyis klasszikus forrással ellátott refinanszírozás esetén, a lízingadós nem fizetése esetén, Önöknek, és a refinanszírozójuknak, még adósi fizetési kötelezettségük fennmarad… Ezért a refinanszírozó finanszírozási kockázata, a végső adós, a lízingadós adóskockázata is… és fordítva is!

Ez Önöknek, AZ ÖNÖK PARTNERBANKJÁNAK, megújítási kockázatot, és megújítási díjkockázatot jelent, de nem jelent devizatőke kockázatot. Ez utóbbi valóságosan csak az adós kockázata. Ezért mertek felelőtlenek lenni, mert a szerződések bebukása csak az Önök adósainak kockázata, amíg Önök partnerbankja meg tudta a szintetikus devizát, a befektetést újítani egy külhoni partnerbankkal, majd 2008. novemberétől a MNB-kal.

De ez nem a lízingszerződés jogviszonyában keletkező kockázata az adósnak, vagyis Önöknek, hanem az Önök jogviszonyában merül fel, de velem fizettetnék meg, vagyis akként, mintha én vettem volna fel a refinanszírozótól, deviza nyilvántartású Ft-hitelt, anélkül, hogy nekem hitelezett volna.

Tehát önök ezt fizettetnék meg velem, lízingszerződés ürügyén. Nekem azonban erről tudomásom nem volt, így a szerződési akaratom sem terjedhetett ki erre, főleg azért nem, mert a szintetikus devizahitelezésről, mint forrás nélküli hitelezésről, a mai napig nincs tudomás, sem a jogalkotónak, sem a jogalkalmazóknak, a jogegységi döntések alapján állítható ez, és a köztudomás, közbeszéd sem ismeri. Én igen! Értik!? A levelük 8. pontja, és 5. pontja nem más, mint az Önök beismerése azzal kapcsolatban, hogy mit tettek! De én, nem hagyom magam!

Mivel ez már régen nem jogi kérdés, nem is közgazdasági, vagy banküzemi, vagy „lerendezett” jogalkalmazási kérdés, ezért az ismereteim birtokában egyéni elbírálást kívánok Önökkel megbeszélni. Ezért kérem, hogy a szerződésem közös megszüntetésével kapcsolatban, hiteles döntés-előkészítővel tárgyalhassak. Önök az állításaim ellenkezőjét bizonyosan nem tudják állítani, úgy hogy bizonyítsák is. A deklarált jogalkalmazási döntésekkel szemben is, a hibrid valóságáról minden utólagos ismeretemet, a hivatalosan megjelent pénzügyi irányítás közleményeiből kiolvasható mozaikokból, rekonstruálhattam.

 

 

 

Kelt, 2015. …

Üdvözlettel: