A Lantos-ügy igazolja a jogegységi döntést?

Lantos- ítélet (C-312/14) befektetés elutasítása igazolja a jogegységi döntést, hogy nincs és nem vizsgálható a befektetési elem egy hitelszerződésben.; halljuk sokfelől, hol bíráktól, hol bankoktól.

Ez az állítás hamis, és iratellenes.

1. A Lantos féle ítélet devizaforrással ellátott Ft-hitel banki devizaforrás-teremtő tartozásának árfolyamkockázata kezeléséről mondta ki hogy az nem befektetés, és az ilyen, nem befektetéssel vegyes hitel. Szerintünk is így van.
2. De ez önmagában is bizonyítja, hogy vizsgálni kell a devizaelem minőségét egy jogviszonyban. Sőt, a tagállami bíróságokra a tagsági szerződés alapján, kötelező jogértelmezésként előírja, bár ezt az ítéletből nem szokták idézni, – sem a bíróságok sem a bankok – de minden előírásában előírja, hogy a tagállami bíróságoknak vizsgálnia és fel kell tárnia a hiteljogviszony (pénzszolgáltatás) valóságos történéseit, és ebben a devizaelem valóságos szerepét! Ez pedig csak a banki adatok beszerzése alapján lehetséges! A Bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül, a Lantos-ügy bíróságának kötelezettségeit taglaló utasításaira vonatkozó ítéleti iránymutatásokat, hogy az ügy bíróságának a kereseti kérelem állításai és bizonyítékai, és annak alapján a felek valóságos banki pénzszolgáltatási jogviszonyát fel kell tárnia és a banki pénzszolgáltatás történéseit fel kell tárnia. És ennek feltárásával az adósi állítás, és a pénzügyi termék jogok és kötelezettségek megvalósult egyedi körülményeinek bizonyítására, a bankot köteleznie kell. Ez az ügy bíróságának a bizonyítási kötelezettsége! Az EUB ítélet a tagállami bíróság számára kötelezővé teszi az idézett jogértelmezéshez, a bíróság tényfeltáró bizonyítás lefolytatását: C-312/14. sz. ügyben hozott ítélete 56. pontja 60. pontja 68. pontja 76.pontja és 80. pontja, a C-604/11. sz. ügyben hozott ítélete 43. pontja és 44. pontja.
3. Ha ugyanis, a bank perbeli pénzügyi termékében, a devizaelem nem banki külső devizaforrásának árfolyamkezelése, akkor az, az adós devizaszámlájával (devizatartozásának) mérlegen kívül végzett befektetés, és akkor az nem a Lantos féle ítélet árfolyamkezelése, hanem az adós devizatartozásának szintetikus előállítása: befektetés. Így a hitele is ezzel a befektetéssel vegyes hitelviszony, amit  állítunk. Erre nem a Lantos féle árfolyamkezelés értelmezés, hanem a GENIL féle ítélet azon jogértelmezését kell alkalmazni, amely szerint az ilyen vegyes hibrid jogviszonyt (pénzügyi terméket) csak ekként értékesíthette volna a bank. Ha nem így járt el, akkor a szerződés nem jött létre, és a pénzügyi termék értékesítése a pénzszolgáltatási szerződés által semmis.
4. A Lantos ügyben az előzetes döntéshozatali eljárásban a kérelem az volt, hogy a devizaalapú hitel befektetés-e. Mi nem ezt állítjuk, hanem azt, hogy a devizaalapú hitel, az Ft-hitellel vegyes befektetési jogviszony (ahol a befektetés az adóssal szembeni devizakövetelést nyilvántartó számlával végzett banki és mérlegen kívüli olyan FX swap befektetés, amely devizaforrás hiányában, ellentételező devizaügylet, szintetikus deviza devizaforrás helyett) az adós tudta és beleegyezése nélkül. A GENIL féle ítélet pedig ezt befektetéssel vegyes hitelként értelmezi a Luxemburgi bíróság C-604/11. sz. ítéletében, és nem a Lantos féle ítélet árfolyamkezelésként.
5. Az EUB kötelező jogértelmezésként a tagállami bíróságokra azt írja elő, hogy e két jogviszony megkülönböztetése, és következményei levonásához, fel kell tárni a bíróságnak azt a tényállást, az egyedi pénzforgalmi adatok alapján feltárható, hogy melyik pénzügyi terméket értékesített, és érvényesített az adóssal szemben a pénzszolgáltatási aláírt szerződéssel a valóságban a bank! Az adós bizonyítási kérelme erre irányul, ezért a bíróság az adós erre irányuló bizonyítási indítványát köteles teljesítenie, a Luxemburgi Bíróság kötelező érvényű jogértelmezése alapján. Ha nem szolgáltatja a kért adatokat a bank, akkor azt a terhére kell értékelni akként, hogy nem vitatja az adós hibridjogviszonyra vonatkozó állítását.