A "kölcsön-alapú" számolgatás tévedései
Megjegyzéseink az interneten fellelhető íráshoz.
TÖRVÉNYESEN NEM MINŐSÍTHETŐ KERESKEDELMI CÉLÚVÁ A KÖLCSÖN.
Miért kell értékelni a devizaalapú kölcsön egyenlegét a futamidő alatt?
Azért, mert a 2000. évi C. törvény a számvitelről nem engedélyezi a kölcsönt kereskedelmi célúvá minősíteni, így az nem tartható nyilván valós (értsd: piaci) értéken, hanem a valódiság elvének megfelelően csak szerződéskori árfolyamon értékelhető.
(59./A § (7) és (8), 60 § (1) .
Devizaforrás fedezetű hitelnél van így. A törvény a Kormánynak eltérő rendelkezést engedhet meg hitelintézetekre vonatkozóan, a valóság elve alóli kivételezésre is. 2003. második felétől 2007. december 31. napjáig nem élt a Kormány ezzel a lehetőséggel a devizaalapú hitelek esetén. Ezért eddig az időpontig illegális volt a devizaalapú Ft-hitelezés devizában történt nyilvántartása, és annak a Ft-hitelre való átszámítása az adós rovására. A 250⁄2000. Korm. rendelet 9.§. (19) bekezdése 2008. január 1. napjától hatályosan vezette be a hitelintézetek számára (pénzügyi vállalkozásokra akkortól sem), hogy a Ft-hiteleket devizában tarthassák nyilván, és ezt a követelésjogot érvényesítsék az adóssal szemben. Azaz (nem csak a valós értékre való Ft-ra való átszámítást gyakorolhatja devizaeszközök és devizaforrások esetén a mérlegében), hanem az adóssal szemben is elvégezheti követelésjogként a devizaértékről való Ft-átszámítást. Így mintha devizában adta volna a Ft-hitelt (fogalmaz a rendelkezés), és e mintha devizában adta volna a hitelt pénztermékre vezeti be a devizaalapú hitel fogalmát. A mérlegértékelés szabálya, egyúttal a devizaeszköz Ft-hitelre való átszámítását szabályozta hitelintézetek számára kivételesen, ami azt jelenti, hogy a mintha devizát az adóssal szembeni Ft-hitel-követelési számlára IS átértékelheti a hitelintézet az adóssal szemben, vagyis megemelheti a korábban már az adós rendelkezésére bocsátott hitel (Ft-hitelkövetelés) összegét.
Mivel az adós hitelt és nem kölcsönt kap egy adós a pénzszolgáltatási szerződés alapján, és a bank mérlege szerint is, ez a reál-és valós ügylet az adós és hitelintézet között. Az adós is a hiteltartozását, és nem kölcsön tartozást törleszt. Vagyis a hitelintézet által a semmiből létrehozott tőketartalom, és tőkefedezet nélküli hitelszámla-pénz (levegőpénz, puhajegybankpénz) az a pénztermék, a pénzszolgáltatási szerződéssel értékesít az adósnak. És nem a ténylegesen átadott (az adós hiteltőkéjére tekintettel, neki kifizetett) a hiteltőke összegével megegyező pénzeszköz a szerződés és a pénztermék tárgya.
A bank szolgáltatása: hitelkövetelés az adóssal szemben, ami az adósnak hiteltartozás-tőke. Tőke, mert erre tekintettel ennek számviteli tőkeösszegét lehívhatja pénzeszközben a banktól, az pedig köteles ezt kifizetni. Nyilván az adós a saját tőkéjére, önmagától nem kérhet kölcsön, és a bank sem ad kölcsön semmit, hitelt ad. (Ezt egy kocsmai ügylet esetén egy vidéki ember értené!) Nincs bankkölcsön, és ennek a pénzeszköznek sem jogi, sem közgazdasági értelemben (függetlenül a szerződések, vagy a közbeszéd, vagy a jogalkalmazás téves értelmezésétől), nincs kölcsön természete. Ugyanis ezt az adós nem fizeti vissza, vagyis nem bankkölcsönt törleszt (ami a modern pénzek esetén nem létezik hitelintézet esetén, ugyanis nem a saját pénzeszközét adja oda kölcsönbe, hanem a semmiből hitel-tőkét írhat számlán jóvá (tőketartalom nélkül) az adós javára. És ez a hiteltartozás-tőke tőketartozás is, mert az adós ezt, és nem az erre tekintettel a bank által neki kifizetett pénzeszközt fizeti „vissza”. Az adós a hitelt törleszti, „fizeti meg!” A megtermelt pénzével a Ft-hiteltartozását fizeti meg, törleszti, a hitelintézet pedig bevételezi a hitelszámlára, majd bevételként lejegyzi onnan, és ezzel kivonja a puhajegybankpénz (hitelkövetelés) összegéből (a levegőpénzből, a pénzpiacról) a törlesztésnek megfelelő összeget. Közpénzt von ki a forgalomból, a megtermelt pénz bevételezésével, amely már nem közpénz, hanem a bank magántőkéjévé lesz bevétel formájában.
Pénzszolgáltatásként, a saját pénzeszközét kölcsön csak pénzügyi vállalkozás ad, amely csak a kölcsön adott pénzeszköz visszafizetését követelheti mérlegében és számlakövetelésként az adóstól. Vagyis abban a pénznemben és annyit (kamatokkal együtt) amit ténylegesen az adós rendelkezésére bocsátott. Tehát nem követelhet sem devizában nyilvántartott kölcsönt (mert nem tartja a számláin nyilván devizában a követelést, és csak azt követelheti, amit számlán követelésként az adóssal szemben nyilvántart, vagy nyilvántarthat)… Vagyis nincs jogosultsága arra, amire hitelintézetnek van, hogy devizaalapú, „mintha devizában adná” pénzszolgáltatást nyújtson, és adósától annak megfizetését követelje. És nem követelhet devizában nyilvántartott hitel megfizetését az adóstól, mert hitelt bármely pénznemben sem nyújthat. Ezért is fontos lenne a hitel, és kölcsön jogi, és közgazdasági fogalmának következetes megkülönböztetése! 2008. január 1. napjától hatályosan sem módosult ez. DE! Egy pénzügyminiszteri rendelet is megerősítette ezt! DE! A rendelet melléklete egy könyvelés levezetését tartalmazza, ami a MNB-nak jelentendő számviteli nyilvántartást tartalmazza. Formája, és tartalma alapján, azonban azt a látszatot kelti, mintha a pénzügyi vállalkozások IS hitelintézetekre szabott „mintha devizában” is nyilvántarthatnák valós időben és értéken az adóssal szemben követelésüket! (Gépjárművásárlási, fogyasztási cikkvásárlási, szabadfelhasználású kölcsönök esetében érdemes erről tudni.) DE! A számviteli tv. valóság elve alól csak a Kormány kapott kivételes felhatalmazást az eltérő jogalkotásra, pénzügyminiszter nem. És a pénzügyi vállalkozás nem lehet hitelintézeti státuszban, mert az alkotmányellenes lenne (közjogilag egyenrangú- és jogú lenne a prudenciális, közpénzt létrehozó hitelintézetekkel), és a Hpt.-be is ütközne, amely minden téren megkülönbözteti a kétféle pénzintézetet, és nem utolsó sorban, ellentétes lenne a nem prudenciális pénzintézetekre vonatkozó MNB működései engedélyek felhatalmazásával az egyes pénzintézetekre kötelezően. (A működési engedélyek ma még a bírák számára megoldhatatlan gondot jelentenek, a hitel, és a kölcsön megkülönböztetése is, a pénztermék, a pénzszolgáltatás, a pénzszolgáltatást végző pénzintézetek közjogi státuszának a megkülönböztetése, az EU jogának, az EUB jogának ismerete is… Hogy csak a fontosabban említsük a „devizaalapú perek” jogalkalmazásakor.
2013. január 1. napjától a kormány az Alkotmányba, a Hpt.-be ütközően, a jövőre nézve(!) módosította a pénzügyi vállalkozások követelésjogát (a 250⁄2000. Korm. rendeletet módosítva). Bevezette azt, hogy pénzügyi vállalkozás IS követelhet devizaalapú követelést (hogyan?), ha ilyen követelést nem hozhat létre, bár tudjuk, hogy ezt megelőzően csak ilyet hoztak létre devizaelemű szerződésekben, amikor még nem lehetett volna). Gondoljuk, a már létrejött követelések esetén lettek jogosultak „megszolgált devizaalapú követelés” érvényesítésére az adóssal szemben. Gondoljuk a forintosításhoz lett legyártva, gyakorlatilag visszamenőleges hatállyal. Illetve a hatályosságtól kezdve az ilyen követelés érvényesítésének a legalizálása érdekében. Mindegyik cél jogsértő, alkotmányellenes, és mint ilyen az EU jogát is súlyosan sérti.
A továbbiakban a kölcsön és hitel különbségét nem is jelezzük… A kölcsönt, a pénzügyi vállalkozások szolgáltatása esetén többnyire helyes megállapításoknak tartjuk, hitelintézetek esetén téves értelmezésnek, amely értelmezésből téves közgazdasági és jogi következtetések származnak.
„Fontos!
Meg kell különböztetni kereskedelmi célú eszközöket a törvény erejénél fogva kereskedelminek nem minősíthető pénzeszközöktől és követelésektől.
Kölcsönadáskor a bank csak a szolgáltatását értékesítheti, amely a pénz feletti rendelkezés átadása kamat ellenében.”
Minden más vállalkozásra igaz. Kivéve a bankra, mert az a saját vagyonát kivéve minden pénzeszköze, és minden pénzforrása, és minden pénzkövetelése kereskedelmi célú.
„Piaci értéken csak kereskedelmi célúvá minősített (pénz)eszközök tarthatók nyilván, szigorú elszámolás mellett.”
Pénzintézetek esetében ez is tévedés. A derivatívok, más néven pénzhelyettesítő pénzeszközök és ügyletek sem nem ellenőrzöttek, sem nem szabályozottak, sem nem mérlegen belüliek. Mi több, valóságban nem is auditáltak! Ellenben a devizaalapú hitelek ilyen derivatívokkal, befektetésnek minősülő a Ft-hitel feltételeként felmerülő (mérleg)fedezeti kötelezettségnek eleget tenni kívánó, mérlegen kívüli befektetési (és nem a bank árfolyamkockázat-kezelő ügyletek (Lantos ügy), hanem az adós árfolyamkockázatát előállító, a Ft elleni shortolásnak megfelelő befektetési ügyletek).
„Mivel a kölcsönt nem lehet kereskedelmi célúvá minősíteni,(megjegyzés: más vállalkozások esetében, pénzintézet esetében mindig kereskedelmi célú.) így a kölcsönnel kapcsolatban teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen a deviza adás-vétel, még átszámítási szinten is. (Megjegyzés: csak éppen ez történt, ezért lehetett átszámítani a bank devizaárfolyam nyereségét, amely a Ft elleni shortolásból származott, az adós terhére, az adós Ft-hitel-számlájára nem csak átszámítani, DE kötelezően átszámítani árfolyamveszteségként, amellyel megemelte a bank az adós sal szemben Ft-hitelkövetelését tőkére és a kamatos kamatra is egyidejűleg)
Ennek megfelelően mindegy, hogy milyen pénznemben tartjuk nyilván a kölcsönt, és mely pénznemben határozzuk meg a törlesztő részleteket.
Megjegyzés: ezt szeretné a „kölcsön alapú” értelmező elhitetni önmagával, és másokkal is, ezért is fontos pénzintézetek közjogi státuszát ismerni a bíráknak is, valamint azt, hogy a hitel nem kölcsön. Valamint azt, hogy a Ft elleni banki shortolás nem csak a teljes és visszafizetendő Ft-hitel követelést emeli meg deviza-árfolyam követeléssel is, hanem a hiteltörlesztés Ft valuta árfolyam értékét is rontja a nyilvántartó devizához képest. A shortolásnak így kettős hatása van. És a devizaalapú ügyletben ez azt jelenti, hogy az adós, bár tudta és beleegyezése nélkül, de „mintha” tudatosan önmaga ellen shortolná a saját tartozását a bankkal szemben, egyben a törlesztő Ft-valutáját is shortolná a „mintha devizatartozása” törlesztésekor. Mivel erre szerződési akarata nem volt, erre a banki követelésjogra, amit a bank által a pénzszolgáltatási-szerződésben értékesített, nem jött, nem jöhetett létre jogszerűen. Az adós ilyen szerződés alapján, aláírt okirat ellenére sem tartozhat, mert EZT a pénzterméket nem lehet levezetni a szerződés, az ÁSZF, az aláírt okirat tartalmából. Arról nem is beszélve, hogy ilyen pénztermékre magyar kereskedelmi banknak nem volt ÁSZF-je.
Természetesen lehet a forint nyilvántartás mellett vezetni külföldi devizában is (!) nyilvántartást az előírt értékelési szabályoknak megfelelően, lehet átváltogatni is, de az eredményen ez nem változtathat. Mindig a felvételkori árfolyamon köteles a bank számolni**. **
Megjegyzés: frászt! Az Számviteli tv-t a laboráns korabeli Kormány, a törvény felhatalmazása alapján a hitelintézetekre módosította.
_A kölcsön értékét a szerződéskötéskor érvényes árfolyam határozza meg, ehhez kell korrigálni, !!!! mert nem értékesíti a pénzt, hanem csak rendelkezésre bocsájtja bizonyos időre, amit majd visszakap. _
Megjegyzés: ez a hibája a „kölcsönalapú” értelmezésnek. Az adós nem „visszafizeti” a kapott Ft-pénzeszközt, amit „kölcsönkért” a bankjától, hanem a szerződés és a pénztermék és a pénzszolgáltatás alapján is HITELT kapott, és azt nem fizeti vissza, mert az számlakövetelés, tőketartalom és tőkefedezet nélküli, ezért ABBÓL semmit nem kapott, amit vissza lehetne fizetni, mert a kapott pénzeszköz SEM EBBŐL származik, nem volt miből lehívni tőkét, mert nincs tőketartalma. Az adós rendelkezésére bocsátott hiteltőke, az vele szembeni banki számlakövetelés-pénz, amit csak megtermelt pénzzel MEGfizet, és NEM VISSZAfizet.
Jól jegyezd meg, nem egy meghatározott pénzösszeget kell visszaadni, hanem a kölcsönt.
Megjegyzés: jól jegyezd meg, hogy a jogi, számviteli, banküzemi, közjogi, pénzszolgáltatási közgazdasági és jogi ismeretekre egyszerre van szükség ahhoz, hogy le tudd írni, amit a bankok, pénzügyi vállalkozások az adósokkal szemben elkövettek. Minden téves tudás annak akadálya, hogy a jogalkalmazás azt bírálja el, ami a valóságban történt, és annak is akadálya, hogy az adósok a valóság alapján tudjanak pereskedni a bíróságokon itthon, és az EUB előtt Luxemburgban. És te nem tudsz mindent, ami a devizaalapú hitelekhez szükséges lenne, ezért sokat ártasz azzal, hogy a saját koncepciódat valóságra igaznak érzed, tudod, amely kölcsönalapú, és pénzintézetek vállalkozásoktól teljesen kiváltságos közjogi státuszát figyelmen kívül hagyó, ezért a pénzszolgáltatásaik lényegét sem értő téves, bár nem vitásan jószándékú, nézet.
A meghatározás történhet bárhogy, az a kölcsön alapvető jellemzőjét nem változtatja meg.
Megjegyzés: EZ tökéletesen IGAZ a pénzügyi vállalkozásokra! Velük kapcsolatban ez a helytálló megállapítás, sőt, ennek alapján kell értékelni a pénzügyi vállalkozások csalását az adósokkal szemben.
Amennyiben a meghatározott összeget akarja a bank viszontlátni, elegendő egy Exelt eljuttatni hozzá, és kipipálva a teljesítés.
Megjegyzés: frászt! A bank követelésjoga devizahitel-befektetéssel vegyes Ft-hitel. És ez legális pénzszolgáltatás. Csak éppen ennek vannak a legalitáson kívüli súlyos banki kötelezettségek is, amiket a bank nem teljesített. És a Hpt. és a Tőkepiaci Tv. később a Befektetési Tv. rendelkezését együttesen kell alkalmazni a bíróságnak, és eredetileg kellett volna a bankoknak. Csak ez utóbbi befektetetési szabályokat a bank megszegte, és EZT KELL támadni, mert EZ a jogellenes pénztermék értékesítés, EZ teszi akarati hibássá is a szerződést. Illetve azt, hogy 2008. jan. 1. előtt a hitelintézetnek sem volt erre joga sem: az adóssal szembeni devizakövetelés-számlát az adós tudta és beleegyezése nélkül fektette be; shortolta az adós ellen a Ft-ot a hitelpiac minden bankja; a hiteladósokat a prudenciát megsértve befektetői pozícióba helyezte; a maximálisan 15-20 %-os arányt meghaladva, a hitelpiacot a Ft elleni shortolást előidézve, és szándékoltan, 92 %-ban deviza alapú Ft-hitelekkel építették fel egyedileg és együtt kartellben a bankok; nyereségük jelentős részét a befektetési ügyletek felhasználásával adózatlanul kijuttatták mérlegen kívül külföldi partnerbankjaiknak… És még egyebek.
A kölcsön a kölcsönbe adáskor már meglévő dolog, tehát azt már további beszerzési költségek nem terhelik. Nincs árfolyami kockázata se, nincs devizaadás-vétel se, így a törvény kifejezetten tiltja a kölcsön kereskedelmi célúvá minősítését, s ezzel együtt a valós (piaci) értéken történő nyilvántartását.
Megjegyzés: ez igaz a pénzügyi vállalkozásokra, de nem igaz a hitelintézetekre a fent elmondottak szerint.
A minden gazdálkodó részére kötelezően betartandó számviteli alapelveket a tv. 14. § , 15-16. § rögzítik.
Megjegyzés: a pénzintézetek nem tartoznak a „minden gazdálkodó szervezet közé, különleges gazdálkodó szervezetek, más a közjogi státuszuk, más a szolgáltatásaik szabályai, más a létrehozásuk, megszűnésük, a felszámolásuk szabályai, és ahogy látjuk a jogalkotás számára is különösen kedvezményezettek, sőt gyevi törvényeket kapnak a jogsértéseikhez, utólagos legalizálásához a törvénysértésekhez, a törvény előtti egyenlőség alól is kivételezettek, gyevi státuszukat nap mint nap tapasztaljuk, sőt a bírák tudatlansága miatt azt is, hogy e kivételes legalitásukat, és gyeviségüket sem tudják sem a bírák, sem a megmondó emberek nem tudják leleplezni, és számon kérni!!! A kivételes státusz, mindemellett indokolt, mert a hitelintézetek közpénzt, Ft-ot hoznak létre, mint a Jegybank, a pénzügyi vállalkozások pedig ilyen puha-jegybankpénzekkel finanszírozva az ilyen puhajegybankpénzek elosztásában közreműködnek. A bankok maguk is elvégezhetnék az ilyen elosztást, de ők a hiteltől, sőt a hitelszámlától, sőt a hitelszerződéstől független likviditásból maguk is elosztják az adósnak készpénzben, vagy számlájára jóváírva a pénzeszközt.)
- a vállalkozás folytatásának elve
a teljesség elve_
a valódiság elve_
a világosság elve_
a következetessége elve_
a folytonosság elve_
az egyedi értékelés elve_
az időbeli elhatárolás elve_
a tartalom elsődlegessége a formával szemben_
a lényegesség elve_
a költség-haszon összevetésének elve._
Továbbá az értékelési szabályok is szigorúan betartandó rendelkezések.
59/A. § (1) A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó a számviteli politikájában rögzített döntése szerint a pénzügyi instrumentumok (6)-(7) bekezdésben foglaltak figyelembevételével meghatározott körére alkalmazhatja az e §-ban, valamint az 59/B-59/F. §-okban előírt valós (értsd:piaci) értéken történő értékelés szabályait.
(7) Nem alkalmazható a valós (értsd: piaci) értéken történő értékelés:
a) a lejáratig tartott pénzügyi eszközre,
b) a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelésre,
(8) A (7) bekezdésben meghatározott pénzügyi instrumentumokat a törlesztésekkel és az értékvesztéssel csökkentett, visszaírással növelt bekerülési (beszerzési) értéken, illetve A SZERZŐDÉS SZERINTI ÉRTÉKEN KELL KIMUTATNI, A TÖRVÉNY ÁLTALÁNOS (bekerülési érték szerinti) ÉRTÉKELÉSI ELŐÍRÁSAINAK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL.
(9) Nem minősíthető kereskedési célúvá vagy értékesíthetővé a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön- és más követelésekből a pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelés, a biztosítási szerződésekből eredő követelés, valamint a munkavállalókkal és a költségvetéssel szembeni követelés.
§ (1) A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve A SZERZŐDÉS SZERINTI TELJESÍTÉS NAPJÁRA VONATKOZÓ a (4)-(6) bekezdés szerinti DEVIZAÁRFOLYAMON ÁTSZÁMÍTOTT FORINTÉRTÉKEN kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.A
250/2000 Kormányrendeletrögzíti és megerősíti, hogy a pénzintézeteknek is ezen törvényeket kell betartani.Tehát a devizaalapú kölcsön a teljes futamidő alatt a felvételkori értéket kell képviselje, függetlenül attól, hogy milyen nyilvántartást választ a bank, vagy milyen nyilvántartásban egyeztek meg a szerződő felek. Itt ér össze a Ptk 523-mal a Számviteli törvény kölcsönösen megerősítve egymást. Azt kell visszaadni, amit valójában kölcsön kaptál.”
Megjegyzés: hamar le lett tudva a számvitel szabályai, elvei alól mentesítő „250-es” a szövegben. Nem megerősíti a számvitelt, hanem módosítja, sőt speciális szabályt alkot a pénzintézetekre ez a Kormányrendelet. A pénztermék, ezért és más néven a bank követelésjoga és az adós tartozáskötelezettsége egyben, speciális szabálya ez a Korm. rendelet. Különös szabálya a Hpt. Az általános szabály a Ptk. de igen korlátozott mértékben. Ezt a jog a lex specialis elveként fogalmazza meg, ahol a speciális szabálytól kell a jogalkotásnak, jogalkalmazás értelmezni egy jogviszonyt, szerződést is, és a különös és általános szabály felé csak akkor lehet és kell lépéseket tenni az értelmezésben, ha a speciális és különös szabályok valamiről nem rendelkeznek ex lexis verbis.
Kiegészítés a 250⁄2000 Korm. rendelet 9§ 19) bekezdésére vonatkozóan:
- Ez NEM az adósra következményekkel NEM járó nyilvántartást jelent, hanem az adóssal szembeni banki követelésjogot ex lexis verbis kötelező erővel szabályozza!
__A devizaalapon forintfizetéssel teljesítendő, szerződésből eredő követelések
Tehát a banknak az adóssal szembeni követelése: ideértve a devizaalapú forinthitelezésből adódó devizaalapú forintkövetelések
Ezek a szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel pénzszolgáltatások, és az adós ilyen pénzszolgáltatási szerződést kötött!
a követelés nyilvántartásba vétele ÉS törlesztése (!) (ez a parancs:) (a nyilvántartó deviza) törlesztése napján érvényes értékén forintosított összegben történik. +
Az ilyen követelések ALAPÖSSZEGÉT, törlesztését és kamatait a szerződésben rögzített devizában is nyilván kell tartani és az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni, mintha devizaeszközök, illetve devizakötelezettségek lennének.
Az adósoknak fontos, hogy lényeges kérdésben világosan lássák e szöveg lényegét. Kiemeltük annak fontos tartalmát ezért.
A devizaalapú Ft-hitelt nyilvántartani IS és követelni IS és törleszteni is úgy kell, mintha deviza eszköz lenne, mintha devizában lett volna nyújtva.
A hitel egy folyamatos pénz, rendelkezésre bocsátott számlakövetelés-pénz, amit a bank számlán tart nyilván az adóssal szemben, ezért a Ft-hitel MINDIG aktuális devizaárfolyamon van Ft-ban kifejezve : a követelés nyilvántartásba vétele.
Ez nem a hitel nyújtásának nyilvántartásba vételére vonatkozik csak, mert nem kölcsön, hanem hitel, ezért ez a követelés minden pillanatban nyilvántartásba van véve, és a havi törlesztésekkor exponálódik a tőkére is a nyilvántartó devizaárfolyama a Ft-hitel összegére. Vagyis az alapösszegre, kamataira azaz a visszafizetendő teljes tőkére érvényesíti a bank (a jogi rendelkezés erejénél fogva) a devizaárfolyamot (megemeli a teljes Ft-hitel összegét a deviza-árfolyamnyereségével a bank) a teljes Ft-hitelkövetelésére. És a törlesztő részlet árfolyamára IS.
De ez a törlesztő részlet maga is árfolyammal terhelt ezért, DE AMIT TÖRLESZT, A TELJES VISSZAFIZETENDŐ HITELNEK ARRA A HÓNAPRA ESŐ RÉSZE IS az árfolyamdrágulással megemelt Ft-hitel összegére vonatkozik: E SZÖVEG ALAPJÁN, AMI EBBEN AZ IDÉZETT RENDELKEZÉSBEN VAN.
És ez legális volt, és a bank ezt tette, ez a valóság. Minden bank, minden adóssal szemben EZT meg is tette. MERT erre kötelezi őket ez a rendelkezés. Igaz ezt ők lobbizták ki, … hogy erre kötelezze őket egy ilyen szabály.
Mert Az ilyen követelések alapösszegét, törlesztését és kamatait a szerződésben rögzített devizában is nyilván kell tartani és az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni, mintha devizaeszközök, illetve devizakötelezettségek lennének.
Az értékelés szempontjából így kell kezelni.
DE A BANK EZT A RENDELKEZÉS ELSŐ MONDATAI ALAPJÁN FOLYAMATOSAN IS ELVÉGZI AZ ÜGYFÉL SZÁMLÁJÁN, ÉS NEM CSAK A MÉRLEGÉRTÉKELÉSBEN, MERT A RENDELKEZÉS, AZ ELSŐ MONDATOT JOGI, ÉS NYELVTANI ÉRTÉKELÉSE SZERINT IS, AZ ADÓS TELJESÍTÉSÉRE IS VONATKOZTATJA, ÉS A DEVIZAÁRFOLYAM TÖRLESZTÉSÉNEK NAPJÁRA VONATKOZÓAN AZ ÁRFOLYAMOT IS MEGHATÁROZZA!
Mégpedig a hitel egészére, amire a törlesztés történik, és magára a törlesztő részletre is. [nemtartozunk.hu][1]
(Mármint a szerződések rendelkezései alapján nem tartozunk, mert nem jöttek létre akarati hiba miatt. Mert az adós ezt a fenti, tőkére és törlesztésre átszámítható devizaárfolyam-veszteséget tartalmazó pénztermékre, soha nem fogadta volna el a bank pénzszolgáltatását. Az ilyen pénz szolgáltatását!!! Mert ez nem más, mint a devizakövetelés nyilvántartó-számlával történt banki befektetés (mérlegen kívüli szintetikus deviza), mint forrásdeviza-helyettesítő derivatíva összekapcsolása a Ft-hitellel.
Ezt a bank csak a tőkepiaci Tv. később a befektetési törvény rendelkezéseit, és az EU jogát, és az EUB Genil ítélete szerint való értékesítési szabályokat betartva tehette volna meg. EZ A JOGSÉRELEM, amiért az adós perelheti a szerződést, hogy az nem jött létre a bank felelőssége, kártérítési felelőssége mellett! Mert egyetlen bank sem tartotta meg az értékesítés szabályait.