Kérdéseink Király Júliához

Király Júlia személyes Facebook oldalán a devizahitellel kapcsolatos írására szeretnénk reagálni néhány mondattal. A hozzászólás:

Összeesküvés-elméletekről devizahitelek, kamatok, árfolyamok kapcsán.Számos hozzászólás érkezett az eddigi devizahiteles problémával foglalkozó bejegyzésekre, ezért néhány felvetésre ezúton reagálok.Az összeesküvés-elméletek egyik visszatérő tézise szerint „a bankok spekuláltak az árfolyamgyengülésre, ezért adósították el a lakosságot devizában”. A bankokat valóban súlyos felelősség terheli a devizahitel-buborék kialakulásáért, de a fenti vád alól felmenthetjük őket. A bankok éppen annyi devizaforrással rendelkeztek, amennyi devizahitelt nyújtottak. Egyrészt, csakis a külföldről szerzett olcsó devizaforrás terhére tudtak olcsó devizahitelt nyújtani, a drága forintforrásokból ezt nem tudták volna megtenni. Másrészt, a Magyarországon már akkor is érvényes szabályozás szerint a bankoknak az árfolyamváltozásból se nyereségük, se veszteségük nem lehet, vagyis zárt devizapozícióra kell törekedniük. Fel lehet róni a bankszektornak, hogy felelőtlen módon hitelezett, de azt nem, hogy árfolyamgyengülésre spekulált.

Az összeesküvés-elméletek másik visszatérő tézise szerint „a jegybank azért növelte meg devizatartalékait, mert az árfolyamromlásra spekulált, tehát a devizahitelesek vesztesége valójában a jegybank, az állam nyeresége”. Az MNB mérlege 2008 októberében ugrott meg 20 milliárd euróval, amikor az ország kényszerűen IMF hitelért folyamodott, mert akkor, és hangsúlyozom, az egész válság során csak akkor, de akkor valóban, államcsőd fenyegetett. Ha nincs IMF hitel, akkor decemberben már nincs se közalkalmazotti fizetés, se nyugdíj. Az IMF hitelt devizában vette fel az ország – ettől nőtt meg 2008 végén az MNB devizatartaléka. Ha a forint árfolyama gyengül, akkor a jegybank devizatartalékának értéke valóban nő, ám amennyivel a jegybank nyeresége nő, annyival nő az államháztartás adóssága is, hiszen az árfolyamgyengülés a devizában felvett államadósságot is ugyanannyival növeli. A jegybank nyeresége tehát az államháztartás egésze szempontjából nem nyereség, ezért sem alapítványokat hoznak létre ebből az összegből, hanem a költségvetésbe fizetik be, mint ahogy mi tettük. Az államháztartás egésze a devizatartalékokat is figyelembe véve devizában adós volt, tehát a devizagyengülésen vesztett, akárcsak a vállalatok és a háztartások.

Az ország nettó külső adóssága volt jelentős, és a hiteleket külföldről vettük fel, vagyis miközben az állam, a háztartások, a vállalatok forintra átszámított adóssága nőtt, a hiteleket nyújtó külföldi befektetők, hitelezők forintra átszámított követelése nőtt. De az ország gyengüléséből, az általuk finanszírozott háztartások, vállalatok tönkremeneteléből nekik semmi hasznuk nem származott. Azaz a devizahiteles tragédián mindenki vesztett.

Mindez nem jelenti, hogy ne lettek volna egyesek, akik nyertek az árfolyam gyengülésén. Azok, akiknek csak devizabetétük volt és nem volt devizaadósságuk, természetesen nyertek. De higgyük el, hogy ez a szintén több százezer honfitársunk nem a devizahitelesek veszteségére spekulálva tartott kisebb-nagyobb devizabetétet, deviza-befektetést. Mint mindenütt a világon, a magyar fizetőeszköz piacán is léteznek spekulánsok, akik hol nyernek, hol vesztenek a forint ingadozásán. Nemzetközileg összehangolt összeesküvés a devizahitelesek és az ország kifosztására viszont egészen biztosan nem volt. Csak összeesküvés-elméletek vannak. De kár hallgatni rájuk.

Tisztelt Király Júlia!

Az Ön megnyilvánulásaira a következő észrevételeket tesszük, és kérdezzük is néhány adattal kapcsolatban.

A Kennedy gyilkosság óta lett a hivatalosságoknál szitokszó az összeesküvés elmélet fogalma. Akkor, amikor a nyilvánvalóan hamis Warren jelentésre reagálva a gyilkosság valós okait, és a jelentés hamis voltát kutatták, és a mai napig kutatják a hamisságot el nem fogadók.

A tények hiányában, és a tények ismeretében sokan, mi is, elfogadhatatlannak tartjuk a pénzügyi szolgáltatók devizanyilvántartású Ft- pénzeszköz szolgáltatását . Sokan nem tudják, mások tudják, hogy mi történt, hogyan történt és miért történt, ami a magyar társdalommal közvetlenül soha nem történt még meg. És amit a 2003. előtti MNB tanulmányok szerint a MNB is ellenzett, nevezetesen, hogy a társadalmat devizában adósítsák el. Mert ez a pénzszolgáltatás joga, és a közgazdasági elvek és szabályok szerint is veszélyes, a valóságban jogellenes is volt. Mégis megtörténhetett… De elbeszélve és kibeszélve sincs a mai napig ennek tényei, sem a jogtudományban, sem a közgazdaságtudományban. A jogalkalmazásról és a politikai térről nem is beszélve…

A jog területén leginkább az, hogy a szolgáltatások egyensúlya miként borulhatott fel az adósok kárára. Hogy egy pénzszolgáltató által juttatott pénzeszköz 3-10 szeresét miért követelheti sikeresen egy ilyen szolgáltató az adósától. A jog mindig ellenállt annak (a Királyi Kúria is és a kádári Legfelsőbb Bíróság is), hogy a kirovó/lerovó értékállósági szabályt az adós kárára, és ne a szolgáltatás egyensúlyának megtartására alkalmazzák. (Megjegyezzük, szerintük e jogtechnikát a devizaalapú Ft-hitelezés esetében alkalmazni eleve jogi nonszensz.)

Ha banklobby 2011-2019. között el tudta érni, hogy a pénzszolgáltatás és számvitele anyagi jogát és a perjogot kizárólag az adós terhére változtassák meg folyamatosan, akkor ez a lobby bizonyára arra is képes volt, hogy eltitkolja ennek érdekében, hogy mi is történt, hogyan történt, miért történt, devizahitelezés és devizaalapú hitelezés néven.

Ezért nem indokolatlanok azok a magyarázó elméletek, amelyek mindezek magyarázatát keresik. Minden magyarázó a saját tényállítása alapján alkotja meg elméletét. Mert akiknek kibeszélni és feltárnia kellene mindent a tényekről, (amelyek a pénzintézetek könyvelésében vannak, és amelyeket fel is tárt az MNB a tanulmányaiban 2004-ig), azok alapján valóságot ma már nem rekonstruálnak. Inkább fogalmi bűvészkedéssel elfedik. A tényekből (mi történt) alkothatunk rekonstruált valóságot (hogyan történt), adhatunk választ arra, hogy mi az igazság (miért történt).

Leginkább fontos lenne kimondani, hogy a devizanyilvántartású Ft-hiteleknek nem volt devizaforrása, semmilyen forrása nem volt. A hitelintézetek devizaeszközként kezelt (az adóssal szembeni) devizaköveteléssel, mint devizaeszközzel, mérlegen kívül állítottak elő, és könyveltek mérlegükben Ft-forrást. Teljesítve ezzel a könyvelési trükkel,- banki adósság és tőkekockázat nélkül - , a Ft-negatív tőke (adóssal szembeni Ft-hitelkövetelés) számára: a hitelpénz jogi és közgazdasági feltételeit. Erre tekintettel kaptak az adósok Ft-eszközt, és nem kölcsönt, mert nem ezt a ténylegesen kapott Ft összeget fizették vissza a banknak. Hanem a negatív hitelköveteléstőkét fizették meg. Vagyis a hitel formájában létrehozott követeléspénzt, közpénzt termelt meg a gazdaság számára az adós, amit a bank privatizálhatott. Az adósnak juttatott pénzeszközért cserébe, az adós ennek megfelelő összeget+tőkésített kamatát a futamidő végéig számítva+banki költségeit vállalta(?) megtermelni. Mindezt valós banki tőkekockázat nélkül, és devizában számítva, számtalan további – az adóst terhelő és devizára átszámított – könyvelési és szerződéses trükkel.

Kérdezzük…

A szerződések megkötésekor összesen, 2009-ig:

Mekkora volt az adósoknak a hitelintézetek által Magyarországon összesen ténylegesen kihelyezett Ft-eszköz állománya, a devizaalapú hitelezés során? Ezzel szemben mekkora volt a hitelintézetek által Magyarországon összesen kihelyezett devizában nyilvántartott Ft-hitelkövetelése az adósokkal szemben, igen, már a szerződés megkötésének a pillanatában a bankok könyvelésében?

Ugyanezek a kérdéseink a nem prudens pénzügyi vállalkozások esetében is. (Megjegyezzük, hogy a hitelintézeteknek nem minősülő nem prudens pénzügyi vállalkozások jogi tiltás ellenére adósaiktól devizában nyilvántartott Ft-követeléssel éltek, mintha devizaalapon hitelezhettek volna, mintha hiteleztek volna. De nyilvántartásukban Ft-kölcsönt nyújtottak Ft-eszközükből. Ennek forrása volt a saját deviza-nyilvántartású hiteladóságuk egy refinanszírozó hitelintézet felé, amelyekkel ezek tartoztak, de adósaikkal fizettették meg a saját eszközük forráshitelét.)

A szerződések megszűnése (bebukott, végtörlesztett, megfizetett hitelek), illetve a forintosítása idején összesen, 2010. április 1-től, és mennyi 2019-ben a még e korszakból fennálló teljes követelésállományra vonatkozóan:

Mekkora volt a hitelintézetek által Magyarországon összesen kihelyezett devizában nyilvántartott Ft-hitelkövetelése az adósokkal szemben, és ezzel szemben mennyi volt eredetileg a ténylegesen az adós részére szolgáltatott pénzeszköz? Ugyanezek a kérdéseink a nem prudens pénzügyi vállalkozások esetében is.

A forrásnélküli hitelezés továbbra is gyakorlat-e abban a formában, hogy már nem szintetikus deviza a Ft-hitelezés alapja, hanem Ft-derivatívok ellentételezik, illetve állítják elő a Ft-hitel jogi, és közgazdasági feltételeit?

Ezek lennének a devizaalapú Ft-hitelezés tényadatait. Megköszönnénk, ha erről tájékoztatna minket, az elérhető forráshivatkozással. Ezek önmagukért beszélő adatok lennének mindenki számára.