Előzetes döntéshozatali inditvány

publikációk

Kérjük a Tisztelt Kúriát, mivel a folyamatban lévő ügyben a közösségi jog rendelkezéseinek értelmezése relevánsak, az EUMSZ 267. cikke alapján kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást. Az alperes a felperes keresetével szemben a pénztermékre és a pénzszolgáltatási szerződésre alternatív tényállást és bizonyítást nem terjesztett elő. Ezért a fogyasztóvédelem szabályai szerint a bíróságnak a pénzszolgáltató kötelező tényállítási terhét, bizonyítási kötelezettségét akként kell számon kérnie, hogy a szolgáltató nem vitatta a felperes tényállításait a felek jogviszonyára vonatkozóan. Az alperes köteles a pénzszolgáltatására, annak a banknál meglévő pénzszámla forgalmára (mind a Ft-hitelszámlára, mind a devizatőke nyilvántartási számlára vonatkozóan) adatokat és bizonyítékokat szolgáltatni, valamint tényállást előterjeszteni, milyen pénzterméket szolgáltatott és hogyan az adósnak, és ennek bizonyítását. Szemben az adós tényállításaival és bizonyítékaival, és bizonyítási indítványaival. Ez a perbeli kontradikció feltétele. Fogyasztóvédelmi perben nem elegendő az adós keresetének tagadása, a szolgáltató köteles az ellenkező tényállításra és bizonyításra, mivel a bizonyítási teher megfordul.

Álláspontunk szerint a magyar jog, az EU jogával összhangban a felperes tényállításait, amit a keresetben előadott, alátámasztják. Nem kívánjuk megismételni a pénzterméknek a pénzszolgáltatási szerződéssel kapcsolatos viszonya, a pénztermék megvalósulásának, mint jogviszony megvalósulásának az aláírt szerződéshez való viszonyát. Azt sem, hogy a felek által aláírt szerződésben nem szerepel a pénztermék valamennyi eleme, vagyis a bank könyveiben vezetett követelés jog és az adós tartozáskötelezettsége a szerződésből le nem vezethető, és ezért kölcsönös és egyező akaratot nem közvetíthet és nem tartalmaz a szerződési akaratot kinyilvánító aláírt okirat. Az abban foglaltaknál több, lényegesen több valósul meg a pénztermék jogviszonyában, és ez nem vezethető le a szerződés szövegéből, mert NINCS BENNE. De ehhez tudnia kellene a bíróságnak, a valóságban hogyan teljesült a felek közötti tartós jogviszony.

Az adósi tényállás és felajánlott bizonyítás alapján, kérdések intézhetők a Luxemburgi Bírósághoz jogértelmezést kérve, a magyar bíróság által.

A kérdés, a devizaforrású Ft-hitel, és a befektetéssel vegyes (devizaforrást helyettesítő származtatott árnyékszámlával, azaz a devizakövetelés egyidejű megnyitásával végzett, mérlegen kívüli banki befektetés, mint a szintetikus deviza banki prudenciáját illetően) Ft-hitel jogkövetkezményeire vonatkozhatnának. A felperes mindezeket a Lantos ügy (C-312/14), a Genil (C-604/11) ügy összehasonlításával a felülvizsgálati kérelmében elvégezte, azt is, miért mellőzendő a vonatkozó jogegységi döntésnek a befektetési elemre vonatkozó bíróságokra kötelező tiltása, és mi a devizaalapúság a pénztermékben, miben különbözik a devizaforrású, és a szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel, a perben a bíróság, alperesi értékelhető ellenkérelme hiányában is döntést hozhatott volna.

Indítványunk körében a 21/2016 elvi határozatra tekintettel előadjuk, hogy nem azt állítjuk, és nem azt indítványozzuk, hogy az Európai Bíróság állapítsa meg azt, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek. Hanem azt állítjuk, hogy az megfelel a közösségi jognak, az érdemi tárgyalást viszont mégsem folytatja le egyetlen bíróság sem szabályszerűen, a Kúria joggyakorlati szabályozása/utasításai alapján. Az ilyen joggyakorlat fejlesztése címén meghozott jogegységi határozatot nem jogszabály. De mint ilyen, a Kúria ezen határozatok által utasítja és szabályozza a bíróságok joggyakorlatát. Tekintettel arra, hogy a fogyasztóvédelem európai uniós hatáskör, az e területen felmerült hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjog (Alapjogi Charta) betartásának kérdése is az EU Bíróság hatáskörébe tartozik, ezen túlmenően is a Velencei Bizottság tárgybani véleménye szerint is aggályosak az emberi jogok szempontjából a Magyarországi jogegységi határozatok, az EU Bíróság hatáskörébe tartozik, az EUB precendensjogának, a közösségi jognak, valamint az EU Charta 20, 21, 38. és 47. cikkével összefüggésben a Magyarország legfelsőbb bírósága által hozott, az ún. „polgári jogegységi határozatok” kollíziójának a vizsgálata. A polgári jogegységi határozatok meghozatala során ugyanis nem biztosított sem a törvényes bíró kijelölése, sem pedig a tisztességes eljárás feltételeinek a betartása. Bár maga a jogegységi eljárás nem kontradiktórius, de a peres bírósági kontradiktórius eljárásokban eljáró bírákra nézve kötelező határozatot hoz.

Ezt túlmenően álláspontunk szerint a 21/2016 elvi határozatának állásfoglalása (Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem lehetséges, ha annak megállapítását kérik, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek. (1952. évi III. tv. 155/A. § ) sérti az EUB precendensjogát, sérti a Lisszaboni szerződést és sérti a bírói függetlenséget.

A Kúria elvi megállapításával szemben (csak magyar bíró értelmezhet magyar jogot?) a Curia C‑537/12.sz. ügyben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdésről, valamint a C‑116/13. sz. ügyben, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdésről meghozott végzése, és ezen ügyekben is alkalmazott a Curia  C‑415/11. sz. Aziz‑ügyben meghozott döntése is az irányadó. (ahol is az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtásnak a nemzeti eljárásjogban szabályozott olyan rendszere, amely nem teszi lehetővé a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem előterjesztését a jelzálogjog alapjául szolgáló kölcsönszerződés szerződési feltételeinek tisztességtelensége miatt, a fogyasztóvédelem korlátozásának minősül‑e, és ezáltal ellentétes‑e a 93/13 irányelvvel.)

Tehát ha a közösségi jog értelmezését meghaladóan a közösségi jog és a nemzeti (eljárás)jog kollíziójának a kérdése is releváns és hasznos a nemzeti bíróság számára, akkor a nemzeti bíró ezt a kérdést felteszi és az EUB ezt megválaszolja. Ezért az álláspontunk az, hogy e tekintetben ez a joggyakorlati fejlesztés sérti a bírák függetlenségét is.

http://www.kuria-birosag.hu/hu/elvhat/212016-szamu-munkaugyi-elvi-hatarozat

  1. A 93/13 irányelvet úgy kell-e értelmezni, az EU Charta 20, 21, 38. és 47. cikkével összefüggésben, hogy azzal ellentétes-e az olyan perbeli ügycsoportot megcélzó, joggyakorlat fejlesztése címén történő tagállami szabályozás, amely a kérelem tárgyában érdemi döntést meghozó bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy értékelje és vizsgálja a fogyasztó keresetének alapjául szolgáló bizonyítékokat? És az ilyen, a joggyakorlat fejlesztése címén meghozott jogegységi határozat, mely eljárásnak semmilyen jogállami garanciális szabályai nincsenek (a tanács tagjairól a Kúria kollégiumvezetője vagy helyettese önkényesen dönt, a jogegységi tanács eljárása nem nyilvános, utólag sem megismerhető, ideértve a felhasznált szakértői anyagok, jogirodalmi műveket, az egyes tagok szavazatát, párhuzamos vagy különvéleményét), mint ilyen jogjellemzőkkel rendelkező nemzeti bírói mechanizmus  a fogyasztó eljárásjogi helyzetére tekintettel megfelel e a tényleges érvényesülés elvének és az egyenértékűség elvének a 93/13 irányelvvel összefüggésben történő tiszteletben tartása érdekében – azon követelményeknek, amelyeket a közösségi jog támaszt a fogyasztók védelmét célzó kényszerítő rendelkezésként – anélkül, hogy megsértené a fogyasztó uniós jogalkotó által elismert jogait?
  2. A 93/13 irányelvnek a fogyasztói jogokra kifejtett hatására vonatkozóan, az EU Charta 20, 21, 38. és 47. cikkével összefüggésben, az ilyen perbeli ügycsoportot megcélzó joggyakorlat fejlesztése címén, a fenti mechanizmussal meghozott jogegységi határozatot is magába foglaló nemzeti eljárásjogi rendszer, mivel az a közvetlenség elvének és a tényfeltáráshoz fűződő jogoknak (amely szintén az eljárás tisztességességének fontos garanciája[30508/96 sz. Pitkänen kontra Finnország ügyben 2004. március 9-én hozott ítélet 58. és 59. pontja]), a nemzeti eljárásjogban felállított korlátja, az eljárásjogban felállított korlátokkal együtt, nem más, mint a fogyasztóvédelem egyértelmű korlátozása azáltal, hogy formai és tartalmi szempontból is egyértelműen akadályozza, hogy a fogyasztó jogainak hatékony védelmét biztosító keresetet indítson peres megállapítási eljárásban vagy végrehajtás megszüntetése iránti eljárásban?
  3. A 93/13 irányelvnek a fogyasztói jogokra kifejtett hatására vonatkozóan, az EU Charta 20, 21, 38. és 47. cikkével összefüggésben, az ilyen nemzeti eljárásjogi rendszer (perbeli ügycsoportot megcélzó joggyakorlatot fejlesztő szabályozás) a fogyasztóvédelem egyértelmű korlátozása e azáltal, mivel a kifejezetten szabályozott megtámadási okokon kívül más indokból, az elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy az eljárás keretében akár hivatalból, akár a fél kérelmére, a 93/13 irányelv 6. cikkére figyelemmel az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között kötött szerződést elemezze, a szerződést olyan pénzszolgáltatási szerződésnek értelmezze, amely valamely pénzterméket, mint a szolgáltató követelés jogát tartalmazza, és e jog a pénzszolgáltatási szerződés tárgya, és erre bizonyítást folytasson le?
  4. A 93/13 irányelvet a fogyasztói jogokra kifejtett hatására vonatkozóan, az EU Charta 20, 21, 38. és 47. cikkével összefüggésben, úgy kell e értelmezni, hogy a fogyasztó – perbeli ügycsoportot megcélzó, a joggyakorlatot fejlesztése címen, a szabályozásban megjelenő nemzeti peres eljárási, és anyagi jogszabályok korlátai nélkül – hivatkozhat a szerződés semmisségére, és arra is, hogy a szerződés nem jött létre, a közösségi jog alapján, amelyet a nemzeti bíróságok kötelesek alkalmazni akként, hogy a nemzeti jogérvényesítési korlátokat figyelmen kívül hagyják, és köteles a bizonyítási eljárást lefolytatni az adós kérelmére erre vonatkozóan?
  5. A 93/13 irányelvet a 93/13 irányelvnek a fogyasztót peres eljárásban biztosított jogaira kifejtett hatását tekintve, és a  fogyasztói jogokra kifejtett hatására vonatkozóan, az EU Charta 20, 21, 38. és 47. cikkével összefüggésben, úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás (perbeli ügycsoportot megcélzó joggyakorlatot fejlesztő szabályozás), mint amely az alapügy tárgyát képezi,  amely a  megtámadási okok tekintetében az eljárásjogban felállított korlátokkal formai és tartalmi szempontból is egyértelműen akadályozza, hogy a fogyasztó jogainak hatékony védelmét biztosító keresetet indítson peres megállapítási eljárásban, illetve végrehajtás megszüntetési eljárásban, vagy bírósági jogorvoslattal éljen, mivel a fizetési meghagyás érvényesítése iránti végrehajtási eljárásban a végrehajtás jogcímével szemben és peres megállapítási eljárásban is, a jogorvoslati kérelem előterjesztése, vagy a kereseti kérelem előterjesztése korlátozott, illetve a bíróság bizonyítási eljárást sem folytathat le az adós állításaira és kérelmére, ezekben a kérdésekben, és ezekre a jogi tényekre, és jogkeletkeztető tényekre, és azok jogi szabályozására, és közgazdasági valóságára a joggyakorlatot fejlesztő szabályozás szerint?
  6. Köteles-e bizonyítási eljárás lefolytatására a tagállami bíróság megállapítási, vagy végrehajtás megszüntetése iránti perben arra a jogkeletkeztető tényre vonatkozóan az adós fogyasztó kérelme alapján, amely szerint a pénzszolgáltatási szerződéssel értékesített pénztermék, vagy az azt értékesítő pénzszolgáltatási szerződés devizára történő utalást tartalmaz, hogy a devizaelem árfolyamkockázatkezelésként, vagy ellenkezőleg, befektetésnek minősülő derivatív ügyletként kapcsolódik egy hitel, vagy kölcsön, vagy lízing szolgáltatáshoz a valóságban, de amely derivatív ügyletre vonatkozóan, és annak következményeire vonatkozóan a pénzintézet a szerződésben és a tájékoztatás során semmilyen tájékoztatást nem ad a fogyasztónak? (Lantos ügy, kontra C-601/2011.)
  7. A fogyasztó a szerződés aláírásakor jogosult-e tudni a szerződési akarata kialakításakor azt, hogy a futamidő végéig mekkora összegű lesz a teljes visszafizetendő ellenszolgáltatása, és ezt köteles-e a pénzintézet a szerződésben feltüntetni?
  8. A fogyasztói szerződésben a szolgáltatásának és ellenszolgáltatásának a nemzeti valutában kikötött pénzneme esetén, a pénzintézet kikötheti-e azt, hogy a fogyasztóval szemben a szolgáltatás összegének meghatározott devizában való nyilvántartásával is vezet az adóssal szemben egy követelésszámlát, és a deviza és a nemzeti valuta árfolyam-különbségét a futamidő végéig és szüntelenül átszámítja a fogyasztót terhelő, és nemzeti valutában teljesítendő törlesztésekre, és a törlesztendő tartozására akként, hogy a devizaárfolyamveszteséget az adóssal fizetteti meg a pénzintézet, annak ellenére, hogy a pénzintézetnek devizatőke kockázata nincs a szolgáltatás során?
  9. Megtagadhatja-e a bíróság annak vizsgálatát – a fenti mechanizmussal rendelkező, joggyakorlatot fejlesztő szabályozásnak címkézett szabályozásra hivatkozással, – a fogyasztó kérelme ellenére, hogy a pénzintézet a szolgáltatását összekötötte deviza-derívatívával végzett befektetési ügylettel, a tudta és beleegyezése nélkül, melyet az adós kockázatára, és az adóssal szembeni devizanyilvántartási számlával végez a pénzintézet a saját devizaárfolyam nyeresége elérése érdekében, melyet devizaárfolyam veszteségként, a nemzeti valutában nyilvántartott eredeti szolgáltatás – szerződés megkötését követően történő – megnövelésével a fogyasztóra terhel szüntelenül, a futamidő végéig?

A Főtanácsosi előterjesztés és a megszületett EUB határozatok demonstrálják (C42/145, C-168/15, C-145/15), és előírják, hogy a tagállami bíróságok, a jogértelmezés kötelező alkalmazásával, milyen banki prudens magatartást kell számon kérniük az adósokkal kötött ügyletek során. Ennél csak szigorúbb lehet egy tagállami szabályozás, engedékenyebb nem. Ennek alapján, a felek között a bank a pénztermékének értékesítése a pénzszolgáltatási szerződés megkötése során megszegte a bankokra kötelező tisztességes magatartás minden jogszabályát. Ez pedig az adós szerződési akaratának kialakulását a pénztermék, és a szerződés vonatkozásában megakadályozta. Így az ki sem alakulhatott. Ezért a felek közötti szerződés nem jött létre kölcsönös és egyező akaratból, ha az aláírt okirat alapján létre is jött volna, a kinyilvánított szerződési akarat semmis a banki prudencia megszegése miatt. A felek egymással jogalap nélküli gazdagodással tartoznak, szerződés alapján nem. Az adós jogfenntartó nyilatkozatot tesz kártérítés megfizetése iránt a bankkal szemben. A felperes elszámolása elszámolási eredmény-közlés, amely sem a szerződésből, sem a  banki közlésből nem vezethető le, de nem is ellenőrizhető.