Az államnak fellebbeznie kell, avagy

Az államnak fellebbeznie kell, avagy

a bíróság tökön rúgta a kormányt, a kormány tökön rúgta az adósokat, öngólt lőtt a törvényalkotó a szöveggel… Megint hülyére vettek minket. A perköltség az egyetlen nyereség.

A mai perben a takarékszövetkezet keresete az volt, hogy neki magának nincs is kereshetőségi joga ebben a perben, ugyanis a törvény hatálya nem terjed ki rá, mivel ők az ügyfelekkel egyedileg megtárgyalták ezeket az egyoldalú szerződésmódosító feltételeket, amelyek egyébként tisztességesek. Annak ellenére, hogy ezek Általános Szerződési Feltételek, de az egyedi hitelszerződések részévé is váltak, ugyanis az egyoldalú banki szerződésmódosítás oklistája vagy szerepel tételesen az egyedi szerződésben, vagy az az utalás szerepel benne, hogy az Általános Szerződési Feltételek, így az oklista is, az adós előtt ismert volt a szerződés megkötésekor. Mivel az egyedi szerződést ekként az adós aláírta, a szerződés részévé vált.

Mindezeket a Magyar Államot képviselő ügyvédek nem vitatták és kérték, hogy a felperes saját hivatkozására tekintettel utasítsa el a keresetet a bíróság. Kérdés, hogy ezek az ügyvédek a bankrendszert, vagy az államot, így adósokat képviselték-e? Pontosabban ez nem kérdés. A bank a kereshetőségi jog elutasításával pert vesztett, de megnyerte a csatát. Mindezekre tekintettel a Törvényszék a keresetet, érdemi vizsgálat nélkül elutasította, indokolással akként, hogy ha a felek ezeket a feltételeket egyedileg megtárgyalták, arra nem terjed ki a törvény hatálya, (mert ez a törvény ostoba szövege) és ennek ellenkezőjét (egyedi megtárgyalás) csak az egyedi perben lehetne megcáfolnia az adósnak. Ezzel a döntésével a Törvényszék a tisztességtelen kérdését ezzel visszautalja az egyedi perek útjára.

A Törvényszék (és az államot képviselő -?- képviselet), lényegében ezzel obstruálja a törvény célját azzal, hogy döntésében nem alkalmazza a Kúria Polgári Kollégiumának véleményét arra vonatkozóan, hogy ezen kikötések tekintetében vélelmezni kell azt, hogy a felek nem tárgyalták meg egyedileg ezeket a feltételeket, és ezen feltételek alkalmazóját terheli annak bizonyítása, hogy valóban megtárgyalt a feltétel. Mindezek következménye csupán az, hogy a törvényi vélelem mégsem vélelem – ami nagy valószínűséggel a jogalkotó céljával teljesen ellentétes -, de a katasztrofális törvényi szövegezés miatt lehetőség volt.  A blankettaszerződésben önmagában annak rögzítése, hogy a fogyasztó elolvasta, akaratával egyezőnek nyilvánította a szerződésben, illetve annak mellékleteiben foglaltakat, nem jelenti azt, hogy ezek egyedileg megtárgyalt szerződési feltételeknek tekintendők, vagyis e nyilatkozat a bizonyítási terhet nem fordítja meg, nem hárítja a fogyasztóra – tartalmazza a Kúria elvi határozat.  Ami bíró vélelmen túl megegyezik a ⁹³⁄₁₃-as EK irányelvvel, és annak az Európai Bíróság általi döntéseivel is.

A Törvényszék, és az állam perbeli képviselete, úgy tűnik betart az Államnak, és ezzel az adósoknak. A Törvényszéknek lényegében a két vélelmet együttesen kellet volna alkalmaznia. A törvényi vélelmet, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás oklistája tisztességtelen, és azt a bírói vélelmet, hogy az Általános Szerződési Feltételek nem voltak egyedileg megtárgyaltak. A törvényi vélelem megdöntése iránt nyitotta meg a törvény a jelen perbeli eljárást azért, hogy a bankok bizonyítsák, az ÁSZF-ben szabályozott, és az egyedi szerződések részévé tett egyoldalú szerződésmódosítások oklistája tisztességes, és nem tisztességtelen, amiről a törvényi vélelem szól.

Az egyedi megtárgyalás nyilvánvalóan nem volt vizsgálható ebben a perben, mindez azonban feloldható lett volna azzal perjogilag, hogy a kikötések tisztességtelenségét, annak tételes vizsgálatával a Kúria jogegységi határozata alapján vizsgálja, és megállapítja azzal, hogy csak az egyedi megtárgyalás bizonyítását utalja vissza az egyedi perbe – mivel annak a bizonyítása a pénzintézetet terheli, és az adóssal közös perben lehetséges. Így lehetet volna a vélelem vélelem.

A törvény szerint az egyedileg meg nem tárgyalt ÉS tisztességtelen szerződésmódosítási oklista vizsgálatára nyitotta meg a törvényi vélelem megtámadásának lehetőségét a bankok számára. Miért? Mert utólag állítja fel korábbi szerződési jogviszonyokra ezt a vélelmet. Jogállami feltétele az ilyen utólagos vélelemnek az, hogy bírói úton megtámadható legyen. Ez volt a jogalkotó akarata, és nem az, hogy a Törvényszék, a takarékszövetkezet képviselőjének derültségére, ezt a botrányos döntést hozza meg a kereshetőségi jogról. A képviselő bizonyára hazatelefonált, bejelentette boldogan, hogy vesztettünk, tehát nyertünk.

Ha a törvény szövege nem csak az oklista tisztességtelenségének vélelmét, hanem a másik bírói vélelmet, azt hogy egyedileg meg nem tárgyaltnak kell tekinteni az ÁSZF-et, akkor ez a bírói vélelem is törvényi vélelem lett volna, és a Törvényszék nem talált volna arra ürügyet, hogy a tisztességtelenség vizsgálatát, a jogalkotói, és jogalkalmazói lényeget abortálja. Jogállamban ez nem történhetne meg.

De MOST legalább az állam is a bőrén érezheti a jogalkalmazás hozzáállását. Ahogyan az adósok minden perben megtapasztalhatják. Ahogyan azt is, hogy a bankok érdekét szolgáló képviselet, miként szolgálhatja az állam, és az adósok ellentétes érdekét.

A Törvényszéknek a bírói vélelem alkalmazásával azt a döntést kellett volna meghoznia, hogy a perben, a törvény alapján, ebben a perben nem vizsgálható az, hogy megtárgyalt-e, vagy meg nem tárgyalt-e az ÁSZF egyoldalú szerződésmódosításokat lehetővé tevő oklistája, csak azt, hogy tisztességes-e, vagy sem? És az oklista objektív-e, átlátható-e, és előre látható tartalmú-e? Illetve például azt is, hogy ezek az ÁSZF-ek nem csak az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeiben tisztességtelenek, hanem abban is, hogy magát az oklistát is módosították a bankok. Például mindegyiket abban, hogy 2008. végétől, pénzbírság terhe mellett a swap költségeinek emelkedése miatt, az oklistát is módosították, vagyis az ÁSZF oklistáját, és nem csak az egyedi szerződéseket. Menet közben változtatták a tisztességtelen szerződésmódosító okok listáját is! Vagyis az egyoldalú szerződésmódosítás banki lehetőségét a bankok kiterjesztették az ÁSZF oklistájának korlátlan módosításának lehetőségére is. EZ IS TISZTESSÉGTELEN!

Persze ha tudnák a bíróságok, hogy mi az a deviza nyilvántartású hitel, és mi a valósága? Különben nem kérnék be a szerződéskötéskor hatályos ÁSZF példányait. Hiszen a mindenkor hatályos VALAMENNYI ÁSZF-et kellene az egyedi szerződéssel, ÉS a teljesülő hibrid-jogviszonnyal (szintetikus devizaművelettel, mint befektetéssel ellentételezett forinthitellel) együtt a bizonyítás tárgyává tenni, mint minden más tartós jogviszony esetén. De ha az egyedi perekben sem tudják, miről döntenek, honnan tudnák, honnan akarnák a jogállami hivatásukat teljesíteniük a jelen perben?

Az államnak fellebbeznie kell akként, hogy más indokból kérje a kereset elutasítását. Ha a keresetlevél az oklista tisztességességére bizonyítást nem tartalmazott, akkor az Ítélőtábla utasítsa el a keresetet azzal, hogy a bírói vélelem szerint az ÁSZF tisztességtelen szerződésmódosító oklistája, a mindenkor hatályos ÁSZF-ek egyedileg nem voltak megtárgyalva, függetlenül attól, hogy ilyen nyilatkozatot aláírattak az adósokkal. Ezzel együtt a bank a törvényi vélelmet nem tudta megdönteni a ⁹³⁄₁₃ EK irányelv, és a Luxemburgi Bíróság által, a vonatkozó bírósági döntések alapján.

Ha a tisztességtelenségi vélelemre a felperes alkalmasnak tűnő bizonyítékokat terjesztett elő, akkor helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét, és a bizonyítékok mérlegelésére, és az alperes állam nyilatkozatára, ezekkel kapcsolatban hívja fel, majd hozzon ítéletet.

Megszívtuk a hülye törvényszöveggel (akkor is ha szándékosan hülye, akkor is, ha jogi analfabéták írták, akik pert még sosem láttak, ahogyan a végrehajtások felfüggesztése helyett a végrehajtások szünetelését foglalták írásba).

Megszívtuk a bírósággal, ahogyan eddig sem érdekelte őket a valóság, és az európai jog, a magyar jog a bíróságokat, és mindent megtettek azért, hogy hozzájáruljanak az adósoknak, az adósokat képviselő ügyvédeknek az ellehetetlenítéséhez azzal, hogy adminisztratíve akadályozzák a deviza nyilvántartású perek vitelét, a jogegyenlőség érvényesülését a bankokkal szemben.

Megszívtuk, mert az egyedi pereket felfüggesztő „devizás” perek és végrehajtási perek, ilyen bohóckodás miatt állnak.

Megszívtuk, mert a sajtó az orránál tovább nem lát, és a per megnyerése mögött nem látja, hogy az állam csatát vesztett.

Megszívtuk, mert nem tudhatjuk, az állam, és a kormány szándékosan adja a hülyét, vagy tényleg ennyi analfabéta kezében az adósok sorsa. Ezt döntse el Orbán Viktor miniszterelnök, és rúgjon tökön végre valakit devizahitel-bohóckodás ügyben!

Mert egyelőre csak nekünk fáj az ágyékunk, nem csak lábon lőttük magunkat. VILÁGOS ???