A polgári jog által nem vizsgálandó …

A bíróságok általános vélekedései a hibrid-pénztermék kereseti tényállításairól és a jogviszony értelmezéséről többnyire az alábbi megalapozatlan feltételezésen alapulnak.

„A konszenzus-disszenzus megállapításakor logikailag teljesen kizárt a meg nem tett nyilatkozatok figyelembe vétele, mivel az összehasonlítás alapja csak két kinyilvánított akarat tartalma lehet, így nem vizsgálható az, hogy a pénzintézetnek milyen tényleges, de ki nem nyilatkoztatott akarata lehetett a megtett ügyleti nyilatkozatán túl.”

A hibrid-pénztermék kereset nem szerződési nyilatkozati eltérést állít a konszenzus hiányaként. Hanem azt, hogy az aláírt szerződés szövegéből nem vezethető le a kölcsönös és egyező szerződési akarat, amit a szerződési akarat kinyilvánításával a felek szerződési szövege szerint kinyilvánítottak. És fordítva: a kinyilvánított szerződési akarat nem egyezik meg a felek szerződési akaratával, mert az eleve nem volt kölcsönös és egyező, ezért a szerződés szövege, mint szerződési akaratnyilvánítás maga is alkalmatlan egy egyező és kölcsönös szerződési akarat kinyilvánítására, annak látszólagos formai alkalmassága és annak aláírása ellenére. Ez fennállott a) szerződés előkészítése, azaz a szerződési akarat egyezővé és kölcsönössé tétele során. b) Ez fennállott a szerződéskötéskor, a szerződési akarat kinyilvánításakor. c) És ez fennállott a szerződés érvényesülésekor, megszűnésekor is, amely az érvényesíthető követelésre is kihatott.

Tovább az olvasáshoz

A “kölcsön-alapú” számolgatás tévedései

Megjegyzéseink az interneten fellelhető íráshoz.

“TÖRVÉNYESEN NEM MINŐSÍTHETŐ KERESKEDELMI CÉLÚVÁ A KÖLCSÖN.

Miért kell értékelni a devizaalapú kölcsön egyenlegét a futamidő alatt?

Azért, mert a 2000. évi C. törvény a számvitelről nem engedélyezi a kölcsönt kereskedelmi célúvá minősíteni, így az nem tartható nyilván valós (értsd: piaci) értéken, hanem a valódiság elvének megfelelően csak szerződéskori árfolyamon értékelhető.
(59./A § (7) és (8), 60 § (1) .”

Devizaforrás fedezetű hitelnél van így. A törvény a Kormánynak eltérő rendelkezést engedhet meg hitelintézetekre vonatkozóan, a valóság elve alóli kivételezésre is. 2003. második felétől 2007. december 31. napjáig nem élt a Kormány ezzel a lehetőséggel a devizaalapú hitelek esetén. Ezért eddig az időpontig  illegális volt a devizaalapú Ft-hitelezés devizában történt nyilvántartása, és annak a Ft-hitelre való átszámítása az adós rovására. A 250/2000. Korm. rendelet 9.§. (19) bekezdése 2008. január 1. napjától hatályosan vezette be a hitelintézetek számára (pénzügyi vállalkozásokra akkortól sem), hogy a Ft-hiteleket devizában tarthassák nyilván, és ezt a követelésjogot érvényesítsék az adóssal szemben. Azaz (nem csak a valós értékre való Ft-ra való átszámítást gyakorolhatja devizaeszközök és devizaforrások esetén a mérlegében), hanem az adóssal szemben is elvégezheti követelésjogként a devizaértékről való Ft-átszámítást. Így “mintha” devizában adta volna a Ft-hitelt (fogalmaz a rendelkezés), és e “mintha devizában adta volna a hitelt” pénztermékre vezeti be a “devizaalapú” hitel fogalmát. A mérlegértékelés szabálya, egyúttal a devizaeszköz Ft-hitelre való átszámítását szabályozta hitelintézetek számára kivételesen, ami azt jelenti, hogy a “mintha devizát” az adóssal szembeni Ft-hitel-követelési számlára IS átértékelheti a hitelintézet az adóssal szemben, vagyis megemelheti a korábban már az adós rendelkezésére bocsátott hitel (Ft-hitelkövetelés) összegét.

Tovább az olvasáshoz

Pénzszolgáltatási jogviszony

A magánjogi szerződések jogviszonyának általában szokásos értelmezése során, a jogalkotó és jogalkalmazó a szerződésből indul ki a felek jogainak, és kötelezettségeinek megítélésekor. A pénzszolgáltatási szerződések során azonban az a különleges egyedi helyzet, hogy az ilyen szerződés során hitelpénz, közpénz jön létre olyan jogi kiváltságokat élvező pénzszolgáltató (pénzügyi intézmények: hitelintézetek, és pénzelosztó pénzügyi vállalkozások) és adós között, amelyek magánjogi szerződések. De ezeknek a tárgya maga is követelésjog, és tartozáskötelezettség együttese, amelyben hitelpénz keletkezik: közpénz, Ft-hiteltőke a semmiből (a banknak előbb keletkezik követelése az adóssal szemben, mielőtt ehhez bevételi forrása lenne: „levegőpénz”-hitelszámla). És ez a számviteli kiváltság (puha jegybankpénz létrehozását lehetővé tevő jogi kiváltság), ezeknek az intézményeknek, és szolgáltatásuknak a kiváltságos megkülönböztetése, más jogalanyoktól, és szerződésektől. Szervezetük létrejöttét, szolgáltatásaikat, és azok számvitelét kiveszi a jog az általános rendelkezések (Ptk. Számviteli tv.) általános hatálya alól speciális jogszabályokkal, amelyek a pénzügyi termékek előállítóit, szerződéseit, és számvitelüket megkülönböztetik más vállalkozásoktól, szolgáltatásoktól, szolgáltatási szerződésektől, és ezek számvitelétől. Lex specialis derogat lege generali elve érvényesül a jogalkalmazók számára is. A pénzügy termék számviteli szabályai határozzák meg, hogy a hitelpénz milyen módozattal jön létre: 250/2000. Korm. rendelet. A pénzszolgáltatási szerződés szolgáltatóinak jogát, kötelességét, a pénzszolgáltatási szerződés, és a pénzügyi termék követelésjogát és ezek definícióit a Hpt. határozza meg. A szerződések alakiságát, tartalmát is. Ezeket a szabályokat nem rontja a Ptk. és az Szám. tv., éppen ellenkezőleg, a speciális szabályok rontják az általános szabályokat.

Tovább az olvasáshoz

Szélmalmok 1.0 – A makacs jog, és a banküzem flörtje

Az előző részben leírtuk, hogy a pénzintézetek és adósok között létrejövő pénzszolgáltatási szerződések, nem csupán pénzeszköz juttatását teszik lehetővé az adós számára, hanem hitelpénz-tőke, közpénz létrehozásának a magánjogi szerződés keretében történő létrehozásához is elengedhetetlen, a hitelintézet számára. Vagyis az a fogyasztói igény, hogy az adós pénzeszközt kér egy pénzintézettől, az ad lehetőséget arra, hogy egy hitelintézet a semmiből hitel-számlapénz formájában közpénzt hozzon létre. Olyan tőkeként funkcionáló számlapénzt, amely az adóssal szembeni követelésjog nyilvántartásával, a számvitel szabályai szerint, mint követeléspénz jelenik meg a banküzem könyvelésében. Amikor az a mód, ahogyan ennek a hitelpénznek a feltételeit megteremti a hitelintézet, és létre is hozza számlakövetelés formájában az adóssal szemben ezt a hitelpénzt, az teremti meg annak feltételeit, hogy bankjegyet készpénzben kifizessen a hitelintézet pénzeszközként. Vagy azt az adós folyószámlájára mint banki tartozást  az adós javára jóváírja, ahonnan pénzeszköz formájában az adós azt felveheti. De az adós nem ezzel, és nem kölcsön formájában tartozik a banknak. Ezt a pénzeszközt nem is kölcsönként kapja a banktól az adós, még ha a bank fizeti is ki azt az adósnak, vagy bankkölcsönnek nevezik is. Hiszen az adósnak nem ezt, hanem a hiteltartozását kell törlesztésekkel felemésztenie.

Tovább az olvasáshoz