A szintetikus deviza az adós kivédhetetlen kockázata

A bíróságok általános vélekedései a hibrid-pénztermék kereseti tényállításairól és a jogviszony értelmezéséről többnyire az alábbi megalapozatlan feltételezésen alapulnak.

„A konkrét, egyedi ügylet gazdasági céljához kapcsolódó causának, jogcímnek, motívumnak a feltüntetésére a szerződés létrejöttéhez nincs szükség, ezért a magyar kötelmi jog rendszerében többek közt a kölcsönszerződés is tipizált, ebben az értelemben jogcímhez nem kötött absztrakt jogügylet.

Ezért nincs jelentősége annak – azokat az eseteket kivéve, amikor a jogszabály, vagy a felek megállapodása szerint meghatározásra került, vagy kell hogy kerüljön – hogy mi a kölcsön célja, azt miért kéri az adós, mire használja fel. Ebből eredően a kölcsönszerződés két szerződő fele viszonylatában az is teljességgel érdektelen – jogszabályi rendelkezés és szerződési kikötés hiányában – hogy a kölcsön összegét a kölcsönadó (hitelező) milyen pénzből nyújtja, honnan teremti elő annak fedezetét, a pénzintézet azt deviza, avagy forintforrásból eredően származtatja-e.

Más kérdés, hogy a bank működésének átláthatósága, a prúdens pénzpiaci tevékenységhez kötődő előírások alapján a pénzintézetnek a kölcsön fedezetét képező forrásokat szigorú módon könyvelnie kell a forrásszerkezet követhetőségének biztosításával, melynek elmulasztása azonban nem a felek közötti jogviszonyra kiható jogkövetkezménnyel, hanem közigazgatási jellegű szankciót eredményező bankfelügyeleti intézkedések foganatosításával járhat.

Ellenkező, felperesi értelmezés mellett az adósoknak egyébként más okból hibátlan akaratnyilatkozatuk esetén is azzal kellene számolniuk, hogy a banküzem általuk át nem látható nem prúdens működése miatt szerződésük létre sem jött, avagy érvénytelen, emiatt a szolgáltatott összeg azonnali visszatérítésére kötelesek, amely nyilvánvalóan a hitelezésbiztonságot adósi oldalról aláásó, ezért abszurd jogértelmezési eredményre vezetne”

Az adósnak nem kell ismernie a banküzem, más néven a hitel számszaki és jogi feltételeit biztosítani köteles banki prudencia teljesülését. Kivéve, ha a hitel feltételének számszaki és jogi feltételei megteremtése eredményeként az adósra olyan ügyleti deviza-árfolyam kockázat keletkezik, amelyet a pénzintézet maga állít elő, és azt köteles az adósra terhelni (250/2000 Korm. rend). És erről az ügyleti kockázatról nem tájékoztatja az adóst a szerződés három szakaszában. Nem következik a devizaalapú Ft-hitelek esetében az adósnak az, ahogy láthatóan a bíróságoknak sem, hogy nem elegendő egy pénztermék devizaelemére való utalás a szolgáltató részéről a szolgáltatási szerződésben. Tudnia szükséges az adósnak, hogy az a devizaelem rá vonatkozó tartalma az, hogy nem csak a törlesztő részleteknek van devizaárfolyamkockázata, hanem a megfizetendő tőkének is. És a piaci devizakockázat sem árfolyamingadozás, hanem a termék ajánlásakor érvényben lévő piaci árfolyamot mérséklő csúszó leértékelési szabály hatálya alatt áll az árfolyam, és a rendelkezés eltörlése esetén, a piaci árfolyam eltérítésének időszaka előtti devizaárfolyam trend azonnal fog érvényesülni, az ügyleti kockázatokkal együtt, és a deviza azonnal eléri a devizaárfolyam valós piaci értékét, és az nem árfolyamingadozás lesz akkor, hanem a valós trend. Ez be is következett 2008. második felében, és elérte a pl. a CHF, EUR, YEN, USD azt a piaci értéket, amelyet elért volna, már a csúszó leértékelés idején. A pénzintézetek minden tájékoztatásukban ennek ellenkezőjét állították, holott tudták, hogy ez nem igaz.

Tovább az olvasáshoz