Szélmalmok 1.0 – A makacs jog, és a banküzem flörtje

Az előző részben leírtuk, hogy a pénzintézetek és adósok között létrejövő pénzszolgáltatási szerződések, nem csupán pénzeszköz juttatását teszik lehetővé az adós számára, hanem hitelpénz-tőke, közpénz létrehozásának a magánjogi szerződés keretében történő létrehozásához is elengedhetetlen, a hitelintézet számára. Vagyis az a fogyasztói igény, hogy az adós pénzeszközt kér egy pénzintézettől, az ad lehetőséget arra, hogy egy hitelintézet a semmiből hitel-számlapénz formájában közpénzt hozzon létre. Olyan tőkeként funkcionáló számlapénzt, amely az adóssal szembeni követelésjog nyilvántartásával, a számvitel szabályai szerint, mint követeléspénz jelenik meg a banküzem könyvelésében. Amikor az a mód, ahogyan ennek a hitelpénznek a feltételeit megteremti a hitelintézet, és létre is hozza számlakövetelés formájában az adóssal szemben ezt a hitelpénzt, az teremti meg annak feltételeit, hogy bankjegyet készpénzben kifizessen a hitelintézet pénzeszközként. Vagy azt az adós folyószámlájára mint banki tartozást  az adós javára jóváírja, ahonnan pénzeszköz formájában az adós azt felveheti. De az adós nem ezzel, és nem kölcsön formájában tartozik a banknak. Ezt a pénzeszközt nem is kölcsönként kapja a banktól az adós, még ha a bank fizeti is ki azt az adósnak, vagy bankkölcsönnek nevezik is. Hiszen az adósnak nem ezt, hanem a hiteltartozását kell törlesztésekkel felemésztenie.

Tovább az olvasáshoz

Szélmalmok 1.0 – a makacs tények

I. A makacs tények

A honlapon a mesénk közlését a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról felfüggesztettük. No nem véglegesen… Csak most a mesélés időszaka helyett, másféle feladataink vannak. Három részben szókimondóbbak leszünk: a makacs tényekről, a jogalkotásról, és a jogalkalmazásról. Különösen az utóbbiak aktív, de lekicsinylő megjegyzései miatt. A tényekkel a bankoknak üzenünk elsősorban. A jogalkotásnak majd a következő II. részben, miként, és miért írták át az anyagi, és eljárásjogot a banklobbi kedvére gyevi törvényeikkel. Hogyan szolgálták ki az ügyetlen bűvészt silány jogi asszisztenciával 2004-től. A III. részben a jogalkalmazóknak üzenünk, miként szolgálják ki ők is, tisztelet a kivételnek, hazánk és az adósok kifosztását. Hisszük, hogy a jogalkotóknak és jogalkalmazóknak van lelkiismeretük… is. A pénzintézeteknek csak érdekeik vannak. És lobbistáik. Mindhármuknak üzenünk az adósoknak szóló három résszel.

Tovább az olvasáshoz

Titkos beszélgetések a “devizahitelről” – Bevezetés 1-2. rész

A devizahitelek, vagy deviza nyilvántartású hitelnek nevezett, a valóságban hibrid- szerződések (forinthitellel vegyes befektetési szerződések) mérhető, és mérhetetlen károkat okoztak a magyar adósoknak (természetes személyeknek, vállalkozásoknak, önkormányzatoknak, és az egész magyar államnak). Ez a károkozás a bankrendszernek (az anyabankjaikkal, és refinanszírozó bankjaikkal karöltve) kifejezett szándéka volt, és nem mulasztások eredménye. A mozaikokból összeáll a „deviza-hitelezés” eltitkolt valósága. A mellékelt bizonyítékok alapján nem mi állítjuk mindezeket, ezért nem feltételezések. Maga a bankrendszer leplezi le önmagát …

Bevezetés 1. by Nem Tartozunk ! on Mixcloud

Tovább az olvasáshoz

Deviza alapú állam

A hitelpénz (levegőpénz) a semmiből keletkezik eredetét nézve, ahogyan a templomosok óta minden hitel ilyen „feljegyzett” pénz, ami az adós munkájából származó reálpénz befizetésével (a hitel visszafizetésével, és kamattal) válik reálpénzzé: valóságos tőkévé, és haszonná. Így a virtuális kockázatú deviza-nyilvántartású hitel, az adósnál valóságos kockázatú fizetési kötelezettséggé válik. A banki műveletek így válik valóságos tőkévé, profittá, az a pénz, amit az adós TEREMT meg.

Évszázadok óta létezik a szabályozott virtuális banki műveletekből keletkező, és kamat útján növekvő valóságos pénz, tőke felhalmozása. A reálpénz, a nemesfém alapú valóságos értékhordozó csere-eszköz kis százaléka annak a jóváírt és hitelként kihelyezett virtuális pénznek, amit a bank kihelyez, mint hitelt, és amit már reálpénzben szed be kamatostól, a hitel törlesztésekor. ( A templomosok találták fel: a Szentföldi zarándokok nem mentek zsebben hordozott reálpénzzel az útra, mert kirabolhatták volna őket, és kockázatos volt megbecsülni. Ellenben Útja előtt befizette a reálpénzt, amelynek fejében jóváírtak neki, a kamat levonásával egy hitelt, aminek fejében templomos őröket, kísérőket, szálláshelyeket, és logisztikai szolgáltatásokat kapott. A reálpénze a finanszírozás eszköze lett, de a forgatott hitelpénz a sokszorosa lehetett a valóságos reálpénznek, és a reálpénz haszon is kölcsönözhető volt, amivel a kihelyezhető hitelpénz is hatványozottan növekedett. Vagyis a hitel-követelés gazdagságot, reálpénzkövetelést jelent! Kamatot nem szedhettek a keresztény Európában, de „segítséget” viszont nyújthatott a rend:-). A felszámolásukkor érthetetlenül álltak a világi hóhérok a rend gazdasági hatalmának alapjául szolgáló vagyon keresésekor azelőtt, hogy vagyont nem találtak… A mesés gazdagság a követelésvagyon volt, a világ adósságállománya: levegőpénz, és a reálvagyon ki volt helyezve az adósoknál: királyok, polgárok tartoztak…) A bank, a „pad” a pénzváltók ezt folytatták, és lettek Mediciek, stb, akik átvették a helyüket, majd az európai bankházak, bankházcsaládok… ugyanezen elven koncentrálják a világ 10 %-ának zsebébe az emberiség erőforrásainak 90 %-át. A levegőpénz, virtuális hitelpénz ma már minden nemzeti valuta, és minden reálfolyamat a virtuális hitel hatványozott adósságszolgálatára fordítódik, növelve a virtuális követelés reális fedezetének koncentrálását a virtuális követelés gazdáihoz.)

Tovább az olvasáshoz

A Kúria akadályozza a közösségi jog érvényesülését

A Kúria jogegységi határozata felülírja (jogot alkot) a deviza nyilvántartású (hitel) jogviszony tartalmát azzal, hogy a többféle “devizahitelt” egy jogviszony alá rendeli. Holott azoknál a belső jogok-kötelezettségek, a következmények, a tényállások egészen mások.

  1. devizahitel esetén a bank valamely devizaforrása terhére devizát bocsát az adós rendelkezésére, aki azt devizában köteles megfizetni.
  2. deviza alapú hitel esetén a bank valamely devizaforrása terhére egyszeri devizaügyletből deviza átváltásból származó Ft-hitelt nyújt az adósnak. Ekkor az adós Ft-ban is, devizában is törleszthet, és a deviza-konverzió valóságos.
  3. deviza nyilvántartású, hibrid (szintetikus) hitel. Ebben az esetben lényegében a hitelnyújtó bank a helyi pénznemben teljesít azzal, hogy az adós által devizában vállalt kötelezettségét a bank eszközként kezeli egy befektetésben. Ekkor a bank egy befektetés terhére (mivel saját forrása nincs a kölcsönnyújtásra) és kockázatára nyújtja a kölcsönt azzal, hogy a bank a hitelszerződést, mint befektetési megbízást, a hitel ingatlanfedezetét, mint a befektetés ingatlan-fedezetét értelmezi, és az adós kötelezettségvállalását a hitel hosszú-lejáratú részletekben fizetésére, a befektetés kiegyenlítésére vonatkozó kötelezettségvállalásként értelmezi. DE Magyarországon az ezzel járó felelősség, és kötelezettségek nélkül.

2004 óta csak ilyen “deviza” hiteleket kötöttek a bankok. Mert deviza forrás nem állt rendelkezésre. Csakhogy míg az első két esetben ez egy hitel/kölcsön jogviszonynak felel meg, addig a deviza (átszámításos) szintetikus hitel már befektetéssel vegyes hitelviszony. A deviza (szintetikus) hitelek ezen típusát mindenhol a világon befektetési termékként értékesítették, egyedülálló módon csak Magyarországon nem. Megjegyezzük azt is, hogy a magyar jogban nem típusszerződésként, csak szokásból „elfogadottan” létezik, de jogellenes ezért, míg az EU jogában szigorúan szabályozott ez az összetett pénzügyi termék, ez a hibrid.

A jogérvényesítést a Kúria pedig úgy akadályozza (Európában egyedülálló módon), hogy jogegységi határozatában a jogviszony tartalmát (hibrid) felülírja az eljárásban, a kereseti állítást, bizonyítást egy tényre (befektetésre) megtiltja előre.

image kúria A Kúria akadályozza a közösségi jog érvényesülését tumblr inline nbf6v9iE4f1sgocqi