A “kölcsön-alapú” számolgatás tévedései

Megjegyzéseink az interneten fellelhető íráshoz.

“TÖRVÉNYESEN NEM MINŐSÍTHETŐ KERESKEDELMI CÉLÚVÁ A KÖLCSÖN.

Miért kell értékelni a devizaalapú kölcsön egyenlegét a futamidő alatt?

Azért, mert a 2000. évi C. törvény a számvitelről nem engedélyezi a kölcsönt kereskedelmi célúvá minősíteni, így az nem tartható nyilván valós (értsd: piaci) értéken, hanem a valódiság elvének megfelelően csak szerződéskori árfolyamon értékelhető.
(59./A § (7) és (8), 60 § (1) .”

Devizaforrás fedezetű hitelnél van így. A törvény a Kormánynak eltérő rendelkezést engedhet meg hitelintézetekre vonatkozóan, a valóság elve alóli kivételezésre is. 2003. második felétől 2007. december 31. napjáig nem élt a Kormány ezzel a lehetőséggel a devizaalapú hitelek esetén. Ezért eddig az időpontig  illegális volt a devizaalapú Ft-hitelezés devizában történt nyilvántartása, és annak a Ft-hitelre való átszámítása az adós rovására. A 250/2000. Korm. rendelet 9.§. (19) bekezdése 2008. január 1. napjától hatályosan vezette be a hitelintézetek számára (pénzügyi vállalkozásokra akkortól sem), hogy a Ft-hiteleket devizában tarthassák nyilván, és ezt a követelésjogot érvényesítsék az adóssal szemben. Azaz (nem csak a valós értékre való Ft-ra való átszámítást gyakorolhatja devizaeszközök és devizaforrások esetén a mérlegében), hanem az adóssal szemben is elvégezheti követelésjogként a devizaértékről való Ft-átszámítást. Így “mintha” devizában adta volna a Ft-hitelt (fogalmaz a rendelkezés), és e “mintha devizában adta volna a hitelt” pénztermékre vezeti be a “devizaalapú” hitel fogalmát. A mérlegértékelés szabálya, egyúttal a devizaeszköz Ft-hitelre való átszámítását szabályozta hitelintézetek számára kivételesen, ami azt jelenti, hogy a “mintha devizát” az adóssal szembeni Ft-hitel-követelési számlára IS átértékelheti a hitelintézet az adóssal szemben, vagyis megemelheti a korábban már az adós rendelkezésére bocsátott hitel (Ft-hitelkövetelés) összegét.

Tovább az olvasáshoz