Megújítási kényszer

A bankok swapállománya 2012 elejére történelmi csúcsra emelkedett, amiben jelentős szerep tulajdonítható annak, hogy a devizafinanszírozás biztosításában 2008 óta elfogadott üzleti modell a devizaswapok használata. A magas devizaswap-állomány ugyanakkor jelentős pénzügyi stabilitási kockázatokat hordoz − nem csak azért, mert a múltban a swappiacok többször is „lefagytak”. Funkcionálisan megfelelően működő swappiac mellett is jelentős kockázatokat lehet azonosítani. Egyrészt a megújítási kényszeren, illetve a letéti követelmény- („margin call”) kötelezettségen keresztül a bankok érzékennyé válnak az árfolyam-ingadozásra, ami csökkenő likviditást eredményezhet.

A hazai bankrendszer mérlegen belüli devizapozíciója és nettó devizaswap-kitettsége 2011. március−december között trendszerűen (mintegy 6 milliárd euróval, 1800-1900 milliárd forinttal), a 2009 márciusában megfigyelt historikus csúcs szintjéig emelkedett a swappiac jelentős mértékű törékenysége mellett.

 

Költségként realizálódott az ügyfelek számára

A bankok alapvetően rövid és szintetikus forrásból refinanszírozták hosszú lejáratú deviza-jelzáloghitelezésüket. Ez a technika nem elhanyagolható megújítási kockázattal járt, amely elsősorban költségként realizálódott az ügyfelek számára (7. ismérv). A magyar bankrendszer a svájcifrank-hitelezéshez szükséges svájcifrank-forrást nem tradicionális módon – svájcifrank-devizabetét gyűjtéséből, illetve hosszú lejáratú devizakötvény-kibocsátásból  vonta be, hanem a mérlegén belül forint- vagy euróbetétből finanszírozta meg. Az ebből adódó, mérlegen belüli nyitott devizapozíciót a bankok jellemzően külföldiekkel kötött, mérlegen kívüli (származtatott) ügyletekkel fedezik.

Látszólagos devizaforrás

A többlet devizaeszköz lefedezésének nettó hatásaként tehát a bankok valójában látszólagos devizaforrást állítanak elő. Mivel azonban a bankoknak alapvetően a devizahitelezésből eredően egyre inkább svájci frankban denominált ügyleteket kell fedezni, ehhez egy eurósvájci frank ügyletet is beiktatnak, a svájci frankforint piac alacsony likviditása miatt.

Névérték cseréje

Az FX-swap egy származtatott pénzügyi piaci ügylet, mely két lábból áll. Az ügylet induló (vagy azonnali, spot) lábán a partnerek két különböző devizát cserélnek el egymással, amelyet a lejáró (vagy határidős, termin) lábon visszacserélnek. Az induló és határidős árfolyamokról egyaránt megállapodnak már az ügylet megkötésekor. Az FX-swapot szokás egyszerű devizaswapnak is hívni, hiszen a névértékek cseréjén túl nem történik több tranzakció a partnerek között, szemben a kamatozó devizacsere- ügylettel (currency interest rate swap, CIRS), ahol kamatokat (is) fizetnek egymásnak a felek a futamidő során. A forinttal szemben kötött FX-swapok esetében a piaci konvenció szerint a devizaösszeg megegyezik a spot és a forward lábakon, s ennek az azonnali, illetve határidős árfolyamon vett forintértékeként adódik a fizetendő két forintösszeg.