Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – V. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

 V. Levonás

2.5. És lett dél, ezért folytatása a Mesének. Miért, nem csak esti mese van, ez déli mese, no.

És beméne az egyszeri magyar az ő asszonkájával az bankba, és találkozának, egy addig nem is látott Pultossal. Nála aláírták az szerződéseket, elmentek a Közjegyző asztalához es, és így volt. Pár napra rá megkapták az 1 millió Ft-ot, ahogy ígértetett, éppen idejében, mert mentek világra hozni, segíteni az kicsi magyart. Így a mesének jó vége lett, álmodjatok szépeket, napokon, heteken, éveken át, ahogy a mesebeli boldog családunk nevelgette a kis jövevényt. Közben ettek es, ittak es, aludtak es, dolgoztak es. Meg fizetgették a „devizaalapú” hitelüket, mert ekkor már nem nevezték azt devizahitelnek (2008-tól), mert az minden volt, csak nem devizahitel. (Erre a bankárok is rájöttek, módosították es számvitelüket, a 250/2000.-et, annak 9.§. (19) bekezdésével, mintha nyilvánosan.) De azért a hőseink, a kapott Ft-hitelükből kapott bankókon, megtettek mindent, amire vágytak, szerény akarásos életükben.

Tovább az olvasáshoz

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – IV. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

IV. Levonás

Folytatjuk mesénket a Világ minden pénzéről és az jó atyánknak fiáról…

2.4.      Történt pedig, hogy az egyszeri magyar visszament az korcsmába egy reggelen, mert bekérette a Tőketulajdonos, valami jóféle engesztelő ajánlattal, ő meg hívatta a Pultossal az irodából, az svájci-csokiosztó uraságot. De az éppen nem volt ott, de meghagyta az Pultosnak, ki tanult ember vala, hogy mindenről tájékoztassa a svájci terméket illetően az egyszeri magyarit, amit csak meghagyott neki mondandóul, azt mit kérdez az atyafi, válaszolja mög. Mert átvette a kocsmát, sehol egy korcsmáros, ez már tényleg igazi hivatal, nem is korcsma. Így is lett.

Tovább az olvasáshoz

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – III. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

 III. Levonás

2.3. Későre jár, ezért folytatjuk mesénket arról, húúú, de mennyire „nemtartozunk”, és miért nem, EZEKNEK… Most a kocsmáros által nyújtott deviza-kölcsönről fogunk mesét mondani, amely devizakölcsön is meg nem is, van benne deviza, meg nem is, kölcsön is meg nem is, hitel is meg nem is. De gyalázatos egy Sárkány-végtermék. Szóval izgalmas lesz, meglátjátok, nem fogtok hinni a szemeteknek (mármint a ti szemeteknek, mert a kocsmáros szemeteknek elhinnétek, egy egész országot átvertek, és büntetlenül. Így történt, ha mondom…)

Tovább az olvasáshoz

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – II. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

 II. Levonás

Ott tartottunk mesélő kedvünkben a múltkorában, hogy dél vót, mire a szegény magyar hozzájutott a reggeli pályinkájához az korcsmában. Aki nem olvasta e történet elejit, az nem a mi hibánk, keresse meg, oszt okuljék… Tehát, az szegény szomjas atyafinak delet kongattak már, korgott is a gyomra, mire megitta a délre való reggeli pályinkáját, az korcsomában, de ezért, kicsinyt keserűen.

Tovább az olvasáshoz

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – I. levonás

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

 I. Levonás

Történt, hogy az egyszeri magyar bement reggel a kocsmába, nem másba, és egy pohár pályinkát szeretett volna inni, mert ezt kívánta a fogyasztói szervezete… De pénze nem volt, mert azt beosztották neki mások, mindenek előtt azok, akik afrikai bért adtak neki, de európai áron mérték ki a háza árát, ipari étkeit, és egészsége árát es, no meg az energiát is, köztük azt a pohár pályinkát es, amit éppen megkívánt az szervezete egy reggelen es… (Épített volna ő házat es, de nem volt szabad kis kertje agyagjából, vályogból. Megtermelte vón étkeit is, de nem volt földje hozzá. És lett volna energiája is, ha a szelet, napot nem foghatta volna be oly drágán, vagy lett volna közösségében erdeje. De hát az es másé volt. Talán éppen ezekért is, meg csak úgy amúgy is megkívánt egy pohárka pálinkát. Főzött volna ő magának, ha szabad lett volna, a maga kedvére, de azt sem volt annyira szabad. A szesz-kartell nem akarta engedni neki, ezt a lazaságot sem…)

Tovább az olvasáshoz