Kisértékű nyerések

Kisértékű és rövidtávú pernyerések azok olyanok, amelyeket kisértékű, és jelentéktelen vétkekkel nyerünk a bankok elleni „devizás” perekben. Mert a bankok mérhetetlen bűneit ezek is elleplezik, és jelentéktelenítik. És az ilyen pernyerések, a pillanatnyi „örömünk” megélésén túl, nem biztos, hogy nyerések maradnak másodfokon, a felsőbb bíróságokon, sőt az EU bíróságai előtt is. Pedig a mi igazságszolgáltatási rendszerünk odáig tart már… És minden döntési szinten a banki bűnök elítélése az egyetlen esély arra, hogy megfizessenek a gazságukért, és soha többé (az államunk devizanyilvántartású, még kézműves, eladósítása a kádári rendszer óta, betetőzve a mostani hasonló, de ipari állam- és lakossági, és közösségi eladósításunkig) meg ne merészeljék tenni újból, e hazában.

Márpedig ilyenek, ha az a nyerés alapja, hogy 2008-tól adták csak a kezébe az adósnak a kockázatfeltáró nyilatkozatát a „devizás” pénzügyi termékről, (pl. a Raffeisen) bank alkalmazottai, azelőtt csak aláíratták. Mert ez a banki vétek is lehet pernyerés alapja egy perben, és a devizakockázat nem megfelelő feltárása, és ennek bizonyítottsága. De ez elleplezi azt a banki bűnt, például ezzel kapcsolatban, hogy maga a kockázat feltárás is hamisan történt, a nyilatkozat tartalma is hamis volt, akár aláíratták akár nem, akár az adós kezébe adták, akár nem. Mert csak arra vonatkoztak, hogy a törlesztő-részletnek van devizakitettsége, de azt nem árulták el, hogy amit törleszt az adós, a hiteltőke is emelkedik a deviza árfolyamának a drágulásával, a Ft-hoz képest. Vagyis a törlesztő-részlet amiatt is emelkedik, mert megemelkedett összeget kell törleszteni, a korábbinál gyengébb, a törlesztés pillanatában is Ft-ról devizára átszámítással, a törlesztő részletre is. Tehát a devizakockázat: a törlesztő részletre is, és a törlesztendő tőkére is számítani kell, devizaárfolyam-drágulással. De még ez is csak vétek, a bankok szintetikus tőkehatalmához képest.

Tovább az olvasáshoz

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – V. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

 V. Levonás

2.5. És lett dél, ezért folytatása a Mesének. Miért, nem csak esti mese van, ez déli mese, no.

És beméne az egyszeri magyar az ő asszonkájával az bankba, és találkozának, egy addig nem is látott Pultossal. Nála aláírták az szerződéseket, elmentek a Közjegyző asztalához es, és így volt. Pár napra rá megkapták az 1 millió Ft-ot, ahogy ígértetett, éppen idejében, mert mentek világra hozni, segíteni az kicsi magyart. Így a mesének jó vége lett, álmodjatok szépeket, napokon, heteken, éveken át, ahogy a mesebeli boldog családunk nevelgette a kis jövevényt. Közben ettek es, ittak es, aludtak es, dolgoztak es. Meg fizetgették a „devizaalapú” hitelüket, mert ekkor már nem nevezték azt devizahitelnek (2008-tól), mert az minden volt, csak nem devizahitel. (Erre a bankárok is rájöttek, módosították es számvitelüket, a 250/2000.-et, annak 9.§. (19) bekezdésével, mintha nyilvánosan.) De azért a hőseink, a kapott Ft-hitelükből kapott bankókon, megtettek mindent, amire vágytak, szerény akarásos életükben.

Tovább az olvasáshoz

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – IV. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

IV. Levonás

Folytatjuk mesénket a Világ minden pénzéről és az jó atyánknak fiáról…

2.4.      Történt pedig, hogy az egyszeri magyar visszament az korcsmába egy reggelen, mert bekérette a Tőketulajdonos, valami jóféle engesztelő ajánlattal, ő meg hívatta a Pultossal az irodából, az svájci-csokiosztó uraságot. De az éppen nem volt ott, de meghagyta az Pultosnak, ki tanult ember vala, hogy mindenről tájékoztassa a svájci terméket illetően az egyszeri magyarit, amit csak meghagyott neki mondandóul, azt mit kérdez az atyafi, válaszolja mög. Mert átvette a kocsmát, sehol egy korcsmáros, ez már tényleg igazi hivatal, nem is korcsma. Így is lett.

Tovább az olvasáshoz

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – III. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

 III. Levonás

2.3. Későre jár, ezért folytatjuk mesénket arról, húúú, de mennyire „nemtartozunk”, és miért nem, EZEKNEK… Most a kocsmáros által nyújtott deviza-kölcsönről fogunk mesét mondani, amely devizakölcsön is meg nem is, van benne deviza, meg nem is, kölcsön is meg nem is, hitel is meg nem is. De gyalázatos egy Sárkány-végtermék. Szóval izgalmas lesz, meglátjátok, nem fogtok hinni a szemeteknek (mármint a ti szemeteknek, mert a kocsmáros szemeteknek elhinnétek, egy egész országot átvertek, és büntetlenül. Így történt, ha mondom…)

Tovább az olvasáshoz

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról – II. levonás

Mese a világ minden pénzéről, és a székely atyafiról –

mese folytatásokban, csak itt, csak most, csak nektek…

 II. Levonás

Ott tartottunk mesélő kedvünkben a múltkorában, hogy dél vót, mire a szegény magyar hozzájutott a reggeli pályinkájához az korcsmában. Aki nem olvasta e történet elejit, az nem a mi hibánk, keresse meg, oszt okuljék… Tehát, az szegény szomjas atyafinak delet kongattak már, korgott is a gyomra, mire megitta a délre való reggeli pályinkáját, az korcsomában, de ezért, kicsinyt keserűen.

Tovább az olvasáshoz